-Ne legyél rám dühös kérlek..
Hang. Az elmúlt egy órában még ennyit sem hallottam. Már egy órája feszengek, megdermedten fekszek. Szemeim már túlságosan is présbe szorítottam. Szám ugyanígy meg volt feszülve. Olyan voltam, mint egy kisgyerek: Ha becsukom a szemeim, nem lát senki.
Rettenetesen fáj a fejem. Ilyen gyötrő fejfájásom régen volt.. nem, soha sem volt. De nem merek megmozdulni. Éreztem hogy tőlem két méterre valaki ül egy széken. Vagyis az nem biztos hogy egy széken, de kifejezetten éreztem hogy egy szintbe van velem, és bámul rám. Várja hogy megmozduljak. Nem fogok. Nem akarok. Hadd maradjak így.
Felnevetett. Rajtam nevet? Mulatságos vagyok?
-Ez most már mindennapos lesz?-Éreztem hangján hogy mosolyog. Elképzeltem azt a kaján vigyorát, és magamban én is mosolyogtam.
Felmutattam a kezemet, és kinyújtottam középső ujjamat. Elröfögtem magam, de a szemem még mindig csukva maradt. Ráncaim a kacagásommal együtt megrándultak.
Meggondoltam magam, és kinyitottam a szememet. Kellett pár másodperc, mire megszoktam a túl erős fényt, ami bevilágított az ablakon. Tél volt, mégis szikrázott a nap. Egyre jobban kiélesedtek a dolgok. A bútorok, az ágyam. Megláttam az előttem ülő fiút, a gyerekes mosolyával. Nagy bátorsággal fordultam oldalamra, de a nagy sietségemmel a fejembe hasalt az a rettenetesen erős fejfájás. Elfelejtettem a tegnapi napomat.
-Francba..
-Hozok vizet.
Felpattant a székből, és kirobogott az ajtón. Figyeltem ahogy visszalép a szobába, egy pohár vízzel és egy darab gyógyszerrel a kezében. Fejemet a könyökömre tettem, és figyeltem. Leült mellém, és óvatosan felém nyújtotta a poharat.
-Idd meg.-Hangja parancsoló volt. Zöld szemeivel a kezemen átfutott tekintete, majd a számon landolt
Bekaptam a gyógyszert, majd kortyoltam egy kis vizet. Jézusom, folyadék! Hirtelen éreztem torkom szárazságát, két perc alatt ki is ittam a pohár tartalmát, majd nőiesen letöröltem kezemmel a számat, és magam mellé tettem az üvegpoharat. Az elkövetkezendő öt percben némán ültünk egymás mellett, én vizes ujjbegyeimmel köröztem a pohár szélét, amivel furcsa, éles hangot produkáltam. Éreztem hogy ezzel idegesítem a környezetemet, azért abbahagytam.
-Jobban vagy?
-Még egy kicsit fáj a fejem, de túlélem.
-Tudom milyen amikor túléled a dolgokat.
Ráfintorogtam, majd lenéztem. Meglepetésemre nem a tegnapi ízléstelen neon színű póló volt rajtam, amit a stylist húzott rám, hanem egy darab nagy, kockás póló, ami a combomig eltakart .
-Ugye nem.
A fejét rázta, mint egy kisfiú, aki próbálta másra kenni a rossz tettét, hogy nem ő sarazta össze a padlót, hanem a szomszéd fiú.
-Nem teljesen.-A padlóra nézett, és beleharapott az ajkába.
-Itt voltak a többiek is, akik segítettek..
-Levetkőztetni?
Ráförmedtem, és ingerülten a tekintetét kutatva néztem rá. Kezemmel seperc alatt fel nyomtam magam ülő helyzetbe, és az újabb fejfájás-hullámtól kicsit elernyedt a kezem.
-Csak..csak elájultál, ők meg felhoztak. Segítettek nekem, hogy épségbe fel tudjalak hozni téged a hotelbe. Ennyi volt az egész Cher, ne aggódj. Én csak.. vigyáztam rád.
Nem értem ezt a fiút.
Azt hittem, hangjába félelmet fogok találni, vagy idegességet, de épp ellenkezőleg: nyugodt volt, mint még soha. Furcsálltam tőle ezt a nyugodtságot. Hogy csinálja?
-Te hol aludtál?
-Itt.-A földre mutatott, ahol egy matracot, rajta egy párnát, és egy nagy pokrócot láttam.-Aggódtam, hátha este felriadsz.
Sejtelmesen hunyorítottam rá.
-Hol vannak a többiek?
-Nem tudom.
Előre bambultam, és agyam azon kattogott, hol láttam utoljára őket. Nem emlékszem semmire. Be mentünk a klubba. Clo táncolt. Aztán Greg is.. Greg táncolt? Aztán elmentem. És nem emlékszem hova.
-Hol találtál rám? Mi a pub neve?
-Churchill's, ha jól emlékszem.
-Odamegyünk.-Ledobtam a lábamról a paplant, és gondolkozás nélkül az ajtóhoz siettem. Megtorpantam, és körülnéztem a szobába: Találtam az ágy mellett egy kabátot, a szekrénynél Clo bőröndjét, a földön ruhákat.
Átfutott a szemem a szobán, és Harry mellett megláttam egy bakancsot. Szó nélkül odasiettem, és felkaptam. Értetlenül nézett rám.
-Gyere már!
Kérdő pillantás futott át az agyán, miközben végig nézett rajtam, majd felpattant, és odadobott egy kabátot.
-Vedd föl, nehogy már miattam fagyj szét.
-Most ki nem szarja le hogy mikor fagyok szét?
Kirohantam az ajtón, és még elkaptam egy "én"-t a fiú szájából, de megforgatva a szememet, ki siettünk a hotelből.
"Hölgyem, ön mióta tartózkodik a bandában?"
"Igaz, hogy a Mads több felkérést kapott, mint a One Direction valaha?"
"Hölgyem igaz, hogy régebb óta vannak kapcsolatban Harry Stylessal?"
"Önök együtt vannak?"
"Tervezgetik az eskvőt?"
"Kérem válaszoljon a kérdésekre!"
"Van a tervben baba?"
-Rohadjanak már szét.
Harry és én két kézzel toltuk szét a körülöttünk álló embereket.. Legszívesebben mind két öklömet bemutattam volna nekik, de mivel siettünk, csak középső ujjammal tudtak megismerkedni.
A sörszag betelítette az egész teret. Csak egy öreg fószer takarította a parketta szemétmaradványait.
Körülnéztem, de nem találtam senkit. A férfi fel nézett rám, és vicsorogva rám mosolygott.
-Kit keresel édes?
-Nem magát, az biztos.
Átfutottam a táncparkettem, és ki-be szaladtam a szobákba.
-Sehol senki-Bedugtam a fejem egy félig nyitott ajtón, majd valaki azzal a lendülettel becsapta a fejemtől pár centire.-akit ismernünk kéne.
Körülnéztem, még utoljára, majd kirohantam az épületből. Beletúrtam hajamba, és körülnéztem a széles úton. Az emberek fellökve siettek el mellettem, majd megpillantottam valaki ismerőst.
-Greg!
A fiú megfordult, arca fáradt volt, és kétségbeesett.
-Cher, végre..
-Hol van Cloe? Veled volt. Hova tűnt?
Hasamba egy golyót éreztem. És a golyó egyre jobban szűkült össze. Szűkült, ahogy néztem Greg ideges tekintetét, ahogy jobbra balra billegeti a fejét.
-Nem tudom.
Nagyot nyeltem. Nem, nincs semmi baja. Tud magára vigyázni. Ne legyél Clo. Már felnőtt nő.
-Felnőtt..
-Mondtál valamit?
-Nem semmi. Van valami jele hogy hova mehetett? Greg, veled volt tegnap, nem?
Greg megfeszült.
-Nem emlékszek rá tisztán.
-Mit csináltatok?-Harry fel le húzogatta a szemöldökét, és kaján vigyor játszott az arcán. Megfordultam, és szúrós tekintettel lefagyasztottam róla a mosolyát.
**
Felvettem a kőpadlóról táskámat. Vállamra dobtam, és elindultam a lány felé. Arcomat a hideg levegő fújta, de, legalább megszárította könnyeimet. Végig kopogott magassarkú cipőm, a visszhang az egész repülőteret bejárta. Üres volt. Elsuhant mellettem egy szomorú fiú, aki barátnőjét várhatta, de ő nem jött el. Szomorú volt, de mit lehet tenni? Lassan mentem, hisz most éppen visszasétálok a múltamba. Nem biztos hogy jó döntés volt.
-Cloe!-A lány arcán kínos mosoly húzódott. Én csak félrehúztam ajkamat, számra erőltettem egy mosolyt, és közeledtem a lányhoz.
-Georgia. Szia.
Megöleltem, magához húzott. Erősen megszorított, érezni lehetett az öleléséből, hogy régen látott.
Elfáradtam, nem tudom mi lelt. Kisebb könnycseppek zúdultak ki a szememből. Éreztem ahogy bevizesedik a lány kabátja. De nem zavarta. Nem zavarta? Georginát, hogy az új Dior kabátját összekönnyezem?
-Nehéz lesz visszazökkenned, tudom.
Felemeltem a fejemet. Nem, ezt nem gondolhatja komolyan.
-Nem Georgi, nem fogok visszazökkenni. Nem leszek az a részeg, diszkós lány mint ami régen voltam. Az az énem gusztustalan volt. Az nem én voltam.
-Nem értelek.
-Nehéz. Nehéz volt magamba tartani az emlékeket. De el akarom felejteni azt a múltamat.
-Akkor miért hívtál, hah?
A lány ellökött magától, kósza hajtincseim az arcomba hullottak, lehajtottam a fejem.
-Segítened kell.
A lány felnézett. Értetlenül rebesgette műszempilláit. Kicsit oldalra döntötte fejét, maga előtt összekulcsolta karjait, és gonosz, sokatmondó mosoly csillant meg a szája sarkából.
-Miben?
-Gyere menjünk, meg kell hogy találjanak engem a bárba.
-Milyen bárba?-Újabb gonosz vigyor.
-Megváltoztam!
-Végre megvagy!
Cher magához húzott, és erősen tartott. Fáradt voltam, elernyedtem a karjában. Nehezen álltam a talpamon, eldőltem volna, ha most nem lennék a lány ölelésében. Sírhatnékom van, amiért ilyen dolgot tettem. Idehívtam Miamibe azt a személyt aki..
-Georgia.
Néma csend. Kínos csend. A lábamra kellett hogy álljak, mert Cher elengedett. Felálltam és érzelemmentes arccal ránéztem Georgira. Csípőre tette kezét, hosszú barna loknija a vállán pihent, és az a mosoly bujkált az arcán, amitől muszáj fintorodnom. Át fut a hátamon a hideg. Jól ismerem azt a mosolyát. Gonosz mosoly. De talán csak én tudom, én érzem úgy, hogy a mosoly mögött milyen szándékok bujkálnak.
-Sziasztok, régen találkoztunk. Azta Cheryl, te semmit nem változtál.-A lány odalépett Cher elé, és végig nézett rajta: Szakadt eltaposott csizmájában toporgott egy helyben, kék, fehér csíkos pólója, ami combjáig takarta, kilógott az én fekete koptatott bőrdzsekim alól.
-Még mindig van..ízlésed. Ó, szia, Georgi vagyok, de hívj nyugodtan G-nek. Harry vagy, ugye? Sokat hallottam rólad, nagyon.. cukik vagytok a bandáddal együtt. Főleg az a rossz fiú a tetkós csávó hogy hívják Zayn azthiszem..
-Mit keresel itt?-Cher fintorodott arccal förmedt a lányra.
-Nos, Cloe mindjárt beavat minket ebbe.-G megperdült, és szimpadiasan rám mutatott. Lehajtottam a fejemet, és nagy levegőt vettem.
-Ő..segíteni fog nekünk.
-Miben?-A kérdés hangosabbra sikerült, mint ahogy terveződött. Haragszik rám.
-Segíteni fog nekünk Cher, segíteni mint ahogy mindig. Beáll vokálba.
-Nem kell a segítsége. Akkor se kellett. Soha a büdös életbe nem kértük a segítségét. Meg vagyunk magunknak is.
-Hát, most már itt vagyok, és szívesen segítek.
-Nem hiszem.-Dramatizált ki Cher
-Már itt van, nem küldhetem haza. Így is nagyon drága a jegy.
-Ki áll a sarokra, meg oldja ő azt.-Cher belevigyorgott a lány arcába, és beállt ugyanabba a pózba, mint amibe Georgi eddig állt. Mögöttem Greg felkuncogott az előadás miatt, de fagyos tekintetemmel lecsitítottam a közönséget.
-Ezt majd otthon. Miután ittam egy rohadt kávét és kipihentem magam.
-Én taxival megyek. Tőlem jöhettek azzal, amivel akartok. Harry?
Megálltam. Sokatmondó tekintettel rászegeztem fejem Cherre. Ökölbe szorítottam a kezem. A fiú értetlen volt, nem tudta hova tegye ezt a megnyilvánulását. Mit mondhatna erre? Menjen utána mint egy öleb? Vagy maradjon a kínos társaságba?
Georgina. Az ő társasága kell. A szemem megcsillant, és odafordultam Georgihoz. Féloldalasan elmosolyodtam, fejemet oldalra biccentettem, és ő fogta az adást.
Mássz rá Georgina. Mássz rá Harryre.
