Omg hát ez nagyon rossz

10. rész

 https://www.youtube.com/watch?v=_nW5AF0m9Zw

-Ne legyél rám dühös kérlek..
Hang. Az elmúlt egy órában még ennyit sem hallottam. Már egy órája feszengek, megdermedten fekszek. Szemeim már túlságosan is présbe szorítottam. Szám ugyanígy meg volt feszülve. Olyan voltam, mint egy kisgyerek: Ha becsukom a szemeim, nem lát senki.
Rettenetesen fáj a fejem. Ilyen gyötrő fejfájásom régen volt.. nem, soha sem volt. De nem merek megmozdulni. Éreztem hogy tőlem két méterre valaki ül egy széken. Vagyis az nem biztos hogy egy széken, de kifejezetten éreztem hogy egy szintbe van velem, és bámul rám. Várja hogy megmozduljak. Nem fogok. Nem akarok. Hadd maradjak így.
Felnevetett. Rajtam nevet? Mulatságos vagyok?
-Ez most már mindennapos lesz?-Éreztem hangján hogy mosolyog. Elképzeltem azt a kaján vigyorát, és magamban én is mosolyogtam.
Felmutattam a kezemet, és kinyújtottam középső ujjamat. Elröfögtem magam, de a szemem még mindig csukva maradt. Ráncaim a kacagásommal együtt megrándultak.
Meggondoltam magam, és kinyitottam a szememet. Kellett pár másodperc, mire megszoktam a túl erős fényt, ami bevilágított az ablakon. Tél volt, mégis szikrázott a nap. Egyre jobban kiélesedtek a dolgok. A bútorok, az ágyam. Megláttam az előttem ülő fiút, a gyerekes mosolyával. Nagy bátorsággal fordultam oldalamra, de a nagy sietségemmel a fejembe hasalt az a rettenetesen erős fejfájás. Elfelejtettem a tegnapi napomat.
-Francba..
-Hozok vizet.
Felpattant a székből, és kirobogott az ajtón. Figyeltem ahogy visszalép a szobába, egy pohár vízzel és egy darab gyógyszerrel a kezében. Fejemet a könyökömre tettem, és figyeltem. Leült mellém, és óvatosan felém nyújtotta a poharat.
-Idd meg.-Hangja parancsoló volt. Zöld szemeivel a kezemen átfutott tekintete, majd a számon landolt
Bekaptam a gyógyszert, majd kortyoltam egy kis vizet. Jézusom, folyadék! Hirtelen éreztem torkom szárazságát, két perc alatt ki is ittam a pohár tartalmát, majd nőiesen letöröltem kezemmel a számat, és magam mellé tettem az üvegpoharat. Az elkövetkezendő öt percben némán ültünk egymás mellett, én vizes ujjbegyeimmel köröztem a pohár szélét, amivel furcsa, éles hangot produkáltam. Éreztem hogy ezzel idegesítem a környezetemet, azért abbahagytam.
-Jobban vagy?
-Még egy kicsit fáj a fejem, de túlélem.
-Tudom milyen amikor túléled a dolgokat.
Ráfintorogtam, majd lenéztem. Meglepetésemre nem a tegnapi ízléstelen neon színű póló volt rajtam, amit a stylist húzott rám, hanem egy darab nagy, kockás póló, ami a combomig eltakart .
-Ugye nem.
A fejét rázta, mint egy kisfiú, aki próbálta másra kenni a rossz tettét, hogy nem ő sarazta össze a padlót, hanem a szomszéd fiú.
-Nem teljesen.-A padlóra nézett, és beleharapott az ajkába.
-Itt voltak a többiek is, akik segítettek..
-Levetkőztetni?
Ráförmedtem, és ingerülten a tekintetét kutatva néztem rá. Kezemmel seperc alatt fel nyomtam magam ülő helyzetbe, és az újabb fejfájás-hullámtól kicsit elernyedt a kezem.
-Csak..csak elájultál, ők meg felhoztak. Segítettek nekem, hogy épségbe fel tudjalak hozni téged a hotelbe. Ennyi volt az egész Cher, ne aggódj. Én csak.. vigyáztam rád.
Nem értem ezt a fiút.
Azt hittem, hangjába félelmet fogok találni, vagy idegességet, de épp ellenkezőleg: nyugodt volt, mint még soha. Furcsálltam tőle ezt a nyugodtságot. Hogy csinálja?
-Te hol aludtál?
-Itt.-A földre mutatott, ahol egy matracot, rajta egy párnát, és egy nagy pokrócot láttam.-Aggódtam, hátha este felriadsz.
Sejtelmesen hunyorítottam rá.
-Hol vannak a többiek?
-Nem tudom.
Előre bambultam, és agyam azon kattogott, hol láttam utoljára őket. Nem emlékszem semmire. Be mentünk a klubba. Clo táncolt. Aztán Greg is.. Greg táncolt? Aztán elmentem. És nem emlékszem hova.
-Hol találtál rám? Mi a pub neve?
-Churchill's, ha jól emlékszem.
-Odamegyünk.-Ledobtam a lábamról a paplant, és gondolkozás nélkül az ajtóhoz siettem. Megtorpantam, és körülnéztem a szobába: Találtam az ágy mellett egy kabátot, a szekrénynél Clo bőröndjét, a földön ruhákat.
Átfutott a szemem a szobán, és Harry mellett megláttam egy bakancsot. Szó nélkül odasiettem, és felkaptam. Értetlenül nézett rám.
-Gyere már!
Kérdő pillantás futott át az agyán, miközben végig nézett rajtam, majd felpattant, és odadobott egy kabátot.
-Vedd föl, nehogy már miattam fagyj szét.
-Most ki nem szarja le hogy mikor fagyok szét?
Kirohantam az ajtón, és még elkaptam egy "én"-t a fiú szájából, de megforgatva a szememet, ki siettünk a hotelből.


"Hölgyem, ön mióta tartózkodik a bandában?"
"Igaz, hogy a Mads több felkérést kapott, mint a One Direction valaha?"
"Hölgyem igaz, hogy régebb óta vannak kapcsolatban Harry Stylessal?"
"Önök együtt vannak?"
"Tervezgetik az eskvőt?"
"Kérem válaszoljon a kérdésekre!" 
"Van a tervben baba?"
-Rohadjanak már szét.
Harry és én két kézzel toltuk szét a körülöttünk álló embereket.. Legszívesebben mind két öklömet bemutattam volna nekik, de mivel siettünk, csak középső ujjammal tudtak megismerkedni.
A sörszag betelítette az egész teret. Csak egy öreg fószer takarította a parketta szemétmaradványait.
Körülnéztem, de nem találtam senkit. A férfi fel nézett rám, és vicsorogva rám mosolygott.
-Kit keresel édes?
-Nem magát, az biztos.
Átfutottam a táncparkettem, és ki-be szaladtam a szobákba.
-Sehol senki-Bedugtam a fejem egy félig nyitott ajtón, majd valaki azzal a lendülettel becsapta a fejemtől pár centire.-akit ismernünk kéne.
Körülnéztem, még utoljára, majd kirohantam az épületből. Beletúrtam hajamba, és körülnéztem a széles úton. Az emberek fellökve siettek el mellettem, majd megpillantottam valaki ismerőst.
-Greg!
A fiú megfordult, arca fáradt volt, és kétségbeesett.
-Cher, végre..
-Hol van Cloe? Veled volt. Hova tűnt?
Hasamba egy golyót éreztem. És a golyó egyre jobban szűkült össze. Szűkült, ahogy néztem Greg ideges tekintetét, ahogy jobbra balra billegeti a fejét.
-Nem tudom.
Nagyot nyeltem. Nem, nincs semmi baja. Tud magára vigyázni. Ne legyél Clo. Már felnőtt nő.
-Felnőtt..
-Mondtál valamit?
-Nem semmi. Van valami jele hogy hova mehetett? Greg, veled volt tegnap, nem?
Greg megfeszült.
-Nem emlékszek rá tisztán.
-Mit csináltatok?-Harry fel le húzogatta a szemöldökét, és kaján vigyor játszott az arcán. Megfordultam, és szúrós tekintettel lefagyasztottam róla a mosolyát.

**

https://www.youtube.com/watch?v=soa_qX0J6eY

Felvettem a kőpadlóról táskámat. Vállamra dobtam, és elindultam a lány felé. Arcomat a hideg levegő fújta, de, legalább megszárította könnyeimet. Végig kopogott magassarkú cipőm, a visszhang az egész repülőteret bejárta. Üres volt. Elsuhant mellettem egy szomorú fiú, aki barátnőjét várhatta, de ő nem jött el. Szomorú volt, de mit lehet tenni? Lassan mentem, hisz most éppen visszasétálok a múltamba. Nem biztos hogy jó döntés volt. 

-Cloe!-A lány arcán kínos mosoly húzódott. Én csak félrehúztam ajkamat, számra erőltettem egy mosolyt, és közeledtem a lányhoz.

-Georgia. Szia.

Megöleltem, magához húzott.  Erősen megszorított, érezni lehetett az öleléséből, hogy régen látott.

Elfáradtam, nem tudom mi lelt. Kisebb könnycseppek zúdultak ki a szememből. Éreztem ahogy bevizesedik a lány kabátja. De nem zavarta. Nem zavarta? Georginát, hogy az új  Dior kabátját összekönnyezem?

-Nehéz lesz visszazökkenned, tudom.

Felemeltem a fejemet. Nem, ezt nem gondolhatja komolyan.

-Nem Georgi, nem fogok visszazökkenni. Nem leszek az a részeg, diszkós lány mint ami régen voltam. Az az énem gusztustalan volt. Az nem én voltam.

-Nem értelek.

-Nehéz. Nehéz volt magamba tartani az emlékeket. De el akarom felejteni azt a múltamat.

-Akkor miért hívtál, hah?

A lány ellökött magától, kósza hajtincseim az arcomba hullottak, lehajtottam a fejem.

-Segítened kell.

A lány felnézett. Értetlenül rebesgette műszempilláit. Kicsit oldalra döntötte fejét, maga előtt összekulcsolta karjait, és gonosz, sokatmondó mosoly csillant meg a szája sarkából.

-Miben?

-Gyere menjünk, meg kell hogy találjanak engem a bárba.

-Milyen bárba?-Újabb gonosz vigyor.

-Megváltoztam!

-Végre megvagy!
Cher magához húzott, és erősen tartott. Fáradt voltam, elernyedtem a karjában. Nehezen álltam a talpamon, eldőltem volna, ha most nem lennék a lány ölelésében. Sírhatnékom van, amiért ilyen dolgot tettem. Idehívtam Miamibe azt a személyt aki..
-Georgia.
Néma csend. Kínos csend. A lábamra kellett hogy álljak, mert Cher elengedett. Felálltam és érzelemmentes arccal ránéztem Georgira. Csípőre tette kezét, hosszú barna loknija a vállán pihent, és az a mosoly bujkált az arcán, amitől muszáj fintorodnom. Át fut a hátamon a hideg. Jól ismerem azt a mosolyát. Gonosz mosoly. De talán csak én tudom, én érzem úgy, hogy a mosoly mögött milyen szándékok bujkálnak.
-Sziasztok, régen találkoztunk. Azta Cheryl, te semmit nem változtál.-A lány odalépett Cher elé, és végig nézett rajta: Szakadt eltaposott csizmájában toporgott egy helyben, kék, fehér csíkos pólója, ami combjáig takarta, kilógott az én fekete koptatott bőrdzsekim alól.
-Még mindig van..ízlésed. Ó, szia, Georgi vagyok, de hívj nyugodtan G-nek. Harry vagy, ugye? Sokat hallottam rólad, nagyon.. cukik vagytok a bandáddal együtt. Főleg az a rossz fiú a tetkós csávó hogy hívják Zayn azthiszem..
-Mit keresel itt?-Cher fintorodott arccal förmedt a lányra.
-Nos, Cloe mindjárt beavat minket ebbe.-G megperdült, és szimpadiasan rám mutatott. Lehajtottam a fejemet, és nagy levegőt vettem.
-Ő..segíteni fog nekünk.
-Miben?-A kérdés hangosabbra sikerült, mint ahogy terveződött. Haragszik rám.
-Segíteni fog nekünk Cher, segíteni mint ahogy mindig. Beáll vokálba.
-Nem kell a segítsége. Akkor se kellett. Soha a büdös életbe nem kértük a segítségét. Meg vagyunk magunknak is.
-Hát, most már itt vagyok, és szívesen segítek.
-Nem hiszem.-Dramatizált ki Cher
-Már itt van, nem küldhetem haza. Így is nagyon drága a jegy.
-Ki áll a sarokra, meg oldja ő azt.-Cher belevigyorgott a lány arcába, és beállt ugyanabba a pózba, mint amibe Georgi eddig állt. Mögöttem Greg felkuncogott az előadás miatt, de fagyos tekintetemmel lecsitítottam a közönséget.
-Ezt majd otthon. Miután ittam egy rohadt kávét és kipihentem magam.
-Én taxival megyek. Tőlem jöhettek azzal, amivel akartok. Harry?
Megálltam. Sokatmondó tekintettel rászegeztem fejem Cherre. Ökölbe szorítottam a kezem. A fiú értetlen volt, nem tudta hova tegye ezt a megnyilvánulását. Mit mondhatna erre? Menjen utána mint egy öleb? Vagy maradjon a kínos társaságba? 
Georgina. Az ő társasága kell. A szemem megcsillant, és odafordultam Georgihoz. Féloldalasan elmosolyodtam, fejemet oldalra biccentettem, és ő fogta az adást.  
Mássz rá Georgina. Mássz rá Harryre.

9.rész

Nos sziasztok, élek, és igen, amiért ilyen sokéig húztam ezt a részt egy hosszabb és eseménydúsabb részt is hoztam nektek.
Tudom, beteg vagyok amiért ilyet írtam. Most biztosan őrültnek néztek.
De remélem, hogy elég információt kaptatok, és remélem fel tudjátok dolgozni az eseményeket.
Ha bármi kritikátok van, csak írjatok egy kommentet, tűkön ülve várom a véleményeiteket. :)
I hope u like it.
!! A ** ha valaki nem jött volna rá, azt jelenti, hogy egy másik személy szemszögéből olvassátok a történetet :)) !!
Anna.
xxx

Semmi sem csöndesebb a hónál.

Csöndes, mint a szívem.

(http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=JCBm5VbwJvY&NR=1)

-Nem bírom tovább-Hangom pár oktávval feljebb csúszott. Cipő sarkam végig kopogott a kőpadlón, egyenesen a mozgólépcsőig. Megláttam a fél kilométeres sort, és egy pillanatra kihagyott szívem egy ütemet. Én ezt nem bírnám végig állni. Kezemet a fejemhez kaptam, és jobbra balra tekintettem. Pupillám kétszeresére dagadt. Végigfutott szemem az egész téren, majd megakadt egy lépcsőn. Tökéletes. Felkaptam a bőröndöket és odakocogtam. Megfeszítettem a karomat, nagy levegőt vettem és hirtelen felhúztam a földről a két bőröndöt. Azt hittem nehezebb lesz-jól hittem. Kitágult szemekkel, egy halk nyögés kíséretébe cserben hagytak az ujjaim, és néztem, ahogy a meredek lépcsőfokokon legurulnak, és meg sem állnak a végégig. A francba. Nagy levegőt vettem és becsuktam a szemeimet. Uralkodj magadon-utasítottam a belőlem mindjárt kiszabaduló állatnak. Elengedtem magam egy pillanatra, majd nagy lendülettel lefutottam a lépcsőn. Kis híja volt hogy orra essek,de sikeresen megtartottam az egyensúlyomat az utolsó lépcsőfoknál. Legalább az egyensúly érzékem még a régi.

Az emberek nyomasztóan idegesítő légköréből kiszabadulva távoztam a forgóajtóból, majd megálltam. Beszívtam Miami száraz levegőjét, majd a táskámat magam elé dobva kikotortam egy cigarettás dobozt. Felnéztem az égre, de szememet összehúztam, nem számítottam hogy a nap ilyen erősen fog belevilágítani. Hüvelykujjammal feltoltam a doboz tetejét, majd  ajkaimat szétnyitva, egy szálat beletettem a számba. A napszemüveg valószínűleg a táska legalján van. Leguggoltam, majd a táskámat ultragyorsasággal átnéztem, és pillanatokon belül már a kezembe tartottam a kedvenc szemüvegem. Feltettem, és reflexből már a farzsebemhez nyúltam.
Belevillant a fejembe-Az öngyújtómat ki kellett tennem az ellenőrző pasasnál. A francba, a francba. Kezemet a combom mellé csaptam, és idegesen kattogott a lábam.
-Tűz kell?-A mély hang a vállam fölül jött, én pedig nagy megkönnyebbülve fordultam meg.-Amíg meg nem láttam hogy ki áll ott. Elmélyedve figyeltem arcát, majd visszazökkenve a valóvilágba megrezzentem.
-Kérlek.-Hangom könyörgő, kicsit megkönnyebbültebb volt. Odatartottam számból kilógó cigarettát, ő pedig kezével eltakarta a hirtelen fellobbanó tüzet, amíg a vége el nem kezdett égni.
-Kösz.-Válaszoltam és idegesen beszippantottam a füstöt, majd szép lassan kifújtam.
-Nem tudtam hogy te is dohányzol.
-Pedig de.-Rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Szemét nem láttam, eltakarta napszemüvege. Felnézett az égre, és elmélyedten figyelte az elsuhanó repülőket. Én pedig őt. Az arcát. A tökéletesen nyírt haját, a szexi borostáját.. Hagyd abba.
-Cloe, ugye?-A kérdés hirtelen jött.
-Igen..-Hangom elcsuklott, és idegesen próbálkoztam újra. Ez mi volt?
-Clo, igen.
-Zayn vagyok. De szerintem tudod.-Mi az hogy tudom? És ha nem? Önző nagyképű seggfej.-
A tudatalattim szórakozik. De igaza van.
-De szerintem tudod. Jó bemutatkozás.-Pimaszul rámosolyogtam.
-Fő a magabiztosság.-Önző nagyképű seggfej.-Egyébként örülök hogy összefutottunk. Ezt.. ott hagytad a  repülőtéren.-Odanyújtotta az öngyújtót én pedig kikerekedett szemekkel nyúltam felé. Kikaptam, és gyorsan becsúsztattam a farzsebembe.-Kösz.
Valaki megrántotta a karomat. Testem megfeszült, mentol és férfi parfüm illat keverékét éreztem.
Mellém lépett, és félve fordítottam el fejemet. Arca kiismerhetetlen volt. Megkönnyebbülve engedtem el testem, de idegesen pillantottam a még mindig erősen szorító karjára.
-Engedj el.-Hangomba csak a nyugodtságot lehetett megfigyelni.
-Clo, gyere már, és hagyd abba ezt a kurva büdös szokást.
-Csak két percet kérek, de ezt már ezerszer el mondtam neked.
Megfordult, és lassan elindult. Ujjait finoman végig simította felkaromon. Lábamtól egészen a gyomromig átjárt a hideg. Megremegtem. Tudod.. ez csak Greg. Várj..mi? Ez meg mi a francot csinált?
Zayn óvatosan figyelte minden mozdulatomat, szemével végig mért. Felnézett, az arcomba fúródott tekintetével.
-Miért olyan fontos neked az az öngyújtó?
-Miről beszélsz? Mért lenne fontos?-Idegesen hadartam. Mindig hadarok ha valami olyan dologról van szó amiről nem szeretnék beszélni.
-Mert olyan gyorsan tetted el. Ki kaptad a kezemből.
-Mi közöd lenne hozzá, már elnézést?
Felemelte karját védekező állásba, én pedig megforgattam a szememet és elmosolyodtam.
-Néha fel kapom a vizet..-Emeltem fel a fejem.
-Megértelek. De bocsánat-A csikket elnyomta a mellette álló oszlopon.-nekem most mennem kell. Majd még beszélünk.
Kocogni kezdett, én pedig elbambulva figyeltem ahogy egyre távolodik a teste és kisebb fázis késéssel felemelt karral integettem. Odaléptem a bőröndjeimhez, az elszívott cigaretta csikket leejtettem a földre, és bakancsom sarkával széttapostam, majd elindultam az aggódó ismerős arcok felé.



**

-Azt hiszem nem érted a lényegét. 
-Nem mondod?-Mordulok Gregre, aki megforgatja szemét, és közelebb húzódik hozzám.
-Oké.. akkor elölről. 
Felveszi a kezébe gitárját, és megpengeti. A dallam a fejembe vésődött, de hogy mikor kéne belépnem, valószínűleg soha nem fog menni. Várok. Ted kezdi a lábdobot, majd felveszi az ütemet, és a cintányérral, majd a többi dobbal csatlakozik. Clo dúdol. Erősen beleharapok alsó ajkamba. Lábam magától dobog, ő már felvette az ütemet. Azthiszem most kell.
-If i told you things i did before..
Greg abbahagyja. Pislogok kettőt, nem értem mi történt. Lábam még mindig remeg, föl alá ugrál.
-Najó.-Kifújta magát, és úgy láttam magában újra számol.-Akkor én kezdek.
Mindenkin végignéz, majd pillantása hirtelen rám irányul. Belenéz a szemembe, és egy kisebbet bólint.

https://www.youtube.com/watch?v=4e4pFhSO0KM

"I did before and had my share 

it didn't lead nowhere

I would go along withsomeone like you" 

Gerincemen fut át a rücskös hideg, behunyom a szememet, csak éneklek. Megfeszülnek ujjaim.  Végignézek a soron, látom ahogy Clo rám mosolyog. Félve viszonozom mosolyát. Kifújom a levegőt. Csak éneklek. Felállok, Greg mellé lépek. Csípőm nyolcasokat akar lejteni. De az izmaim meg feszülten várnak a szólómra. A mikrofont becsúsztatom az állvány tartójába, majd erősen megszorítom. Egyik kezemet óvatosan felemelem, és beletúrok már egyre jobban kopott világosan vörös, zsíros hajamba. Lehajtom a fejem. Felemelem, és éneklek. Tetszik amit csinálunk. Lábam már az ütemre dobog. Ujjaim a csípőmön pihennek, szoknyámon a rojtok jobbra-balra dülöngélnek. Ellazulok, testem már a nyolcasok körzésébe mélyül. Odafordul hozzám Greg, majd a szemembe néz. Elmosolyodok, Clo dúdol. Előre lépkedek a dob ütemére. A refrénnél egymás mellé megyünk, és éneklünk. Egész testemen átfut a hideg, érzem ahogy az adrenalin szétárad a testemben. A lábdob minden egyes ütésére megfeszülök. Ezt teszi velem a zene.
Lehuppanok. Elfáradtam.De a dal folytatódik én ülve, kinyújtott lábakkal éneklem most már egyre erősödő hanggal. Hirtelen kinyílik a velünk szemben lévő ajtó. Meglátok kibukkanni két fejet. Megfagyok, felismerem a göndör hajat. De nem érdekel, én folytatom tovább. Nem ronthat senki sem bele a zenénkbe. Akárki az.  Rápillantok a többiekre, nagyokat lélegzek. Ők is elfáradtak, de arcukon olyan vigyor húzódik, ami rám ragad, el kell hogy mosolyodjak.

Taps

Fütyülés

Homlokomhoz teszem kezemet, hogy lássak valamit a irritálóan erősen belevilágító reflektor fényen kívül. Meg áll bennem a vér, amikor meg látom azt a tömeget. Tömeg. Sikoltoznak. Tapsolnak. Megizzadtam, izzadságom ráfolyik orromon keresztül a számra. Érzem, hogy ég az egész testem. Egy könnycsepp buggyan ki a szemem sarkából, ami végig folyik az arcomon. Összekeveredik izzadságommal, kezemet szám elé teszem, megremegek. Ők nekünk tapsolnak. Ez a többezres tömeg nekünk tapsol. Ez furcsa. Tetszik amit csinálunk? Még ha teljesen más műfajú, mint amit a One Direction ad elő? Ez is tetszik nekik?
Valaki meg fogja a kezemet, felemeli, én pedig villámgyorsan reagálni próbálok. Meghajolunk, majd testemmel 90 fokos fordulatot teszek, és beleugrok barátnőm karjaiba. Sírok, de ezek örömkönnyek. Na, jól nézünk ki.
Rögtön  húzódik el a függöny, és már futnak is be a fekete pólós rendezők, tolják ki az emelvényre tett dobfelszerelést, begurítják a "1D" feliratú ugyanolyan dobszettet, rohangálnak fel alá az emberek, alakítják át az egész színpadot.
Nem is tudom hova kapjak, valaki megrántotta a kezemet, és húzni kezdett le a színpadról. Megállok, és valaki szorosan megölel. Kezemben még mindig fogom a mikrofont. Kitágult pupillákkal állok megdermedve, még mindig nem fogtam fel mi is történt velem. Nagy lélegzetet veszek, és beszippantom a bódító férfi parfümöt. Ó te jó ég. Ismered ezt az illatot? Persze hogy ismered. A mikrofon leesik a földre, nagy koppanása viszont nem hallatszik a ricsaj miatt ami körül vesz minket. Reagálok, és óvatosan, lassú mozdulatokkal viszonozom az ölelését. Behunyom a szememet, és megint azt érzem, amit a kórházban is éreztem. Mintha hirtelen megállt volna az idő és.. mindenki megdermedne, csak mi nem. A légzés lelassul, a szívverés gyorsul. Hirtelen ábrándítanak ki ebből az érzésből, mert Clo rikoltozva húz maga mögött el, én pedig visszapillantva meglátom azt az aggódó, de mégis megnyugtató, meleg tekintetet.
-Ennek még is mi értelme volt?-Ki rángatom magam kezei közül, szemem bukfenceket hány, perzsel tekintetem.
Vártam a választ, de ő értetlenül bambul arcomba. Mit képzel ez a ember?
-Miért nem válaszolsz ha kérdezek?
Egy gúnyos mosolyt látok megcsillanni a szája végében. Most már semmit nem értek. A francokat kellett elrángatnia. Csak tudjam meg miben sántikál ez a nő..
Lassú lépteket hallok a várakozó szoba előtt. Susogásokat, kuncogásokat. Felhúzom a szemöldököm, majd hirtelen becsapódik az ajtó. Megdermedek, majd őszintén elmosolyodok. Gondoltak rám. Kezemet szám elé tartom, önkéntelenül felvihogok. Greg kezében egy gitárral dúdolászni kezdi a többiekkel a "Boldog Születésnapot" dalt. Körém állva énekelnek, majd megjelenik az ajtóba Ted egy kicsike csokitortával, amibe két ezüst színű gyertya van szúrva. 18.-olvasom.
-Választ adtunk a kérdésedre?
El áll a szavam, gondoltak rám. Clo karjai közé ugrok, majd amennyire csak bírom, szorítom. Fejemet beletúrom vállába, s viszonozza szorításomat.
Sokatmondó tekintetek vesznek körül. Én pedig állok egy helyben, zavarosan. Barna, kék és szürke szemeket látok. Minden egyes szembe látok egy kis ragyogást, ami betölti ezt a kis helyiséget. Ezek a szemek azért mosolyognak, mert én is mosolygok. Jó érzés, nagyot sóhajtok.
-Na, együnk.-Vígan, megkönnyebbülve változik meg a légkör, és a legjobb barátaimmal ülünk le a kis asztal köré, egy karton sör és az én 18. születésnapomra kapott csoki torta társaságával.

Mint ha a régiek lennénk, egy kis részegséggel keverve. A jól ismert történeteinket meséljük újra és újra. Hangosan nevetünk, nem zavar minket hol vagyunk. Vagyis, én perpillanat nem tudom hol vagyok. Körül nézek, és most veszem észre, már nem is abban a kis szobában vagyunk ahonnan kezdődött a buli. El jöttünk volna a koncertről? Részegen? El sem hiszem. De most, kit érdekel? Születésnapom van!
Torkom szakadtából nevetek, fogom Cloe vállát, kifolynak a könnyeim. Olyan szabad vagyok. Kihozza belőlem az alkohol a vadállatot. 2 doboz sör? Nem. Más is volt? Testemet elhagyta eszmém, nem gondolkozok semmin. Kezembe egy már a feléig elfogyasztott, Jim Beam whisky, nagyot kortyolok. Át fut a hideg. Ijj. Te jó szagú ég, uralkodj magadon.-Fejét fogja tudatatalattim, halványan hallom hangját. Ráncolt szemöldökkel ingerülten fordulok el. Kóválygok.
-Azt hiszem mindjárt kidobom a taccsot.
Kidülledt szemekkel rogyok két lábra, Clo pedig megfogja tincseimet. Nem bírom az alkoholt. Mit is hittem?
El szabadul belőlem az a rossz, felgyülemlett Jim Beam. Felálltam, és barátnőmbe kapaszkodok.
-Gyere, nincs már olyan messze az a pub, amit Greg mondott.
-Jól vagyok.-Eltoltam magamtól Clot, és elmosolyodtam.

 **

Füst, dübörgő zene, fények, táncoló emberek. Ez kell most nekem. Buliznom kell.
Beestünk a terembe, feltápászkodtam. Elmosolyodok, testem megszokta az egyenletes zene ritmusát. Táncolni akarok. Részeg vagyok. Be invitálódok a tömeg közepébe, és behunyom a szemem. A többi emberrel együtt mozgok, ellazulok. Úgy nézhetek ki mint egy rossz ribanc. Valaki hozzám simul. Hagyom. Érzem, ahogy izzadt bőre, és az én izzadt bőröm egymáshoz tapad. Fenekemet nekinyomom, háttal állok neki. Keze végigsimul a felkaromon. Uram istenem. Ez a mozdulat, ismerős. Kecsesen /amennyire lehet kecsesen ilyen állapotba/ megfordulok, kék, égető szemébe pillantok. Elvesztem. Elmosolyodok, lehunyom a szemem, nekidőlök, belelehelek szájába. Hozzáérek orrommal nyakához, ő megfeszült kézzel beletúr sötét hajamba. Kérlelem, könyörgök már. Még ilyen állapotba, ilyen helyen is ki tudom szűrni az illatát. Mentolos-Antonio Banderas parfüm keverék. 
-Ne-Felnyögök. Nem akarom. Megrántja kezemet, szemében túl sok érzelmet látok. Ideges, sokravágyó, sokat akaró. A részegség benne is meg van. Ahogyan bennem is. Elengedem magam, az alkohol beszél belőlem. Megfogja a kezemet, és a tömegen keresztül, rángatva vonszol be egy szobába. Nem vagyunk egyedül, sajnos sokan vannak itt. De nem érdekel. Ledob a kanapéra, amibe belesüllyedek. Szeme elsötétül, sok benne az érzelem. És a vágy. Ahogy bennem is. Nem bírom ezt a semmit tevést, elkapom pólóját, és magamra rántom. Ő a szemembe néz, és megízleli ajkamat. Ellazulok, testem perzsel, melegem van, hajába túrok. Ő a nyakamat kezdi harapdálni, fejemet hátra hajtom, felnyögök. Behunyt szemekkel élvezem. Nem gondolkodok, a helyzetet élvezem. Nem gondolok arra, mi fog történni holnap, vagy akár egy hét múlva, hogy mekkora baj történik, ha megtesszük, a mai este a fontos. Ami ebbe a szobába fog történni. Ami ebben a pillanatba történik.
Kezét végig simítja hátamon, majd lejjebb csúszik. Izmaim megfeszülnek, lábaimat a combjára teszem. Lehúzza felsőmet, én is lerántom pólóját. Hosszába fekszünk a kanapén, nyelvünk harcot vív, ajkam belesuttog a heves csókunkba.
-Én.. Greg... én.. olyan rég volt..
-Shh..-kezét a meleg, piros arcomra teszi, és óvatosan megsimogatja.
Lemászik rólam, és csőnadrágomat szép lassan lehúzza a lábamról. Fehérneműben fekszek. Arcán kaján vigyor jelenik meg, szeme lángol. Négy kéz lábon felém mászik, rám fekszik, mellszőrzete hozzá ér, forró mellkasomhoz. Ez fantasztikus.
-Hogy lehetsz ilyen szexi ilyen rohadt részegen is.
-Csönd.-Halkan lejjebb ereszkedik, odáig. Megfeszülnek az izmaim, szám egy vonalba feszül, felnyögök.
-Éppen egy részeg tehetetlen csajt akarsz megdöngetni..
-És a részeg tehetetlen csaj élvezi?
Szemem kitágul. Halkan felsikítok. Hátam ívbe feszül, és a kanapét műkörmeimmel végigkarmolom. Felszakad a műbőr.
-Igen!

**

Ted eltűnt, Cloe eltűnt, Greg eltűnt, egyedül vagyok. Leülök a bárpulthoz, fejemet kezem közé hajtom.
-Meghívhatlak egy italra?
Felnézek, mogorván oldalra fordítom fejem.
-Kösz. Egy Gin Tonicot kérek.
-Kettőt.
Felnézek, érdeklődöm ki is hívott meg egy italra. Nem látom rendesen, túl nagy a füst, és amúgy is hót szarul vagyok. Mi a francokat keres ő itt??!!
-Te aztán rendesen ki vagy ütve.-Elmosolyodik. A vigyora ragadós.
-Hót részeg vagyok.-Kezemet széttárom, mint mondtam, alkoholtól nagyobb az önbizalmam. Meg az életkedvem. Meg úgy minden.
Oldalra fordítom fejemet, és kitör belőlem a nevetés. Fáradt vagyok, rosszul vagyok, de jó érzés volt valakitől egy italt kapni. de MIT KERES ITT?!
-Nagyon rosszul vagy. Úr isten, te kóvályogsz.
-Nem, tökéletesen fantasztikusan...
-Bassza meg, Cher, Cher! Ébredj Fel!

**

Felébredek. Büdös van. Kinyitom a szememet, nem tudom hol vagyok. Fel akarom emelni a fejemet, de olyan szinten belesajdul a fejfájás, hogy visszazuhan a helyére. Úgy értem a földre. Miért vagyok a földön? Melltartóba? Kijózanodok  hirtelen felnyomom magam ülőhelyzetbe. Jobbra-balra kapom a fejemet, de csak embereket látok kidőlve. Aztán félre nézek és Greget pillantom meg. Mi a franc?
Felállok, és megtalálom a ruhámat. Felhúzom a gatyámat, és fel kapom a pólómat, bakancsomat.
-Azt a rohadt életbe.. Greg, kelj fel! Most rögtön!-Rángatom, ő felnéz, álmos szemét meglátva lenyugszom. Feltápászkodik, és a fejéhez kap. Mérges vagyok.
Felállok, és dühöngök. Mi a franc történt? Miért történt?
-Greg, mi a szar történt?
-Nem tudom.. ja, de.. ó a picsába.-Elkáromkodta magát, ő is felhúzza gatyáját, és pólóját, feláll és megfogja a fejét.
-A francba a francba..
-Én is ezt mondom! Istenem most mit csináljunk.
-Nem tudom. Berúgtunk, eljöttünk egy buliba és, egyedül hagytuk a többieket, mi meg idejöttünk és..
-És megdugtál!
-Azért ez nem biztos.
-Hogy ne lenne biztos? Akkor kérlek, mond el nekem, miért van ennyi ruha a földön, miért vagyok kölni szagú?
Ordítok vele, ügyet sem vetve a körülöttünk fekvő másnapos emberekre.
-Nyugodj már le, így nem lehet veled normálisan beszélni!
-Teljesen nyugodt vagyok!
-Nem, nem vagy az!-Felemelte hangját, egyre közelebb hajol hozzám, félek tőle.
-Kell egy cigi.-Elindulok, de elkapja karomat és visszaránt.
-Ne merd..-Visszapillantok, hangom most már halk, lágy. De a szavaim dühödtséget visznek bele. Arcom most már komoly, de szemem lángokba áll. Visszahúzódok, ő rezdületlenül farkas szemet néz velem.
-El ne merj szívni egy cigit. Vagy nem tudom mit fogok veled csinálni.
-Miért, mit fogsz velem csinálni? Hm? Elmondanád?
-Nem akarod hallani!
-Mondd ki!
-Nem, Cloe, nem fogom!
-A rohadt életbe, mondd már ki!
-Beteg vagy, Clo! Beteg!
-MOND KI!-Rá ordítok, szemei újból elsötétülnek.
-OKÉ, RÁKOS VAGY A ROHADT CIGIZÉS MIATT, KÉT ÉVEN BELÜL MEGHALSZ, TE PEDIG A SZÉT CSESZETT SZERVEZETEDET VÉGLEG SZÉT FOGOD RONTANI. EZT AKARTAD HALLANI!?-Megdermedtem, elállt a lélegzetem. Szemem egy pillanatra megrebbent, ráncaim kifeszültek, szám tátva maradt. Kimondta. Lesokkoltam. A levegő megfagyott, Greg halk, gyors lélegzeteket vett. Egy perc néma csönd volt, láttam ahogyan szemei egyre fakóbbak lesznek, pupillája egyre nagyobb. El sem hiszem. Szememben éreztem a mindjárt kitörő patakot. Nem, éreztem ahogyan a patak folyóvá duzzad, és egyre gyorsabban száguld a könnycsatornáim felé. De nem, visszafogtam magam. Nyelvembe haraptam olyan erősen, ahogy bírtam. Éreztem véremnek fémes ízét, arcizmaim megdermedve figyelték a fiú megbánó tekintetét. Kimondta.
-Gyűlöllek.-Elsuhantam mellette, kifutottam a szobából, át a részeg emberhalmazok között, át a táncparkettán, át az egész pubon, ki az épületből, gyors lépteket vettem, mentem, csak mentem. Megálltam. Kifojt egy könnycsepp a szemem sarkából. Lefolyt az arcomon, az ajkaimhoz ért. Félig kinyitottam a számat, az egyre több, és több könnycsepp belecsöppent, és összekeveredett a nyelvemből kiszabaduló vérözönbe. Kezemet a számhoz kaptam. Pupillám felduzzadt, ujjaim remegni kezdett. Rápillantottam a remegő ujjaimra, amik nikotintól sárgán égtek.

Miért sírsz? Ez az igazság. 
Tudom.
Akkor?
Hiányozni fognak.
Túl fogod élni. Remény mindig van.
Mindig?
Mindig..

A lány lomhán lépett a meleg betonra. Mezítláb futott végig a kertváros csöndes utcáján. Ujjbegyei bizseregtek q felmelegedett betonon. Kezében fekete cipője pihent, amit szép lassan leeresztett a földre. Leült, kihúzta magát és az út végégre pillantott.

A horizont tökéletlen bizsergése elvonta figyelmét pár pillanatig fájdalmáról. Visszagondolt mi is történt vele, velük az elmúlt  6 év alatt ezen a helyen. A találkozások, szóváltások. Azok a szavak, arról az ajkakról. A lány felsóhajtott, szemei elmélyülten bóklásztak a téglasorokon. A hely, ami szavakat fogott magába.  Pillanatokat, szikrákat,  az első érzéseket, ingereket. Különleges lenne ez a hely? Már nem. Érdekel még valakit ez a hely? Csak egy embert. A lány belenyúlt pulóvere zsebébe, ahonnan egy cetlit rántott el. Maga elé tartotta, hunyorítva pásztázta azok sorait.

"Nem kell félned ettől, én mindig melletted leszek"

A szavak csak szavak. Bárki játszhat vele, nem sokat jelentenek. Ezért is fájt neki ennyire. Mert neki igen, jelentettek. De a tettek elmossák jelentőségeit a szavaknak. 

Már csak kifogások hangtömege marad.

Újból belenyúlt koszos pulóvere zsebébe, újabb levéllel. 

"Nagyon szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. Kérlek, maradjunk barátok. Csak én ismerem a titkodat. Tudom hogy nincs sok idő. És nem szeretnélek így elveszíteni. Kérlek, maradjunk barátok. Vigyázni fogok rád."

Egy öngyújtót húzott elő koszos pulcsijának ujjából.

Lenyomta , majd a forró tűz szikrájának sercegése kis melegséget vitt a levegőbe. Bár olyan gyorsan is szállt el ez a melegség. A lány fagyos, jéghideg tekintete, összerándult arcizmai komolyságot, fájdalmat, szégyenítést sugárzott.

Dúdolászni kezdte közös daluk refrénjét, miközben levelét a pirosló tűzbe tartotta, ami pillanatokon belül hamuvá égett. Már csak a koszos, jól ismert szaga maradt a levegőbe.
Ott voltak nála, a fényképek. A barátjairól. A családjáról. Minden, amit magával akar vinni.
-A remény hal meg utoljára, Cloe.-Beleszippanott számára utolsó cigarettájába, és lefojt egy könnycsepp arcáról.

8. rész

Heyaaa mindenki :)
Ez a rész úgy érzem nem lett valami izgalmas, de azt hiszem szükségesek a történetembe az ilyenfajta részek. Úgy mond átvezető szakaszok. Vagymik És azt ugye tudjátok hogy alig van időm, és elég nehéz összehoznom részeket, ezért sajnálom. :(. De azthiszem a következő résztől kezdődnek az izgalmak. :D
 És a plusz pedig az első fele a résznek. Egy nagyon aranyos lánynak, Lu  blogjának főszereplője, Ivy fogja kitölteni a vak lány szerepét.
 Ha többet szeretnél megtudni Ivyról, olvasd el ezt a blogot ----> http://mynameisivyandthisismylife.blogspot.hu/
Szerintem nagyon aranyos, különleges és érdekes történet, nekem nagyon tetszik, és ha érdekel olvasd el. x
Nem beszélek tovább, várom a kritikákat, esetlek ötleteket. :)
I hope you like it.

(https://www.youtube.com/watch?v=RMONGMDEerI)

*Másnap*

Óvatosan léptem ki a ködös utcára. Bőrkabátomba belefújt a szél, arcomat elterítette a hajam,  így egy pillanat kellett amíg eltakarom rakoncátlan tincseimet. A pórázt erősen megragadtam, és a kutya magától elindult. Már tudta merre kell menni. Tökéletesen tudta az utat, a járda kockáinak kockáit, tudta hol van kedvenc tűzcsapja , melyik az a fa ahova elásta csontjait.

Zsebre dugott kézzel sétáltunk végig a járdán. A már ismerős arcok tűntek fel előttem, akiknek halkan köszöntem. Ők csak rám mosolyogtak, és kedvencükkel együtt elsétáltak mellettem. Fáradtan fordultunk be a sarkon egyenesen a parkba. Olyan 2 körül lehetett, még nem voltak kint olyan sokan. Elengedtem a pórázt, a kutya pedig elfutott, megkeresni játszótársait. Én egy közeli padhoz sétáltam, majd zsebre dugott kézzel leültem. Rutinosan a velem szembe álló ház kertjét figyeltem.

A kislány, Valerie, és anyukája éppen gyöngyöt fűztek a teraszon álló asztalon. A színes golyókkal megtöltött, befőttesüvegekkel telepakolt asztalon alig volt hely, de még az utolsó centimétereket is kihasználva támaszkodott Valerie könyökével. Egyenként csúsztatta zsinórjára a kék, rózsaszín, sárga és zöld színű üveggömböket, anyukája pedig csomózgatta a kötél végét. Minden napjuk hasonlóképp történt. Az anyukával játszanak valamit, ameddig az apa reggel héttől este fél tízig dolgozik, majd amikor a kicsit már lerakták aludni, a házaspár kiül a terasz a hintaágyára, és vörösbort iszogatva beszélgetnek.

Hiányozni fog a mindennapos séta, a mindennapos ücsörgés, a Smith család mindennapjai.

Egy jó ideig nem fogok ide kijönni. És egy jó ideig Felixet sem fogom látni. Hiányozni fog. Ő volt a lelkitársam, neki mindent elmondhattam, hiszen kinek adná tovább? Senkinek. Talán ő az egyetlen élőlény akibe tiszta szívből bízok és szeretek. Vagyis..akibe eddig soha nem csalódtam. Mindig úgy gondoltam hogy az ember egyetlen élőlénybe bízhat és hihet, és ez a kedvence.

Elbambultam a kis "családom" kertjében lezajló dolgokban. Nekem miért nem volt ilyen családom? Együtt, mindörökké? Boldogan? Miért mentek el, miért hagytak egyedül akkor? Várom hogy talán visszatér anya... várom a pillanatot amikor odaszalad hozzám és erősen megszorít, és édes hangján megszólal. A hangja.. az érzés, amikor már a hangjára sem emlékszem. Gyomromba érezte egy nagy darab követ, ami talán soha nem fog eltűnni. Azt szeretném ha az életemet 8 éves koromtól újra kezdhetném. Nem engedném el apát azon a napon a munkahelyére, és talán akkor megmenekülhetett volna. De miért ő? Vajon miért vele csinálta ezt az ég? Megérdemelte vajon ezt a sorsot? A szüleim megérdemelték mindezt? Anya megérdemelte hogy rákos legyen? Egy sebezhető embert támad meg, majd belülről haladva kiírtja minden porcikáját az embernek, végül tönkreteszi, elgyengíti, és azon kapjuk magunkat hogy ott fekszünk az ágyon fekvő hideg test mellett. Ott, abban a pillanatban minden reményemet elveszítettem. Nem létezik olyan hogy sors. Mert ha létezne, nekik nem ilyet adott volna az élet.

 Felhúztam térdeimet, kezemet pedig lábam köré fontam. Szemeim már kipirosodottak, és a hideg szél szárította fel könnyeimet. Valakit éreztem magam mellet vagy közelemben. Komoly fejjel elfordítottam testemet, majd egy lány arcát pillantottam meg. Körülbelül annyi idős lehetett mint én, hasonló kinézetű is volt, stílusban és külsőleg is. Háta közepéig érő világos vörös hajában rejtett szőke tincsei vállán pihentek, szája erősen ki volt húzva piros rúzzsal, szemüvege eltakarta arcának felső részét. A szám remegett, mellette én olyan erőtlennek éreztem magam.

-Te min ábrándozol?-A lány megszólalt, de ugyanolyan testtartásban maradt. Megszeppenve csuktam le szemeimet, majd lelkileg levegőt vettem.

-Az életemen. Azon, vajon hol ronthattam el. Hol kéne újrakezdeni. Te?

-Szintúgy. A múltamon. Hogy vajon akkor azt miért is csináltam. Volt-e értelme?

Halkan felsóhajtottam, kis ideig csöndben ültünk egymás mellett.

-De.. a múlton nem szabad gondolkozni. Az már elmúlt, már vége, nem tudsz vele mit csinálni. Soha nem szabad a múlton agyalnod, az a fontos, mit fogsz a jövőben csinálni, és bízni, hogy csak jóra fordulhat minden.-Halkan, lassan és komolyan beszélt.

-Milyen könnyen beszélsz. Belőlem ezt a hitegetést már réges-rég kiölték.

A lány levette szemüvegét, majd odafordította fejét hozzám. Nem nézett a szemembe, üveges tekintete csak előre bámult.

-Te legalább tudod hogy hogy nézek ki. Én még azt sem tudom én hogy nézek ki. Vagy bárki. Nem, egyáltalán nem beszélek könnyen. Egyszerűen próbálok pozitív maradni.-Előre fordult, és ugyanolyan ülésbe állt vissza hogy az előbb volt.

-Tudod.. a kórházban, ott, akkor, láttam. Láttam egy fél pillanatot. És rájöttem hogy még akármennyi reményem van, csak bízni kell abba, hogy valamikor visszakaphassam a szemem világát. Érted? Soha semmit nem adhatsz föl.

A lány felállt, a botját megfogta, és elindult előre felé. Kifordult az utcából, és teste eltűnt a bokrok mögött.

Elsöpörtem újra szemembe kerülő tincseimet, felálltam és futni kezdtem. Futottam, ahogy bírtam. Amíg a lányhoz nem értem. Megálltam, ő pedig lassan hátrafordult.

-Hogy hívnak?

Csak állt velem szembe, mozdulatlanul. Kisebb levegő vételek után felemelte kicsit fejét és hangom után pillantott.

-Ivy vagyok. Nagyon örültem hogy megismerhettelek.-Felém küldött egy mosolyt, amit viszonoztam.

-Az én nevem Cher. És remélem valamikor még találkozunk.

-Én is remélem.-Fejét oldalra biccentette, majd tovább sétált a kihalt járdán.

**

Végig futottam az utcán, ideges pillantásaimat minden arcon visszakaptam. Ziháltam kopogott bakancsom sarka a kőpadlón, miközben beléptem a hideg tömbház ajtaján, és a lépcső felé igyekeztem. A mellettem elsuhanó embereket hidegen hagyva löktem fel, majd idegesen becsaptam az ajtónkat.
-Az a rohadék Harry. Az a rohadék szemétláda. Volt pofája ott helyben a csajjal szakítani? Ekkora pofája lehet?-Miután lefolytattam magammal a nem túl kedves beszélgetést, nekidobtam a falnak a táskámat.
Rendben Sharks, nyugodj le. Ő csak egy fiú. Mit tudnak tenni egy lánnyal? Egy védtelen, törékeny lánnyal... Nagyon sokat! Szét fogja rombolni a lelkét.

Ujjaim a konyhapulton doboltak, másik kezem pedig a számba volt, lábam fel le mozgott, feszültnek éreztem magam, úgy éreztem valami nyugtatót kéne szednem. A nappalin keresztül odasiettem a polchoz, amiből elvettem a nekem szükséges nyugtatót, és egy gyógyszert be is kaptam majd vízzel leöblítettem a torkom. Kirohantam a kertbe hogy elszívjak egy nekem szükséges másik fajta nyugtatót. Azt óvatosan meggyújtottam  majd beszívtam a nikotint, ami átjárta az egész testem.
-Hiányozni fog ez a ház. Nagyon. Mennyi hülye emlék köt ehhez a helyhez. Aj istenem Clo, kellett nekem ebbe az egész munkás cuccba belemennem. Mi van ha nem is fognak kedvelni? Ha szerintük idegesítő ember vagyok? Vagy ha lefújolnak a színpadról. Vagy bármi hasonló.
Nagy levegőt fújtam, ki számon keresztül, majd elnyomtam a korlát tetején a csikket, és berohantam a házunkba, hogy a bőröndöket előkeressem valahonnan.

Estére készen is lettem a pakolással, legalábbis az én részemről. Mikor épp hogy felhúztam a bőrönd cipzárját, halk ajtó nyitódás után hangos körömkopogást hallottam a nappaliban.
-Hazajöttünk.-Mondta rekedtes hangon Cher.
-Össze kéne pakolnunk. Holnap indulunk is. Remélem tudsz valami normális ruhát összeszedni, ha nem akarod hogy nekem keljen.
-Még mindig nem vagy az anyám-Mordult rám a mögöttem álló lány. Hátra fordultam, és szemei felduzzadtnak, orra kipirosodottnak tűnt, hangja rekedt és gyönge volt, de nem kérdeztem rá. Tudom hogy utálja ha beleszólok bármilyen bajába is.-Várom a napot amikor nem fogsz a gyerekednek hinni. Mert tudod eléggé idegesít.
-Amúgy én miért is érdemlem ki hogy ilyen kedvesen beszélsz hozzám?
-Nem tudom hogy ki volt a köcsög aki köszönés nélkül hagyta ott a munkatársát.
-Jó rendben, ez tényleg bunkóság volt.
-Köszönöm hogy egyet értesz valamiben velem.
Kirobogott az ajtón a koszos barnás lila bőröndöt végig húzva maga mellett, és halkan becsukta ajtaját.
-Mekkora esély van arra hogy valaha megtörjem ezt a lányt?

(https://www.youtube.com/watch?v=-CUvZMJ_OCk)

Igen magyar, de kérlek hallgasd mellé, még ha nehéz is így olvasnod. :)

****

A repülőpályán vagyunk. A csomagok már teljesen fel vannak pakolva a gépre. Összekuporodva várunk, kezemet összekulcsoltam, hisz már teljesen összefagytak ujjaim még a kötött kesztyűk alatt is, de eddig még senki nem jött. Már kezdek unatkozni, ez meddig fog tartani?

-Mads?
Felkapjuk a fejünket. A bandánkat hallottuk. Cloe felugrik és odasiet egy emberhez. Valami fontosról beszélhetnek, mert komoly fejet vág mind a kettő, a férfi artikulál, gesztikulál. Clo csak bólogat, és összekulcsolt kézzel figyeli minden mozdulatát a férfinek..
A lány visszasiet hozzám, és elmondja, hogy nekünk külön gépünk lesz külön osztályon. Kikerekedett szemekkel figyeltem amint minden egyes szavat elismétli. Csak bólogattam, szóltam a fiúknak akik nagy nehezen felálltak, majd leszedtük a másik repülőről a csomagokat, és egyenesen az adott géphez siettünk.
Felszálltunk, majd nagy nehezen el is indultunk. Az első megállónk Amerikában Miami lesz, ahova a következő reggel meg is fogunk érkezni. Új hely, és senki nem ismer minket.
A dalszöveg utolsó sorja nem stimmelt. Nagyban törtem a fejem, vajon mit lehetne írni, mi rímel, mi illik oda? Odafordultam a mellettem ülő emberhez, de csak Greget láttam, ahogy oldalra fordítja fejét, és szép lassan lecsöppen a nyál arcáról. Körülöttem mindenki aludt, csak én szerencsétlenkedtem a dal utolsó sorain. Megfogtam a gitárt, és megpengettem. Az akkordok sem egyeztek a papíron lévőekkel, kiborított. Lehet hogy csak a fáradtság, vagy esetleg az ötlethiány miatt nem megy ez nekem most? Nekem is pihennem kéne? Elfordítottam fejemet, és a kerek kis ablakon keresztül gyönyörűen láttam ahogy elsuhanunk a földközi tenger fölött. Olyan gyönyörű,nyugodt és sima, semmi nem zavarja meg a vizet. Szeretem figyelni a vizet. Bármilyen tengert, tavat, folyót.. Hallgatni ahogy lefolyik a sziklákról egyenesen a tiszta patakba a hideg forrásvíz.
A francba, ki ömlött a víz a gatyámra. Idegesen söpörtem magamról le a vízcseppeket, de már szinte teljesen beszívta nadrágom azt. Felálltam, és megpróbáltam a lehető leghalkabban kikáromkodva kisétálni a mellékhelyiségbe és nadrágot cserélni, de az utamba állt valaki.

-Mit keresel itt?
-Ti mit kerestek itt?
-Ez a gépünk.
-Úgy látszik nem menekülhetsz előlem.
-Én csak normálisan akarok veled beszélni.
-Úgy érzem az interjún ezt megtehetted volna.

Becsaptam az ajtót, és kulcsra zártam azt. Lüktető szívvel húztam le cipzárom majd egyik lábamat kibujtattam a nadrágból, ami már teljesen rátapadt a combomra. Nagy levegő vételek sokaságával húztam fel az immár száraz barna vászonnadrágot, majd visszabújtam bakancsomba. Kezembe kaptam az elázott ruhadarabot, és kezemet halkan nekitapasztottam a fa ajtónak. Fejemmel egyre közelebb hajoltam, és homlokommal nekidöntve hallgattam.
-Tűnj innen, és ne hallgatózz.
Nem jött semmi hang. 2 Perc csönd után hallottam ahogy cipőkopogások után elhagyta a területet. Lenyomtam a kilincset és körbenéztem, átléptem a küszöböt és nagy lendülettel futni kezdtem volna, de valaki visszarántott.
Megfogta a karomat és visszahúzott a mosdóba.

Túl közel voltunk egymáshoz.

-Légyszíves engedj ki..-Remegő ajkakkal, rángatózva ellenkeztem.
-Kérlek Cher, beszéljünk meg mindent.
-Jó, de ne itt, könyörgöm.-Hangom idegességet sugárzott.
Lassan elengedte szorítását karom körül, és fél centi helyet adott, ezzel jelezve azt, hogy kimehetek.
Szemembe lógó hajtincsemet fülem mögé tűrtem, majd szemöldökömet összeráncolva, kifurakodtam a wc-ből.

-Sajnálom.-A hang mögülem jött, és megbánást sugárzott. Nagy levegőt vettem, majd megfordultam.
-Én is.
Mosolygott. Arcom rezdületlenül figyelt előre. Szögegyenes testtel álltam, majd elkaptam fejemet, és gyorsaságot váltva siettem vissza az ülésemhez.

7. rész

Ideges vagyok, legszívesebben elfutnék a világból, valamit muszáj tennem amivel levezetem a dühöm. Nem, ez nem düh, ez megszégyenítés, elsüllyednék szégyenembe... Most jól kéne magamat éreznem, hiszen végre kaptunk egy munkát, de valahogyan ez nekem nem megy, ha ott ül az asztalnál az a személy aki furcsa érzéseket kelt bennem. Szerintem nem is vettem észre hogy megkaptuk, vagy nem kaptuk az állást, nem bírtam odafigyelni. Ezek az érzések.. megőrjítenek, elveszik az életkedvemet. De erről tudom hogy nem Harry tehet. Egyszerűen én. Tudom hogy túlságosan is szeretem, pedig ő már csak barátnak tekint rám. Hisz akkor mit keresett volna ott az a lány mellette?

Aztán mondjuk...

"-Emma, sajnálom, de itt vége. Én.. én nem érzem úgy, hogy több lenne köztünk mint barátság. Ez egy erőltetett kapcsolat. Tényleg sajnálom, csak.. Tudom hogy találnál nálam jobbat. Biztos vagyok benne. Bocsi, de mi végeztünk.."

Miért szakított pont itt? Miért csinálta? A lány zokogva futott ki az ajtón..
Aztán pár percre megállt.

"-Oké Harry, lehet hogy nem én vagyok az igazi, de meddig fogod ezt csinálni? Meddig fogod keresni az igazit? Vagy lehet hogy számodra nincs ilyen? Lehetséges. Nálad nincsen tökéletes. Én bízok benne, hogy megtalálod a számodra legtökéletesebb lányt. De ahhoz talán neked kéne kicsit kevésbé bunkónak és seggfejnek lenned. Viszlát, Styles"

Ez a nap egyre furcsábban indult, mindaddig amíg megláttam egy ismerős arcot.
Óvatosan integettem az asztalnál ülő fiúhoz. Igen... még a nevét is tudom. Azthiszem..Liam. Kérdő tekintettel ránéztem, ő pedig kicsit megrázta a fejét, ezzel jelezve hogy majd később elmeséli. Óvatosan oldalra húztam számat, ő pedig viszonozva rám kacsintott. Végig néztem kik ülhetnek az asztalnál, de megakadt tekintetem a srácnál, aki pár perccel előbb szakított a barátnőjével.

A fiú idegesen kerülte tekintetemet. Én bambultam, elmerültem a szemébe, aztán észbe kaptam, hogy nem is érdeklem őt. Nem értettem hirtelen hangulatváltozását.. Tegnap akkor miért volt velem olyan kedves, olyan megnyugtató? Már nem értek semmit. De tudod mit? Nem, már nem is érdekel. Elkaptam fejem, és én sem próbáltam nem rá nézni. Inkább csak csöndbe fogok ülni a székbe, és megpróbálok nem megszólalni. Nem emlékszek sok mindenre, mert nem voltam teljesen józan. Nem, nem ittam, csak nem érdekelt túlságosan az interjú. Pedig be voltam zsongva.. érdekelt az interjú, a banda.. de a gondolataim elnyomták ezt az érzésemet. Valószínűleg próbáltak beszélni velem, de én csöndben elmélyedtem, merengtem a gondolataimba, ami nem sok jó pontot gyűjthetett a bandánknál.

(https://www.youtube.com/watch?v=O2kXN6Us5JU&feature=related)

Valaki megrázta a kezemet. Rögtön felkaptam a fejem és elnéztem az oldalamra, ahol egy barna szempárral találtam magam szembe. Mosolyra akartam húzni a számat, de valaki megzavart minket.
-Cher, nem megyünk?
-Majd..majd később hazamegyek.
-Ez nem jó ötlet.
-Ne kezd megint Clo! Majd..-Odafordultam a fiúhoz aki zavartan ácsorgott mellettünk majd visszafordultam Clohoz.
-Majd Liam hazakísér.
-Ja hogy ti ismeritek egymást?-Felhúzott szemöldökkel cikázott Clo tekintete a mi tekintetünk között.
-Igen. De most már mehetsz. Még tudom hol lakok.
Clo megfordult és köszönés nélkül távozott. Ez azért elég bunkósság volt, még számomra is. Nagy levegőt vettem majd odafordultam Liamhez.
-Ne is törődj vele. Általában csak velem szokott bunkózni, amúgy nem ilyen. Na, akkor elmegyünk sétálni?
-Hogyne.-Zsebre dugott kézzel kiosontunk az étteremből, majd mikor kiértünk egy pillanatra megálltam, és fejem oldalra fordítottam.
-Tehát akkor... mi mostantól munkatársak vagyunk?
-Mondhatjuk így is-Hatalmas húzódott a szájára, ennyire örült ennek?
Egymás mellett sétáltunk, és úgy döntöttünk hogy elmegyünk várost nézni, de igazából csak beszélni szerettem volna vele. Amíg sétáltunk a járdán több ember megnézett minket, de próbáltam nem foglalkozni a  furakodó tekintetekkel. Csöndbe mentünk egymás mellett, én lehajtott fejjel, ő pedig valószínűleg azt nézte, hogy hol lehetünk, de nem láttam igazán, mivel napszemüvege eltakarta szemeit. 10 perc múlva a fiú kicsit lassította a tempón és odafordult egész testével hozzám.
-Cher, te és Harry mióta ismeritek egymást?
Megtorpantam, és meredt arccal álltam. Gondolataim cikáztak. Egy ideig csak néztem a mellettünk lévő kis parkban futkározó gyerekeket, és egy könnycsepp buggyant ki a szemem alól.

Eszembe jutottak az emlékek.

Nagy levegőt vettem, és követtem szemeimmel a kisfiút és kislányt ahogy kergetőznek anyukájuk körül.
-Hogy mióta? Már egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást. Legjobb barátok voltunk mindig. Leges legjobbak. Sőt, szinte a testvéremnek tekintettem. Benne bíztam meg legjobban egész életembe. Egész életünkön át kísértük egymást, egy óvodába és iskolába is együtt jártunk. Gimibe én később mentem, de akkor is oda, ahova ő, de aztán... tudod én többnek tartottam őt mint barát... és én idióta csak úgy annyiba hagytam az érzéseimet, nem akartam tönkretenni ezt a kapcsolatunkat.. Aztán egyszer Harry bevallotta az érzéseit. És.. tudod ez hosszú. A lényeg hogy gimi óta nem is beszéltünk. Úgy érzem mintha már tök idegenek lennénk. Úgy érzem már soha nem lesz olyan jó a kapcsolatunk mint akkoriba. És ez fáj.. fáj Liam.-Nem bírtam tovább, lehuppantam a földre, és felhúztam a lábaimat, amit a kezemmel összekulcsoltam. Egyre több könnycsepp hullt le az arcomról, Liam pedig odaült mellém, és a minket kikerülő emberek megvető pillantását meglátva, teljesen kiborultam.
-Nézzétek ezt a depis csajt..-haladt el mellettünk egy csapat 15-16 éves fiúcsoport. Összeráncoltam a szemöldököm, és letöröltem a már piros, kisírt szemeimet, majd felugrottam. Kezemet ökölbe szorítottam és ordításra nyitottam a számat.
-Elegem van ezekből a mocsadék emberekből! Nem, ezt nem bírom tovább! Nincs érzésük, és külső alapján választják meg a kurva embereket! Csak elmondom neked, világ: Olyan magasról leszarom hogy mit gondol rólam az összes állat, ez az én életem, és addig nem lehet, érted? Nem lehet véleményt alkotni egy rohadt emberről amíg meg nem ismered. Utálom az összes embert. Miért csinálod ezt velük? Bárki is vagy, Miért teszed őket ilyen gonosszá? -Felnéztem az égre, mint mindig, most is füstös szürke színű ég bolt nézett vissza rám, amit már megszokhattunk Londontól, de most úgy éreztem sötétebb és ridegebb, mint amit valaha is láttam.
-Kész Liam, én összetörtem, próbálok erős maradni, de.. lassan feladom azt a hitemet hogy valaki is szeretni fog.-A földön ülő fiú szomorú tekintete nem sajnálkozó volt, mint a többi emberé, vagy megvető inkább.. nyugodtságot sugározott, megértést. Felállt, és elém lépett.
-Cher... még nem ismerlek annyira de..-Felnéztem, és vörös tincseimet elsöpörtem arcomból, majd megláttam egy gyönyörű mogyoróbarna szempárt előttem.
-De?..-A gyönyörű barna szempár mélyen belenézett a szemembe, majd az ajkamra pillantott, egy kis ideig. Hasam kicsit összeszorult, kezem megfeszült.
Egyre közelebb hajoltam hozzá, lassan, és végig azt a szempárt figyeltem. Éreztem mentolos leheletét arcomon, hallottam halk lélegzetét, már szinte 4 centi volt köztünk, szememet lassan kezdtem lecsukni, de éppen elkapta a fejét, majd lassan, de határozottan hátralépett.
-De tudom hogy a kapcsolatod Harryvel.. nem veszhet csak úgy el. Bármit csinálsz, ne felejtsd el hogy ő még mindig a legjobb barátod, csak már.. olyan rég látott téged, hogy elfelejtette milyen is volt a kapcsolatotok. Emlékeztesd rá, próbálj vele újra összemelegedni. És ha több is volt köztetek... ne rejtsd el az érzéseidet. De ezt már neked kell eldöntened..
Nagy levegőt vettem, majd kezemet kicsit elengedtem, fejemet lejjebb ereztettem. Pár percig csak álltunk egymással szembe, kerültük egymás tekintetét, egyre kínosabbá vált a beszélgetésünk.
-Liam, mi volt ez az... előbbi?-Ennél kínosabb már úgy sem lehetett volna.
Fejét felemelte, majd beleharapott az alsó ajkába, kezét pedig erősen ökölbe szorította. Arcát pásztáztam, amiről csak annyit tudtam leolvasni hogy gondolkodik. Pár másodperc csönd után, halk szipogással, kicsit elengedte magát, és összébb görnyedt.
-Cher.. még nagyon újonnan ismerlek téged, és tényleg nagyon kedvesnek tűnsz, nem szeretném elrontani ezt a friss barátságunkat egy csókkal. Ráadásul... tudod nekem barátnőm van.. már egy jó ideje. Érted.-vakarta meg tarkóját.
Próbáltam nyugodt maradni. Összeszorult a hasam,  Tényleg nagyon kedves Liam. Megértő, tudom hogy bízhatok benne. Komolyan mondom. És.. talán egy kicsit többet is érzek iránta. De nem fogom két ember kapcsolatát tönkretenni. Nem tehetem ezt.
-Megértelek.. és én kérek bocsánatot. Erről nem tudtam..-Próbáltam a világ legközömbösebb hangnembe elmotyogni mondanivalómat. Mivel ezt már olyan rég elsajátítottam, nem volt nehéz megint semmitmondóan viselkednem.
-Semmi baj, honnan tudhattad volna? De komolyan mondtam a Harrys dolgot. Beszélnetek kéne.

**

-Liam, mi volt ez az... előbbi?
Fejemet felszegeztem, és ránéztem. Sajnos megint belenéztem a szemébe amibe nem kellett volna.. láttam, hogy megbánta, amit kérdezett, láttam hogy várja, mivel magyarázom azt hogy nem csókoltam meg. Nem mondhatom hogy azért, mert nem akartam, mert én nagyon is meg akartam csókolni de.. nem lehet. Ő még nem tudja, de én igen, barátnőd van Liam, nem teheted ezt vele nemigaz?
Az a gyönyörű ég kék szem túlságosan is magával ragadott. De nem tehetem ezt Daniellevel. Ő sokat jelent nekem. Cher Harryt szereti, én pedig Daniellet. Ez így van rendjén. Sehogy máshogy. Oh haver, nehogy valami bajt csinálj. Kérlek, túl fontos számodra Harry is, és Dani is. Csak félek, hogy tényleg belé fogok szeretni. Cher, megőrjítesz!
-Cher.. még nagyon újonnan ismerlek téged, és tényleg nagyon kedvesnek tűnsz, nem szeretném elrontani ezt a friss barátságunkat egy csókkal. Ráadásul... tudod nekem barátnőm van.. már egy jó ideje. Érted.-félve pillantottam arcára, miként reagál erre, és meglepődtem, amikor nem tudtam leolvasni arcáról az érzelmeket. Mintha megfagyott volna. Olyan ridegnek látszott. Felpillantott, hangszintje megváltozott.
-Megértelek.. és én kérek bocsánatot. Erről nem tudtam..
-Semmi baj, honnan tudhattad volna? De komolyan mondtam a Harrys dolgot. Beszélnetek kéne.
Kisebb levegővételek után, csöndbe elindultunk visszafelé. Nem szóltunk semmit. Kicsit kínos volt a csönd, de meg tudtam érteni. Erre nem lehet mit válaszolni, reagálni. Bűnösnek érzem magam, utálok csalódást okozni az embereknek.

-Hazakísérjelek?-Az étterem előtt megálltunk. Cher bepillantott az üvegajtón, és szemei kikerekedtek, amikor meglátta kik vannak bent.
-Hát.. azt hiszem nem kell, látom még itt vannak a többiek is, és gondolom neked haza kell menned. Köszi hogy sétáltunk, legalább egy kicsikét jobban megismertelek.-Hamis mosolyt erőltetett az arcára, de olyannyira látszott rajta hogy csak kínjába mosolygott, hogy elkapta a fejét és sietősen távozott. Még pár percig néztem ahogy eltűnik vékony teste a szürke szmogba, majd fél fordulatot tettem és a tégla falba belevertem kétszer a fejemet. Te mekkora egy hülye vagy. Gratulálok Liam, sikeresen elrontottad egy ember kedvét. Felsóhajtottam majd beigyekeztem az ajtón.
-Haver, hol a francba voltál?-Zayn sietett oda hozzám zsebre dugott kézzel.
-Oh csak elkísértem valakit a..
-Nem lényeges, de Paul beszélni akar velünk. Vagyis már csak veled, mert te elmentél.
Fejbólintással tovább akartam menni amikor visszarántott a karomnál fogva.
-Hé, baj van Liam?
-Semmi csak.. áh semmi tényleg tök jól vagyok.
-Ha bármi baj van.. tudod hogy számíthatsz rám.-Megveregette a vállamat én pedig magamra erőltettem egy mosolyt, és tovább sétáltam.

6. rész

(http://www.youtube.com/watch?v=3dM2qCCg6GE)

"Az érzés folyamatosan kínoz. Nem hagy engem nyugodni. Hacsak a hangját meghallom, legyengülök. Legyengülök, és a levegőt kapkodva veszem. Szívem gyorsabban pumpál, zakatol, és nem bír megállni.Ajkaim remegni kezdenek, a tenyerem izzad. A lábam egyre nehezebben tartja a testemet, nemsokára összeesek. Ezt teszi az emberrel a szerelem? De miért csinálja ezt velünk? Hogy szenvedjünk? Utálom ezt az érzést, kérlek, menyj innen, nem akarlak látni! Nem akarom hogy így láss.. nem akarom hogy létezz! De mégis, itt van. Előttem. Nincs menekvés, szemtől szembe állunk. Bár kerülöm a tekintetét, hisz, ha belenéznék a smaragdzöld szemeibe, nem bírnám tovább. Az agyam azt mondja, ne nézz a szemeibe, nem szabad! De a szívem azt súgja: kell neked.Hozzád tartozik. A testem két döntés között áll. Nehéz, egyszerűen nem bírok választani. Most két csata folyik az agyam és a szívem között. Egyet biztosan tudok: valamelyiket muszáj választanom. Esetleg van egy harmadik választás? Mi lenne ha.." 

Másra nem emlékszem.. vajon mi történt velem? Hol vagyok?

A fekete semmiségbe kerültem. Ott állok, a feketeségbe. Hol a francba vagyok? Körülnéztem, de semmit se láttam. Hirtelen vízcsepp folyását hallottam. Vízhangzott. Mintha egy barlangba lennék. De honnan jön ez a hang? Elkezdtem egy irányba indulni, óvatosan lépkedtem. A hang egyre közelebbről jött. Egyre több vízcsöpögést hallottam. Már olyan volt mintha vödörből öntenék a vizet. Olyan volt, mintha egy vízesés előtt állnék, de még mindig nem láttam semmit. Előre léptem két lépést, majd amikor még egyet akartam volna lépni, beleléptem a vízbe. Se nem hideg, se nem meleg nem volt a víz. Pont jó volt, olyan langyos. A szemem egy idő után megszokta a sötétséget, ki tudtam venni, hogy hol vagyok. Egy tó. Nem.. egy tenger. Hirtelen kivilágosodott a víz. Láttam benne aranyhalakat úszkálni. Csak azt vettem észre hogy... egyre magasabban volt a víz. Már a térdemig ért.. aztán a combomig.. elkezdtem kifelé futni, de csak emelkedett és emelkedett a víz. Most már nagyon nehezen tudtam mozogni. Lábam elnehezedett, mintha elhagyta volna testemet. Segítségért kiáltottam, de csak a vízhang jött vissza. Mellkasomat verte a víz, és csak nőt, nőtt. A vállamat elterítette...majd az államat.. 

-SEGÍTSÉÉG!

-Cher, Cher, ébredj fel, csak álmodsz!- Lesokkolt arccal feküdtem az ágyon, és Clo próbált ébresztgetni.- Nyugi Cher, itt vagyok, csak egy rossz álom volt-Magához szorított, én pedig nagyokat lélegeztem. Alig kaptam levegőt, mintha eddig a víz alatt lettem volna. Ellöktem magamtól a lányt, mert ha tovább szorít megfulladok.

-Mi történt? Hol vagyok?-Erőtlen hangomat aligha hallotta meg.

-Elájultál.. amikor vártuk Louis-t nem tudom hogyan, de elájultál. Mindenki odasietett hozzád, és próbált ébresztgetni, de semmi. Azonnal hívtuk a mentőket, ők pedig behoztak.

-Hol van Harry?..-Szemem lassan lecsukódott, nem bírtam nyitva tartani. Fáradt vagyok, elgyengült..
Bár testem nem mozdult, agyamba ide-oda cikáztak a gondolatok. Ha itt van Harry, én hogy nem tudtam róla? Vajon ő tudott rólam? Vajon gondolt rám az elmúlt 4 évben? Ha nem tudott volna, mit keresne most itt? Most világosodtam meg.. ő végig tudta hogy idemenekültem. Tudott arról hogy végig itt tartózkodtam. Ezt előre kieszelte? Hogy majd évek múlva megkeres? Évek.. 4 éve semmi életjelet nem mutatott magáról. Vagy.. vagy lehet hogy mutatott... de én nem vettem észre. Nem értek semmit, nem tudok semmit, csak azt, hogy most pihenésre van szükségem...

**

-Mi történt?!-Greg teljesen kifáradva ért a váróterembe. Én ide-oda járkáltam, körmöm a számba emelve, hajamat csavargatva, tekintetem pedig a kórteremtől a várópulthoz pillantott.
-Clo elájult.. de már jobban van.
-Úramisten amikor írtad az SMS-t futottam ahogy tudtam. De minden oké, ugye?
-Fogalmam sincs.. még nem engedtek be.-Kezemet lecsaptam a testem mellé, majd elsétáltam mellette.
-Várj! Egy baromi jó hírt akarok mondani! Ez biztosan tetszeni fog.-Greg mellém lépett és összecsapta a tenyerét. Érdeklődően figyeltem arcát, amin széles mosoly húzódott.
-Van munkánk.
-Hogy..hogy mink van?-Az állam azon nyomba le is esett, ahogy ki mondta.
-És hol, vagy kinél? Valaki velünk akar dolgozni? Vagy menedzserélné a bandánkat?
-Egyik se. Előzenekarként hívtak minket. És valami iszonyat híres banda. Jézusom most sem hiszem el amit mondok.
-De kicsoda, nyögd már ki!-Kicsit idegesen vágtam hozzá a kérdésemet.
-Az a neve hogy One Direction.
-Úr isten..-Szájamhoz óvatosan emeltem remegő kezemet.
-Talán baj van Clo?-Hirtelen hangot hallottam Greg mögül, ahonnan Ted lépett elő.
-NEM FOGJUK ELFOGADNI!-Hangomat feljebb emeltem, kezemet ökölbe szorítottam.
-Clo ne kezd még egyszer. Emlékszel amikor két éve ugyanezt csináltad amikor egy állásajánlatot kaptunk? Clo, kérlek, ez így mindenkinek jó lesz!
-És ha nekem nem? Ha én nem akarom?
-Elég volt Clo. Ebből már nekem is rohadtul elegem van. Leszarjuk hogy mi a hiszti témája, akkor is egy meló. Már a tököm kivan hogy nem bírsz egy rohadt melót találni, aztán pedig ha valami jó jön az életbe, azzal valami bajod van. Most ebbe nem te fogsz dönteni. Értetted kislány? Tudod hogy ki fog? Cher. Majd meglátjuk hogy ő mit szól hozzá. És ha igent mond, akkor elvállaljuk.-Ted velem szembe állt, és próbált az arcomba fúródni, szemei csak cikáztak a dühtől, az idegességtől.
-De..
-Nem érted hogy leszarom?
Csöndbe próbáltam felfogni a dolgokat körülöttem, majd leültem egy székre. Oké, engem nem érdekel más, csak hogy be tudjak menni Cherhez. Én csak azon aggódok hogy Cher újra beleszeret Harrybe, és ő csalódást okoz neki.. Ezt nem hiszem el! Megint csak aggódok, aggódok. Clo, Cher felnőtt! Miért nem tudom felfogni? Már tudja hogy mi a helyes neki és mi nem... Talán..

**

(http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=QXwPUYU8rTI)

A terembe valaki bejött. Ajtó halk nyikorgása után egy ember lépkedését hallottam egyre közelebbről.
Valaki hideg kezének érintését éreztem arcomon. Ahogy hozzám nyúlt kicsit megrezzentem, de próbáltam nyugodtan, tovább feküdni az ágyon. Nyakamig betakarózva, a hideg levegőt éreztem a lábamnál. Vajon ki lehet az? Éreztem közelségét. Kezét végig húzta arcomon, simogatott. Olyan gyengéd volt velem, észre sem vettem amikor már a kezemet is megfogta. Ekkor éreztem ahogy végighúzza ujjait a karomon.. majd megáll a kötésnél. Azt óvatosan elkezdi felhúzni, gyomrom pedig egyre jobban szűkül, és ver a szívem. A csomót kiengedte, majd elkezdte letekerni a kötést. Mikor már csak a csuklómnál éreztem a szövetanyagot, megállt, és elengedte azt. Egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon, majd ahogy egyre több folyt le az államról, kinyitottam a szemem... A sok könnytől csak homály foltokat láttam, de tökéletesen ki tudtam venni ki ül az ágyam mellett. Most nem érdekelt hogy hogy néztem ki, milyen állapotban voltam. Mutatóujjával letörölte az arcomat, majd elmosolyodott. Nem tudtam megszólalni, csak néztük egymást egy ideig.
-Hiányoztál...
Valamiért nem bírtam megszólalni. El voltam foglalva azzal a képpel, ami előttem volt. Vajon ez megint egy hülye álom? Természetesen az, hisz nem következhet be ilyen baromság. Ez csak egy hülye tündérmesébe lehet. Ilyen érzés is csak a tündérmesékben létezik. Az a megnyugvás, ami körülvesz téged, és semmi nem számít, csak az az ember, aki előtted ül. És ez a kép számodra tökéletes ebben a pillanatban. Elég ha csak érzed azt hogy itt van melletted.
Felnéztem rá, majd elmosolyodtam. Miért ilyen megnyugtató hogyha itt van? Mert ilyenkor az lehetek aki vagyok.
Csak meredten egymást néztük, majd a arcáról lefagyott a mosoly.. a kezemre pillantott, amit óvatosan felemelt, és megpuszilt.
-Nagyon hiányoztál...
Nem bírtam tovább, már patakokba folyt a könnyem.Óvatosan felültem, és megöleltem Harryt. Ahogy átkaroltuk egymást, én szép lassan beszippantottam abból az ismerős illatából. Becsukott szemmel, vagy 2 percig ölelkeztünk, de számomra ez 2 másodpercnek sem tűnt. Hallottam ahogy lüktet a szívem, és ahogyan az ő szíve is lüktet. Olyan tökéletes volt ez a néhány pillanat. Óvatosan eltoltam magamtól Harryt, aki belenézett a szemembe, majd elmosolyodott.
-Feküdj vissza, én kimegyek, megmondom a többieknek hogy bejöhetnek.
Fejbólintással visszadőltem az ágyra, ő pedig elhagyta a szobát.

**

Elég volt, most már komolyan be kell mennem Cherhez! Beszélnem kell vele, muszáj lesz. Felpattantam az ágyról, amikor egy nővér tipegett oda hozzánk.
-A hölgy felkelt, most már bemehetnek megnézni őt.
Sietősen lépkedtem a teremhez, amit szinte becsaptam, és besiettem.
-Szia Cher, hogy vagy?-Odaguggoltam az ágy mellé ahol kisírt szemekkel ült.
-Miért sírsz?
A lány mosolyogva ült, előre bambulva, ahogy mindig szokott. Tudom hogy minek, vagy éppen kinek örülhetett ennyire, de én még most sem tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Harry komolyan belepofátlankodik az életébe. Egyszerűen undorodom tőle. Irritál az az ember, belegondolok hány lánnyal láttam már együtt, hányszor csalta meg Chert, miközben a lány odáig volt érte. Nem tudom, miért is engedtem közel hozzá. Istenem Clo, mekkora egy hülye vagy! Harry úgy is csalódást fog okozni! Ezt nem hiszem el. Lehetetlen hogy kibírná 1 hétig is más lány nélkül. A nagy gondolkodásomat Greg szakította meg. Basszameg..
-Szia kiscsaj, jöttünk látogatni. Hogy vagy?
-Egész..egész jól-kipirosodott arcáról még pár könnycsepp potyogott le, de már csak elkente arcán, hogy kevésbé legyen feltűnő hogy sírt.
-Van egy nagyon jó hírünk számodra.
-Igen?
-Kaptunk egy állásajánlatot.
-És hol??
-Egy One Direction nevű bandánál. Állítólag nagyon híresek, bár fingom sincs hogy kik ők, de híresek az a lényeg.
-Már csak egy dolog van.-A beszélgetésbe Ted is beszállt. Ahogy ezt elmondta, szúrós tekintettel rám nézett, majd újra visszafordult Cherhez.-Rajtad áll a döntés. Elfogadjuk, vagy nem.
-Hát miért ne fogadnánk el? Ez nagyszerű ajánlat. Ki van pipálva nálam.
-ENNYI.-Odafordult mind a két fiú hozzám, és rám mutattak, én pedig idegesen  birizgáltam a kabátom ujjának végét. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Tudom.

*Másnap*

A hajamat kivasaltam, és feltettem a sminkemet. Egy fekete szegecses bakancsot, egy fehér toppot, és egy szürke szegecses mellényt vettem magamra. A táskámba belepakoltam a fontos dolgokat, majd a tükörhöz léptem. Még utoljára megigazítottam a hajamat, majd nagy levegőt vettem, és kimentem a szobából. A táskámat ledobtam a sarokba, amiből sikeresen is minden kiesett. Odaugráltam a konyhába ahol már furcsa módon Cher társaságát is köszönhettem.
-Jóreggelt hamupipőke. Hogy-hogy ilyenkor keltél?-Meglepődötten dőltem a pulthoz, ahonnan levettem egy tálat, majd a szekrényt kinyitva kivettem egy gabonapelyhes dobozt is.
-Nagyon fájt reggel a fejem, muszáj volt bevennem még olyan gyógyszert amit felírt a nővér.
-De ugye csak egyet?
-Persze.
Nagyot sóhajtva léptem a hűtőnkhöz, amiből egy doboz tejet is elővettem, majd az alapanyagokat összeöntöttem és egy kanállal együtt az asztalhoz léptem.
Cher leült velem szembe a reggeli kávéja kíséretében, majd elkezdtem a reggelim fogyasztását.
-Próbálj normálisan viselkedni és ne legyél bunkó.
-Jólvan anyu.-Kávéjába szürcsölt egyet, majd felhúzta a szemöldökét.
Megforgattam a szememet, majd tovább étkeztem.

Mikor készen voltam besiettem a szobámba, hogy megkeressem két cicámat. Azt hiszem Liát nem kell keresnem, mert tudom hogy kint lófrál a pasijával. Már csak Zafírt kell megkeresni, hiszen ő még kicsi, és vigyázni kell rá. Ahogy beléptem a szobámba, kirázott a hideg, és összehúztam magamon a mellényt. Ez elég hülyeség volt, mivel ez semmit nem melegít. Odavánszorogtam a fehér szekrényemhez és kinyitottam. A vállfákon lógó egyberuhák és kabátok sorakoztak, a kis polcokon pedig szépen összehajtott pólók és pulcsik voltak, az alsó polcon pedig a három kedvenc magassarkúm állt sorba. Soha nem hordtam még őket, nem tudok bennük járni.
Lekaptam két pulcsit, az egyik egy vékony sötétbordó gombos pulcsi volt, a másik pedig egy melegebb, barna türkiz-kék bebújós  pulcsi volt. Az egybe-pulóvert betettem a táskámba, a másikat pedig gyorsan felkaptam magamra, nehogy szétfagyjak, és a nagy ablakhoz sétáltam, ahonnan kimásztam a saját kiülőmre. Itt nem volt lépcső, ez csak egy kiálló volt. A másik kiülő Cher oldalán van, ami nekem jobban tetszik, de ő ragaszkodott ahhoz a teraszhoz. Kihajoltam és megpillantottam Felicie nénit és Tobbie bácsit.
-Csókolom!
-Szia kedves, ma hova készülsz?
-Tessék elképzelni, a zenekarunk állásfelkérést kapott, de.. jaj.. sajnos egy olyan tagja van a másik bandának, akit nem akarok közel engedni Cherhez.. jaj, ez nagyon hosszú, muszáj lesz valamikor beszélgetnünk Felicie néni.
-Én is így vagyok ezzel aranyom, majd valamikor átmegyek hozzátok, és ő valami fiúcska?
-Mondom, sajnos ez tényleg, nagyon nagyon hosszú történet..
-Hát, mindenesetre azt tanácsolom hogy ha nagyon veszélyes a fiú, tényleg védd Chert, de nem szabad nagyon kiakadnod aranyom..
-Miért mondja mindenki ezt?-Cinikusan felnevettem, és összefontam karjaimat. Nekidőltem a kis korlátnak, majd elmerengtem a tájba. Már ami látszott. Azért egy lakópark ami a főút 10 méternyi részére néz nem valami csodálatos kép, de nekem teljesen meg tette az autók elsuhanása is.
Amit tegnap mondtam Harrynek, hogy ha bármilyen módon is próbál közeledni Cherhez, legyilkolom, és megkeserítem az életét, nem pont így akartam magam kifejezni. Biztosan megijedt, mert tudja jól, hogy én az iskolába is azért az a "verekedős" lány voltam, és nem sokat változtam azóta. Akik idegesítettek, vagy éppen másokat idegesítettek, azt megvertem. Marhára irritáltak a hülye tinipicsák akiket az osztálytársaimnak neveztem. Én voltam a kemény csaj az iskolában. Párszor meg is bűntettek, de legalább a jóért verekedtem, nem szórakozásból. De ezt a tanárok miért is értenék meg?
Azon gondolkoztam hogy vajon hogy fognak viselkedni egymással Cher és Harry? Biztosan meg lepődik Cher hogy a híres neves One Direction énekese Harry, és velük együtt fognak dolgozni, de ez munka, és nem szabadna bármilyen barátságnál többet mutatni a sajtónak... Nagyon nagy botrány lenne belőle, és tudom hogy Cher azt nem bírná. Miért bírná? Egy törékeny lány akit kamerák és riportvezetők veszik körbe, amíg meg nem fullad a pletykák tömbhalmazába? Biztosan megőrülne.
-Ne megyünk má'?-Cher ordított be a szobámba, teljesen elkészülten. A nadrágján több lyuk volt, mint farmer. Barna bakancsa már ütött kopott volt a sok gyaloglástól és egyéb dolgoktól. Nála kétszer nagyobb, indiánmintás pulóver a combja feléig ért, nyakánál gallér lógott ki.
-Mit bámészkodsz, el fogunk késni!
-Ennyire izgatott vagy?
-Csak kíváncsi vagyok. Ennyi.
Feltápászkodtam a korlátról, majd visszaléptem a szobámba. Felkaptam az ajtó mellől a táskámat, majd becsaptam az ajtót.
-Hú, egyszer nagyon ki fogsz kapni emiatt az ajtócsapkodás miatt..
-Jólvan, menjünk már.
Becsaptam az ajtót, és elindultunk lefelé a lépcsőn. Amíg leértünk a lépcsőn Cher nagy levegőket vett, és valamin nagyon agyalt. Bárcsak belelátnék az emberek agyába, és megtudnám hogy ebbe a pillanatba mire vagy kire gondolhatnak.. Bár ebben az esetben elég egyszerű megfejteni, hogy kire gondolhat Cher. Bármit is gondol, azt mind a ketten tudjuk, előbb utóbb ő is, hogy szép kis év elé nézünk...

5. rész

A kilincs kattanását hallottam, majd az ajtó halk nyikorgása ütötte meg a fülemet. Valaki bejött a házba.

-Halló, van itthon valaki?-Ismerős hang jött ki az előszobából. Greg volt az. Mit keres itt?

Semmi válasz. A fiú bemerészkedett a lakásba, levetette kabátját és cipőjét, majd lassú léptekkel besettenkedett a nappaliba. A levegő hideg volt, semmi életjelet nem mutatott a lakás. Körülnézett a nyitott konyhába, majd az ajtófélfán hármat kopogott.

-Valaki?

-Itt ülök a fotelbe te sötét.-Látszott rajta hogy megijesztettem, de próbált nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.-Amúgy mit keresel itt?

-Öhm... Clo küldött, hogy figyeljelek téged.-Minek?? Mit hisz magáról ez a lány? Teljesen kiborultam. Igyekeztem gyorsan felpattanni a fotelből, és odasietni, egyenesen Greghez. Körülbelül 5 centi volt köztünk, csak éppen ő egy fejjel magasabb volt nálam. Szúrós tekintetem szinte villámokat szórt, és legalább 2 percig farkasszemet néztünk.

-Rám nem kell vigyázni. Nem emlékszik hány éves vagyok? 17, segítek. Nem vagyok egy vadbarom, hogy vigyázni kell rám. Szóval, értelmetlen volt idejönnöd.

-Sajnos kislány ez most nem fog összejönni. Itt maradok, megígértem Clonak. Nos..-kikerülve belépett a hangyaméretű nappalinkba, majd zsebre dugott kézzel megfordult.-Mit csináljunk?

-Csinálj amit akarsz, én bemegyek a szobámba.

-Cher, hagyd már abba ezt a bunkózást. Lazulj már egy kicsit el. 

-Nem mindegy neked hogy hogy viselkedek? Jó szórakozást, én leléptem.

-Nem lehet veled semmit se csinálni..-kicsoszogott a konyhába, egyenesen a hűtőhöz, és egy doboz sört vett ki.-De mindegy, akkor csinálj amit akarsz. De nem mehetsz ki a lakásból.

Nem válaszoltam, egyszerűen csak becsaptam az ajtómat. Ez fele olyan hangos nem volt, mint Clo ajtócsapkodása. A szobám kinézete igen meglepett. Rend volt. Vagyis, most már látni lehetett a szobám padlóját. Körülnéztem a szobába, majd lehuppantam az ágyamra. Hosszas gondolkodás után arra jutottam hogy kimászok az ablakon. Nem bírok itt maradni. Odaléptem a nagyméretű ablakomhoz, majd feltoltam, így kitudtam rajta mászni. A kis teraszról rá lehetett látni egy kis zsákutcára. A zsákutca végén pedig a főút kezdődött. Ha jobbra és balra nézünk, két ugyanakkora tömbházat látunk, mint amekkorában mi lakunk. A teraszok fekete díszes ráccsal voltak bekerítve, ami már rozsdás, olyan öreg. Ezek a házak vörös téglából voltak kirakva. A szomszédok teraszain zöld növények, és gyönyörű virágok másztak fel a rácsra. A tőlem balra lévő tömbház egyik teraszán egy néni és egy bácsi pihent, egy egy hintaszékben. A néni éppen kötött valamit, talán egy pulóvert, a bácsi pedig boldogan pipázgatott. Valami 70-es évekbeli Elvis Presley számot hallgattak a kis rádiójukon, ami betöltötte az egész lakóparkot. Az öreg házaspárral szembeni teraszon egy 25 év körüli nő volt. Az ő teraszuk úgy nézett ki, mint egy dolgozószoba. Fából készült sötétbarna íróasztaluk volt, amin egy laptop pihent a nővel szemben. Szerintem épp dolgozott valamit a számítógépén. Mögötte egy hintaágy volt, és egy kisebb dohányzóasztal, amin újságok, és egy cigarettacsikk tartó volt. A kinti "dolgozószobát" mindenhol növények díszítették. Nekünk is van egy ilyen kiülőnk, csak éppen az a nappaliból kezdődik, és rá lehet látni Londonra. Nem sokat szoktam ott lenni, inkább a tűzlépcső lejárónál. Ez csak egyszerűen be van kerítve egy mellkasig érő kerítéssel, hogy ne essünk ki. De az oszlopok (mondjuk így, oszlopok) között 20 centis lyukak vannak. Leültem a földre, és kilógattam a lábamat. A lábamat előre-hátra lóbáltam, így sikeresen leesett a bal lábamról a papucs. 

- Áu!Mi a franc volt ez?-A zsákutcába esett a papucsom, és úgy tűnt, valakinek a fején landolt. Felsóhajtottam majd leszóltam.

-Bocsánat, mindjárt lemegyek érte.

Felugrottam a helyemről és besiettem a szobámba. Az ajtó előtt megtorpantam. Basszus, nem mehetek ki a házból, mert Greg nem enged le. Akkor mi a fenét csináljak? Hirtelen belehasalt az agyamba: a tűzlépcső.

Felkaptam a szobámba lévő barna bakancsomat, és egy sötétzöld egybe-pulcsit, és kimentem megint a tűzlépcsőhöz. Nagyot nyeltem majd elkezdtem lefelé mászni. Megérkeztem a hetedik szintre. Egyre lejjebb értem, amikor már a 2. szinten voltam, azt vettem észre, hogy nincs több lépcső. Basszus, most hogyan tovább?

Lenéztem, és egy óriási konténert pillantottam meg. Tele volt szeméttel, ami nagy, világoskék zacskókkal volt bekötve. Hülye vagyok vagy hülye vagyok? Igen, leugrottam. Ráestem a konténerre, ami következtében felsikítottam. Próbáltam kimászni a zacskók közül, de mindig visszacsúsztam. Egy segítséget nyújtó kezet pillantottam meg, amibe belekapaszkodtam, és kirántott. Egy barna hajú srác állt előttem. Melegítő gatya, és egy szürke póló volt rajta. Nyaka körül fülhallgató lógott, valószínűleg épp futott.

-Öhm..izé..bocs a papucs miatt. Remélem nem fájt annyira.

-Nem, dehogyis. Csak kicsit megijedtem. Hallgattam a zenét amikor betévedtem ebbe az utcába, és éppen visszaakartam fordulni amikor ráesett a fejemre ez.-Odanyújtotta a fekete strandpapucsomat, majd egy mosoly húzódott az arcára. Én fejbólintással elvettem a kezéből, majd halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

-Egyébként Liam vagyok. Te pedig...

-Cher. 

-Örvendek Cher.-odanyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam a kézrázást. Kedves fiúnak tűnt.

-Londoni vagy?-Mondtam érdeklődően.

-Öhm...Mondjuk.

-Mondjuk?

-Hát ez hosszú.-Megvakarta a tarkóját és elmosolyodott. Felhúzott szemöldökkel figyeltem arcát, majd megvontam a vállamat.

-Nos mindegy.. nekem nagyon nagyon gyorsan vissza kéne valahogy jutnom abba a házba, úgy, hogy ne vegyék észre hogy bemegyek a lakásba. Tehát valahogyan a tűzlépcsőn kellene felmásznom...

-Akkor segítek neked. Mássz fel arra a konténerre, és majd te felmászol a nyakamba.

-Hogy mi? Úristen, na nem! A-a.

-Nyugi, biztonságba leszel. Gyakorlott vagyok az ilyenbe. Csak ne nézz le, és akkor nem fogsz leesni.-Felnevetett majd közelebb lépett hozzám.-Na gyere, mássz fel, én is felmászok.

Óvatosan felugrottam a konténer szélére. Felsegítettem Liamet.. Igen Liamnek hívták.. Leguggolt, és terpeszbe nyitotta a lábát. A combjára álltam, és a kezével segített feltolni a vállára. Még mindig fogta a kezemet, és lassan, de biztosan felemelkedett. A tűzlépcső a mellkasom környékén volt, tehát éppen feltudtam rá mászni.

-Le fogok esni, le fogok esni!

-Csak húzd fel magad, óvatosan!-Belekapaszkodtam jó erősen a létrába, majd egyik kezemet feljebb raktam, így könnyebben fel tudtam magam húzni. Jobb lábamat a fiú feltolta így fel tudtam tenni azt a lépcső legalsó fokára. Elértem a lépcsőt, így most már biztonságba voltam.

-Kösz a segítséget!-Visszapillantottam, de ő már lassan kocogni kezdett.

-Szívesen. Örülök hogy megismerhettelek. Remélem majd valamikor még összefutunk.-Még integetett nekem, majd lassan elindult ki a főútra, egyenesen a park felé.

Zavartan visszamosolyogtam, majd elkezdtem felfelé mászni...

.

**

-Hellóka mindenki! Hazajöttem... Hahó, valaki?

-Itt vagyok kint.-Mondta Greg, én pedig mosolyogva kiugráltam a teraszunkra. Az ajtó nyitva volt, tehát egyenesen kifutottam. Épp elszívott egy cigit.

-Na, hogy van Cher?

-Már egy ideje nem jött ki a szobájából.-Beleszippantott egyet cigijébe, majd lassan kifújta azt.

-Megnézted? Mióta nem jött ki?

-Nyugi, körülbelül olyan fél órája. 

-Basszus, miért nem mentél be? Mi van ha.. ha kimászott az ablakon és elszökött?

-Clo, le kéne nyugodnod. Nem hülye ő annyira, hogy elszökik. Nem kisgyerek. Ennyire nem kéne érte aggódnod, már nagylány.

-Még nem. Még csak 17.

-Khm.. novemberben lesz 18. Ez már beteges, esküszöm Clo..

-Figyelj, te nem tudod hogy mit csinált Cher! Nem tudod hogy mire képes csak azért hogy elszökjön innen! Nem én vagyok a beteges, hanem ő!

-Csönd már, még meghallja, és elszökik.-Kuncogni kezdett Greg, de szerintem ez egyáltalán nem volt vicces.

-Abbahagyhatod. Amúgy is, neked nem kéne dolgozni menned?

-Basszus, kösz hogy szólsz.

Greg sietősen távozott, én pedig bementem a házba, és bekopogtattam Cherhez.
-Hé, Cher, hazajöttem. Itt vagy?- nem jött ki semmi hang sem a szobából. Megijedtem. Úristen, mi van ha elment? Nem, nem, biztos csak alszik. Mostanában tényleg sokat aggódok miatta. Megpróbálom megint.
-Hahó, Cher, bemehetek?
Mikor már másodszorra se válaszolt senki, muszáj volt bemennem.
Kinyitottam gyorsan az ajtót, és sietve beléptem a szobába.
-Igen?- A földön ült, mint aki most esett volna be abba a szobába.
-Ja, semmi, csak nem hallottam senkit se idebent, és azt hittem hogy...
-Hogy? Istenem Clo, elegem van hogy mindig kételkedsz bennem. Látod, élek. Most már nyugodtan kimehetsz, és békén hagyhatsz. Köszöntem.-Kezével kitessékelt, én pedig ledermedve kisétáltam az ajtón. Én komolyan beteges vagyok. De féltem. Nagyon féltem. Csak éppenséggel a 4 év alatt nem vettem észre hogy felnőtt. Én pedig úgy viselkedtem mint egy idióta. Mintha az anyja lennék. Azt hiszem tévedtem Cherrel kapcsolatban... Már felnőtt.

*Másnap*

-Sharks! Maga annál a résznél fog pakolni. Minden dobozt fel kell tenni a teherautóra.
Calder! Maga pedig segít az újoncnak. Mindenki munkára! Fél óra múlva jön a másik teherautó!!
Mivel új voltam még nem tudtam hogy hogymint kell pakolni, ezért kaptam magam mellé egy segítőt. Vagy éppen ő kapott maga mellé egy gyakornokot. Odafordultam a lányhoz. Nagyon szép volt. Igaz, nem öltözött ki, de így is nagyon csinosan állt rajta minden. Hullámos haja lágyan a hátán pihent, és az első két nagyobb tincs fel volt kötve hátra.

-Nos, akkor gyere velem, nehogy még a végén kirúgasson ez az őrült hárpia.-Rám mosolygott, majd kezével intett hogy kövessem. Egy nagy kupac doboz elé vezetett, majd megállt.
-És.. ezt mind be kéne pakolni fél óra alatt??-Kikerekedett szemekkel figyeltem reakcióját, de ő egy fej bólintással válaszolt is a kérdésemre.
-Uhh, akkor kezdjünk neki, nem akarok már az első nap kint végezni.-Félrehúztam a számat és magam mögé mutattam hüvelykujjammal.Ő csak felnevetett, majd meg fogtunk egy-egy dobozt, és a teherautó felé sétáltunk.-Amúgy te mióta dolgozol itt?
-Én sem olyan rég óta. Pár hónapja.
-Értem... egyébként nagyon tetszik a stílusod. 
-Nekem is a tiéd. Imádom a csizmádat. És a pólódat is.
-Köszönöm. De siessünk, én komolyan beszéltem az előbb, félek ettől a nőtől!

Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy még jött két pakolóember, aki segített nekünk a dobozoknál. Az egyiket Donnának hívták. Rövid, szőkés-barna haja, kicsit begörnyedt háta és hosszú, vékony lába volt. Barna rövidujjú póló, és leopárd mintás leggingset viselt, egy balerinacipővel. A másik lány, Flory kicsit fiúsan öltözött: Nála kétszer nagyobb kockás ing volt rajta, ami nyakáig be volt gombolva, és hanyagul fel voltak az ujjai hajtva. Hosszú csőnadrág, ami kicsit le van tolva, hogy hátul kissé buggyosnak nézzen ki. E mellé egy fekete converse cipőt viselt. Mindkét lány kedves volt velem, bár Flory kicsit pimasz volt, de jó értelemben. Donna az a visszahúzódó fajta lány, nem sokat beszélt.
Kicsit több mint fél óra múlva tele is pakoltuk a teherkocsit. A másik autó szerencsére késett, szóval volt egy kis időnk pihenni.
-Hé Eleanor, fogadjunk van barátod.
-Szólíts csak El-nek.-kacsintott rám.-És ohh.. bizony van. És fülig szerelmes vagyok belé.
-Mióta jártok együtt?
-Őszintén? Fogalmunk sincs. Egyikünk se tudja pontosan. Kicsit gáz. Talán olyan 8-9 hónapja.
-Váó, az már egy idő!
-Hát igen..
-És hogy hívják?
-Louis.
-Ö..ö Louis, mint...
-Igen, Louis Tomlinson, a One Direction énekese. Tudom.. azt gondolod rólam hogy beképzelt vagyok, meg hasonlók, de kérlek, ne viselkedj velem máshogy! Ugyan olyan lány vagyok mint bárki más.
-De várjunk.. neked nem Franciaországba kéne lenned?
-Neem, tegnap jöttünk haza. Egy hetet töltöttünk ott, nyaralásképp. Olyan nyárbúcsúztató.
-Jókor búcsúztatjátok. Szeptember közepén.És nyugi, én nem fogok veled azért másképp viselkedni, mert énekes a barátod.

Két egész órát töltöttünk a Holisternél. Elmesélte a főnökünk, hogy jövőhéten már ha minden jól megy, eladók is lehetünk.
-Huh, azért fárasztó ez a munka-Felkaptam a táskámat, majd rászegeztem arcomat Elre.-Na, te kire vársz?
-Louisra. Azt mondta hogy eljön. Te kire vársz?
-A barátnőmre. Azt mondtam neki hogy jöjjön ide.
-Nézd ő nem ő?
-De!-Cher lassan jött, lehajtott fejjel, kezét a nadrág zsebébe bujtatva közeledett felénk. Mikor odaért hozzánk, halkan köszönt nekünk majd elénk állt.
-Nem mehetnénk, fázom. Amúgy is, minek jöttem?
-Mindjárt, akkor már megvárjuk Eleanoréket is.-Nem kellett sokat várnunk, mert pár percen belül egy kapucnis, pilótaszemcsis srácot pillantottunk meg, ahogy közeledik felénk. Mögötte még egy fiú.. Ő is kapucniba volt, lehajtott feje miatt nem láttam hogy ki ő. De amikor már nem voltak messze tőlünk, megláttam ki az.. Most komolyan, mi a francot keres itt? Hogy kerül ide? Miért? Minek? Sok kérdésem volt, de azt már előre tudtam, hogy nem fogunk egyhamar elmenni innen...