9.rész

Nos sziasztok, élek, és igen, amiért ilyen sokéig húztam ezt a részt egy hosszabb és eseménydúsabb részt is hoztam nektek.
Tudom, beteg vagyok amiért ilyet írtam. Most biztosan őrültnek néztek.
De remélem, hogy elég információt kaptatok, és remélem fel tudjátok dolgozni az eseményeket.
Ha bármi kritikátok van, csak írjatok egy kommentet, tűkön ülve várom a véleményeiteket. :)
I hope u like it.
!! A ** ha valaki nem jött volna rá, azt jelenti, hogy egy másik személy szemszögéből olvassátok a történetet :)) !!
Anna.
xxx

Semmi sem csöndesebb a hónál.

Csöndes, mint a szívem.

(http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=JCBm5VbwJvY&NR=1)

-Nem bírom tovább-Hangom pár oktávval feljebb csúszott. Cipő sarkam végig kopogott a kőpadlón, egyenesen a mozgólépcsőig. Megláttam a fél kilométeres sort, és egy pillanatra kihagyott szívem egy ütemet. Én ezt nem bírnám végig állni. Kezemet a fejemhez kaptam, és jobbra balra tekintettem. Pupillám kétszeresére dagadt. Végigfutott szemem az egész téren, majd megakadt egy lépcsőn. Tökéletes. Felkaptam a bőröndöket és odakocogtam. Megfeszítettem a karomat, nagy levegőt vettem és hirtelen felhúztam a földről a két bőröndöt. Azt hittem nehezebb lesz-jól hittem. Kitágult szemekkel, egy halk nyögés kíséretébe cserben hagytak az ujjaim, és néztem, ahogy a meredek lépcsőfokokon legurulnak, és meg sem állnak a végégig. A francba. Nagy levegőt vettem és becsuktam a szemeimet. Uralkodj magadon-utasítottam a belőlem mindjárt kiszabaduló állatnak. Elengedtem magam egy pillanatra, majd nagy lendülettel lefutottam a lépcsőn. Kis híja volt hogy orra essek,de sikeresen megtartottam az egyensúlyomat az utolsó lépcsőfoknál. Legalább az egyensúly érzékem még a régi.

Az emberek nyomasztóan idegesítő légköréből kiszabadulva távoztam a forgóajtóból, majd megálltam. Beszívtam Miami száraz levegőjét, majd a táskámat magam elé dobva kikotortam egy cigarettás dobozt. Felnéztem az égre, de szememet összehúztam, nem számítottam hogy a nap ilyen erősen fog belevilágítani. Hüvelykujjammal feltoltam a doboz tetejét, majd  ajkaimat szétnyitva, egy szálat beletettem a számba. A napszemüveg valószínűleg a táska legalján van. Leguggoltam, majd a táskámat ultragyorsasággal átnéztem, és pillanatokon belül már a kezembe tartottam a kedvenc szemüvegem. Feltettem, és reflexből már a farzsebemhez nyúltam.
Belevillant a fejembe-Az öngyújtómat ki kellett tennem az ellenőrző pasasnál. A francba, a francba. Kezemet a combom mellé csaptam, és idegesen kattogott a lábam.
-Tűz kell?-A mély hang a vállam fölül jött, én pedig nagy megkönnyebbülve fordultam meg.-Amíg meg nem láttam hogy ki áll ott. Elmélyedve figyeltem arcát, majd visszazökkenve a valóvilágba megrezzentem.
-Kérlek.-Hangom könyörgő, kicsit megkönnyebbültebb volt. Odatartottam számból kilógó cigarettát, ő pedig kezével eltakarta a hirtelen fellobbanó tüzet, amíg a vége el nem kezdett égni.
-Kösz.-Válaszoltam és idegesen beszippantottam a füstöt, majd szép lassan kifújtam.
-Nem tudtam hogy te is dohányzol.
-Pedig de.-Rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Szemét nem láttam, eltakarta napszemüvege. Felnézett az égre, és elmélyedten figyelte az elsuhanó repülőket. Én pedig őt. Az arcát. A tökéletesen nyírt haját, a szexi borostáját.. Hagyd abba.
-Cloe, ugye?-A kérdés hirtelen jött.
-Igen..-Hangom elcsuklott, és idegesen próbálkoztam újra. Ez mi volt?
-Clo, igen.
-Zayn vagyok. De szerintem tudod.-Mi az hogy tudom? És ha nem? Önző nagyképű seggfej.-
A tudatalattim szórakozik. De igaza van.
-De szerintem tudod. Jó bemutatkozás.-Pimaszul rámosolyogtam.
-Fő a magabiztosság.-Önző nagyképű seggfej.-Egyébként örülök hogy összefutottunk. Ezt.. ott hagytad a  repülőtéren.-Odanyújtotta az öngyújtót én pedig kikerekedett szemekkel nyúltam felé. Kikaptam, és gyorsan becsúsztattam a farzsebembe.-Kösz.
Valaki megrántotta a karomat. Testem megfeszült, mentol és férfi parfüm illat keverékét éreztem.
Mellém lépett, és félve fordítottam el fejemet. Arca kiismerhetetlen volt. Megkönnyebbülve engedtem el testem, de idegesen pillantottam a még mindig erősen szorító karjára.
-Engedj el.-Hangomba csak a nyugodtságot lehetett megfigyelni.
-Clo, gyere már, és hagyd abba ezt a kurva büdös szokást.
-Csak két percet kérek, de ezt már ezerszer el mondtam neked.
Megfordult, és lassan elindult. Ujjait finoman végig simította felkaromon. Lábamtól egészen a gyomromig átjárt a hideg. Megremegtem. Tudod.. ez csak Greg. Várj..mi? Ez meg mi a francot csinált?
Zayn óvatosan figyelte minden mozdulatomat, szemével végig mért. Felnézett, az arcomba fúródott tekintetével.
-Miért olyan fontos neked az az öngyújtó?
-Miről beszélsz? Mért lenne fontos?-Idegesen hadartam. Mindig hadarok ha valami olyan dologról van szó amiről nem szeretnék beszélni.
-Mert olyan gyorsan tetted el. Ki kaptad a kezemből.
-Mi közöd lenne hozzá, már elnézést?
Felemelte karját védekező állásba, én pedig megforgattam a szememet és elmosolyodtam.
-Néha fel kapom a vizet..-Emeltem fel a fejem.
-Megértelek. De bocsánat-A csikket elnyomta a mellette álló oszlopon.-nekem most mennem kell. Majd még beszélünk.
Kocogni kezdett, én pedig elbambulva figyeltem ahogy egyre távolodik a teste és kisebb fázis késéssel felemelt karral integettem. Odaléptem a bőröndjeimhez, az elszívott cigaretta csikket leejtettem a földre, és bakancsom sarkával széttapostam, majd elindultam az aggódó ismerős arcok felé.



**

-Azt hiszem nem érted a lényegét. 
-Nem mondod?-Mordulok Gregre, aki megforgatja szemét, és közelebb húzódik hozzám.
-Oké.. akkor elölről. 
Felveszi a kezébe gitárját, és megpengeti. A dallam a fejembe vésődött, de hogy mikor kéne belépnem, valószínűleg soha nem fog menni. Várok. Ted kezdi a lábdobot, majd felveszi az ütemet, és a cintányérral, majd a többi dobbal csatlakozik. Clo dúdol. Erősen beleharapok alsó ajkamba. Lábam magától dobog, ő már felvette az ütemet. Azthiszem most kell.
-If i told you things i did before..
Greg abbahagyja. Pislogok kettőt, nem értem mi történt. Lábam még mindig remeg, föl alá ugrál.
-Najó.-Kifújta magát, és úgy láttam magában újra számol.-Akkor én kezdek.
Mindenkin végignéz, majd pillantása hirtelen rám irányul. Belenéz a szemembe, és egy kisebbet bólint.

https://www.youtube.com/watch?v=4e4pFhSO0KM

"I did before and had my share 

it didn't lead nowhere

I would go along withsomeone like you" 

Gerincemen fut át a rücskös hideg, behunyom a szememet, csak éneklek. Megfeszülnek ujjaim.  Végignézek a soron, látom ahogy Clo rám mosolyog. Félve viszonozom mosolyát. Kifújom a levegőt. Csak éneklek. Felállok, Greg mellé lépek. Csípőm nyolcasokat akar lejteni. De az izmaim meg feszülten várnak a szólómra. A mikrofont becsúsztatom az állvány tartójába, majd erősen megszorítom. Egyik kezemet óvatosan felemelem, és beletúrok már egyre jobban kopott világosan vörös, zsíros hajamba. Lehajtom a fejem. Felemelem, és éneklek. Tetszik amit csinálunk. Lábam már az ütemre dobog. Ujjaim a csípőmön pihennek, szoknyámon a rojtok jobbra-balra dülöngélnek. Ellazulok, testem már a nyolcasok körzésébe mélyül. Odafordul hozzám Greg, majd a szemembe néz. Elmosolyodok, Clo dúdol. Előre lépkedek a dob ütemére. A refrénnél egymás mellé megyünk, és éneklünk. Egész testemen átfut a hideg, érzem ahogy az adrenalin szétárad a testemben. A lábdob minden egyes ütésére megfeszülök. Ezt teszi velem a zene.
Lehuppanok. Elfáradtam.De a dal folytatódik én ülve, kinyújtott lábakkal éneklem most már egyre erősödő hanggal. Hirtelen kinyílik a velünk szemben lévő ajtó. Meglátok kibukkanni két fejet. Megfagyok, felismerem a göndör hajat. De nem érdekel, én folytatom tovább. Nem ronthat senki sem bele a zenénkbe. Akárki az.  Rápillantok a többiekre, nagyokat lélegzek. Ők is elfáradtak, de arcukon olyan vigyor húzódik, ami rám ragad, el kell hogy mosolyodjak.

Taps

Fütyülés

Homlokomhoz teszem kezemet, hogy lássak valamit a irritálóan erősen belevilágító reflektor fényen kívül. Meg áll bennem a vér, amikor meg látom azt a tömeget. Tömeg. Sikoltoznak. Tapsolnak. Megizzadtam, izzadságom ráfolyik orromon keresztül a számra. Érzem, hogy ég az egész testem. Egy könnycsepp buggyan ki a szemem sarkából, ami végig folyik az arcomon. Összekeveredik izzadságommal, kezemet szám elé teszem, megremegek. Ők nekünk tapsolnak. Ez a többezres tömeg nekünk tapsol. Ez furcsa. Tetszik amit csinálunk? Még ha teljesen más műfajú, mint amit a One Direction ad elő? Ez is tetszik nekik?
Valaki meg fogja a kezemet, felemeli, én pedig villámgyorsan reagálni próbálok. Meghajolunk, majd testemmel 90 fokos fordulatot teszek, és beleugrok barátnőm karjaiba. Sírok, de ezek örömkönnyek. Na, jól nézünk ki.
Rögtön  húzódik el a függöny, és már futnak is be a fekete pólós rendezők, tolják ki az emelvényre tett dobfelszerelést, begurítják a "1D" feliratú ugyanolyan dobszettet, rohangálnak fel alá az emberek, alakítják át az egész színpadot.
Nem is tudom hova kapjak, valaki megrántotta a kezemet, és húzni kezdett le a színpadról. Megállok, és valaki szorosan megölel. Kezemben még mindig fogom a mikrofont. Kitágult pupillákkal állok megdermedve, még mindig nem fogtam fel mi is történt velem. Nagy lélegzetet veszek, és beszippantom a bódító férfi parfümöt. Ó te jó ég. Ismered ezt az illatot? Persze hogy ismered. A mikrofon leesik a földre, nagy koppanása viszont nem hallatszik a ricsaj miatt ami körül vesz minket. Reagálok, és óvatosan, lassú mozdulatokkal viszonozom az ölelését. Behunyom a szememet, és megint azt érzem, amit a kórházban is éreztem. Mintha hirtelen megállt volna az idő és.. mindenki megdermedne, csak mi nem. A légzés lelassul, a szívverés gyorsul. Hirtelen ábrándítanak ki ebből az érzésből, mert Clo rikoltozva húz maga mögött el, én pedig visszapillantva meglátom azt az aggódó, de mégis megnyugtató, meleg tekintetet.
-Ennek még is mi értelme volt?-Ki rángatom magam kezei közül, szemem bukfenceket hány, perzsel tekintetem.
Vártam a választ, de ő értetlenül bambul arcomba. Mit képzel ez a ember?
-Miért nem válaszolsz ha kérdezek?
Egy gúnyos mosolyt látok megcsillanni a szája végében. Most már semmit nem értek. A francokat kellett elrángatnia. Csak tudjam meg miben sántikál ez a nő..
Lassú lépteket hallok a várakozó szoba előtt. Susogásokat, kuncogásokat. Felhúzom a szemöldököm, majd hirtelen becsapódik az ajtó. Megdermedek, majd őszintén elmosolyodok. Gondoltak rám. Kezemet szám elé tartom, önkéntelenül felvihogok. Greg kezében egy gitárral dúdolászni kezdi a többiekkel a "Boldog Születésnapot" dalt. Körém állva énekelnek, majd megjelenik az ajtóba Ted egy kicsike csokitortával, amibe két ezüst színű gyertya van szúrva. 18.-olvasom.
-Választ adtunk a kérdésedre?
El áll a szavam, gondoltak rám. Clo karjai közé ugrok, majd amennyire csak bírom, szorítom. Fejemet beletúrom vállába, s viszonozza szorításomat.
Sokatmondó tekintetek vesznek körül. Én pedig állok egy helyben, zavarosan. Barna, kék és szürke szemeket látok. Minden egyes szembe látok egy kis ragyogást, ami betölti ezt a kis helyiséget. Ezek a szemek azért mosolyognak, mert én is mosolygok. Jó érzés, nagyot sóhajtok.
-Na, együnk.-Vígan, megkönnyebbülve változik meg a légkör, és a legjobb barátaimmal ülünk le a kis asztal köré, egy karton sör és az én 18. születésnapomra kapott csoki torta társaságával.

Mint ha a régiek lennénk, egy kis részegséggel keverve. A jól ismert történeteinket meséljük újra és újra. Hangosan nevetünk, nem zavar minket hol vagyunk. Vagyis, én perpillanat nem tudom hol vagyok. Körül nézek, és most veszem észre, már nem is abban a kis szobában vagyunk ahonnan kezdődött a buli. El jöttünk volna a koncertről? Részegen? El sem hiszem. De most, kit érdekel? Születésnapom van!
Torkom szakadtából nevetek, fogom Cloe vállát, kifolynak a könnyeim. Olyan szabad vagyok. Kihozza belőlem az alkohol a vadállatot. 2 doboz sör? Nem. Más is volt? Testemet elhagyta eszmém, nem gondolkozok semmin. Kezembe egy már a feléig elfogyasztott, Jim Beam whisky, nagyot kortyolok. Át fut a hideg. Ijj. Te jó szagú ég, uralkodj magadon.-Fejét fogja tudatatalattim, halványan hallom hangját. Ráncolt szemöldökkel ingerülten fordulok el. Kóválygok.
-Azt hiszem mindjárt kidobom a taccsot.
Kidülledt szemekkel rogyok két lábra, Clo pedig megfogja tincseimet. Nem bírom az alkoholt. Mit is hittem?
El szabadul belőlem az a rossz, felgyülemlett Jim Beam. Felálltam, és barátnőmbe kapaszkodok.
-Gyere, nincs már olyan messze az a pub, amit Greg mondott.
-Jól vagyok.-Eltoltam magamtól Clot, és elmosolyodtam.

 **

Füst, dübörgő zene, fények, táncoló emberek. Ez kell most nekem. Buliznom kell.
Beestünk a terembe, feltápászkodtam. Elmosolyodok, testem megszokta az egyenletes zene ritmusát. Táncolni akarok. Részeg vagyok. Be invitálódok a tömeg közepébe, és behunyom a szemem. A többi emberrel együtt mozgok, ellazulok. Úgy nézhetek ki mint egy rossz ribanc. Valaki hozzám simul. Hagyom. Érzem, ahogy izzadt bőre, és az én izzadt bőröm egymáshoz tapad. Fenekemet nekinyomom, háttal állok neki. Keze végigsimul a felkaromon. Uram istenem. Ez a mozdulat, ismerős. Kecsesen /amennyire lehet kecsesen ilyen állapotba/ megfordulok, kék, égető szemébe pillantok. Elvesztem. Elmosolyodok, lehunyom a szemem, nekidőlök, belelehelek szájába. Hozzáérek orrommal nyakához, ő megfeszült kézzel beletúr sötét hajamba. Kérlelem, könyörgök már. Még ilyen állapotba, ilyen helyen is ki tudom szűrni az illatát. Mentolos-Antonio Banderas parfüm keverék. 
-Ne-Felnyögök. Nem akarom. Megrántja kezemet, szemében túl sok érzelmet látok. Ideges, sokravágyó, sokat akaró. A részegség benne is meg van. Ahogyan bennem is. Elengedem magam, az alkohol beszél belőlem. Megfogja a kezemet, és a tömegen keresztül, rángatva vonszol be egy szobába. Nem vagyunk egyedül, sajnos sokan vannak itt. De nem érdekel. Ledob a kanapéra, amibe belesüllyedek. Szeme elsötétül, sok benne az érzelem. És a vágy. Ahogy bennem is. Nem bírom ezt a semmit tevést, elkapom pólóját, és magamra rántom. Ő a szemembe néz, és megízleli ajkamat. Ellazulok, testem perzsel, melegem van, hajába túrok. Ő a nyakamat kezdi harapdálni, fejemet hátra hajtom, felnyögök. Behunyt szemekkel élvezem. Nem gondolkodok, a helyzetet élvezem. Nem gondolok arra, mi fog történni holnap, vagy akár egy hét múlva, hogy mekkora baj történik, ha megtesszük, a mai este a fontos. Ami ebbe a szobába fog történni. Ami ebben a pillanatba történik.
Kezét végig simítja hátamon, majd lejjebb csúszik. Izmaim megfeszülnek, lábaimat a combjára teszem. Lehúzza felsőmet, én is lerántom pólóját. Hosszába fekszünk a kanapén, nyelvünk harcot vív, ajkam belesuttog a heves csókunkba.
-Én.. Greg... én.. olyan rég volt..
-Shh..-kezét a meleg, piros arcomra teszi, és óvatosan megsimogatja.
Lemászik rólam, és csőnadrágomat szép lassan lehúzza a lábamról. Fehérneműben fekszek. Arcán kaján vigyor jelenik meg, szeme lángol. Négy kéz lábon felém mászik, rám fekszik, mellszőrzete hozzá ér, forró mellkasomhoz. Ez fantasztikus.
-Hogy lehetsz ilyen szexi ilyen rohadt részegen is.
-Csönd.-Halkan lejjebb ereszkedik, odáig. Megfeszülnek az izmaim, szám egy vonalba feszül, felnyögök.
-Éppen egy részeg tehetetlen csajt akarsz megdöngetni..
-És a részeg tehetetlen csaj élvezi?
Szemem kitágul. Halkan felsikítok. Hátam ívbe feszül, és a kanapét műkörmeimmel végigkarmolom. Felszakad a műbőr.
-Igen!

**

Ted eltűnt, Cloe eltűnt, Greg eltűnt, egyedül vagyok. Leülök a bárpulthoz, fejemet kezem közé hajtom.
-Meghívhatlak egy italra?
Felnézek, mogorván oldalra fordítom fejem.
-Kösz. Egy Gin Tonicot kérek.
-Kettőt.
Felnézek, érdeklődöm ki is hívott meg egy italra. Nem látom rendesen, túl nagy a füst, és amúgy is hót szarul vagyok. Mi a francokat keres ő itt??!!
-Te aztán rendesen ki vagy ütve.-Elmosolyodik. A vigyora ragadós.
-Hót részeg vagyok.-Kezemet széttárom, mint mondtam, alkoholtól nagyobb az önbizalmam. Meg az életkedvem. Meg úgy minden.
Oldalra fordítom fejemet, és kitör belőlem a nevetés. Fáradt vagyok, rosszul vagyok, de jó érzés volt valakitől egy italt kapni. de MIT KERES ITT?!
-Nagyon rosszul vagy. Úr isten, te kóvályogsz.
-Nem, tökéletesen fantasztikusan...
-Bassza meg, Cher, Cher! Ébredj Fel!

**

Felébredek. Büdös van. Kinyitom a szememet, nem tudom hol vagyok. Fel akarom emelni a fejemet, de olyan szinten belesajdul a fejfájás, hogy visszazuhan a helyére. Úgy értem a földre. Miért vagyok a földön? Melltartóba? Kijózanodok  hirtelen felnyomom magam ülőhelyzetbe. Jobbra-balra kapom a fejemet, de csak embereket látok kidőlve. Aztán félre nézek és Greget pillantom meg. Mi a franc?
Felállok, és megtalálom a ruhámat. Felhúzom a gatyámat, és fel kapom a pólómat, bakancsomat.
-Azt a rohadt életbe.. Greg, kelj fel! Most rögtön!-Rángatom, ő felnéz, álmos szemét meglátva lenyugszom. Feltápászkodik, és a fejéhez kap. Mérges vagyok.
Felállok, és dühöngök. Mi a franc történt? Miért történt?
-Greg, mi a szar történt?
-Nem tudom.. ja, de.. ó a picsába.-Elkáromkodta magát, ő is felhúzza gatyáját, és pólóját, feláll és megfogja a fejét.
-A francba a francba..
-Én is ezt mondom! Istenem most mit csináljunk.
-Nem tudom. Berúgtunk, eljöttünk egy buliba és, egyedül hagytuk a többieket, mi meg idejöttünk és..
-És megdugtál!
-Azért ez nem biztos.
-Hogy ne lenne biztos? Akkor kérlek, mond el nekem, miért van ennyi ruha a földön, miért vagyok kölni szagú?
Ordítok vele, ügyet sem vetve a körülöttünk fekvő másnapos emberekre.
-Nyugodj már le, így nem lehet veled normálisan beszélni!
-Teljesen nyugodt vagyok!
-Nem, nem vagy az!-Felemelte hangját, egyre közelebb hajol hozzám, félek tőle.
-Kell egy cigi.-Elindulok, de elkapja karomat és visszaránt.
-Ne merd..-Visszapillantok, hangom most már halk, lágy. De a szavaim dühödtséget visznek bele. Arcom most már komoly, de szemem lángokba áll. Visszahúzódok, ő rezdületlenül farkas szemet néz velem.
-El ne merj szívni egy cigit. Vagy nem tudom mit fogok veled csinálni.
-Miért, mit fogsz velem csinálni? Hm? Elmondanád?
-Nem akarod hallani!
-Mondd ki!
-Nem, Cloe, nem fogom!
-A rohadt életbe, mondd már ki!
-Beteg vagy, Clo! Beteg!
-MOND KI!-Rá ordítok, szemei újból elsötétülnek.
-OKÉ, RÁKOS VAGY A ROHADT CIGIZÉS MIATT, KÉT ÉVEN BELÜL MEGHALSZ, TE PEDIG A SZÉT CSESZETT SZERVEZETEDET VÉGLEG SZÉT FOGOD RONTANI. EZT AKARTAD HALLANI!?-Megdermedtem, elállt a lélegzetem. Szemem egy pillanatra megrebbent, ráncaim kifeszültek, szám tátva maradt. Kimondta. Lesokkoltam. A levegő megfagyott, Greg halk, gyors lélegzeteket vett. Egy perc néma csönd volt, láttam ahogyan szemei egyre fakóbbak lesznek, pupillája egyre nagyobb. El sem hiszem. Szememben éreztem a mindjárt kitörő patakot. Nem, éreztem ahogyan a patak folyóvá duzzad, és egyre gyorsabban száguld a könnycsatornáim felé. De nem, visszafogtam magam. Nyelvembe haraptam olyan erősen, ahogy bírtam. Éreztem véremnek fémes ízét, arcizmaim megdermedve figyelték a fiú megbánó tekintetét. Kimondta.
-Gyűlöllek.-Elsuhantam mellette, kifutottam a szobából, át a részeg emberhalmazok között, át a táncparkettán, át az egész pubon, ki az épületből, gyors lépteket vettem, mentem, csak mentem. Megálltam. Kifojt egy könnycsepp a szemem sarkából. Lefolyt az arcomon, az ajkaimhoz ért. Félig kinyitottam a számat, az egyre több, és több könnycsepp belecsöppent, és összekeveredett a nyelvemből kiszabaduló vérözönbe. Kezemet a számhoz kaptam. Pupillám felduzzadt, ujjaim remegni kezdett. Rápillantottam a remegő ujjaimra, amik nikotintól sárgán égtek.

Miért sírsz? Ez az igazság. 
Tudom.
Akkor?
Hiányozni fognak.
Túl fogod élni. Remény mindig van.
Mindig?
Mindig..

A lány lomhán lépett a meleg betonra. Mezítláb futott végig a kertváros csöndes utcáján. Ujjbegyei bizseregtek q felmelegedett betonon. Kezében fekete cipője pihent, amit szép lassan leeresztett a földre. Leült, kihúzta magát és az út végégre pillantott.

A horizont tökéletlen bizsergése elvonta figyelmét pár pillanatig fájdalmáról. Visszagondolt mi is történt vele, velük az elmúlt  6 év alatt ezen a helyen. A találkozások, szóváltások. Azok a szavak, arról az ajkakról. A lány felsóhajtott, szemei elmélyülten bóklásztak a téglasorokon. A hely, ami szavakat fogott magába.  Pillanatokat, szikrákat,  az első érzéseket, ingereket. Különleges lenne ez a hely? Már nem. Érdekel még valakit ez a hely? Csak egy embert. A lány belenyúlt pulóvere zsebébe, ahonnan egy cetlit rántott el. Maga elé tartotta, hunyorítva pásztázta azok sorait.

"Nem kell félned ettől, én mindig melletted leszek"

A szavak csak szavak. Bárki játszhat vele, nem sokat jelentenek. Ezért is fájt neki ennyire. Mert neki igen, jelentettek. De a tettek elmossák jelentőségeit a szavaknak. 

Már csak kifogások hangtömege marad.

Újból belenyúlt koszos pulóvere zsebébe, újabb levéllel. 

"Nagyon szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. Kérlek, maradjunk barátok. Csak én ismerem a titkodat. Tudom hogy nincs sok idő. És nem szeretnélek így elveszíteni. Kérlek, maradjunk barátok. Vigyázni fogok rád."

Egy öngyújtót húzott elő koszos pulcsijának ujjából.

Lenyomta , majd a forró tűz szikrájának sercegése kis melegséget vitt a levegőbe. Bár olyan gyorsan is szállt el ez a melegség. A lány fagyos, jéghideg tekintete, összerándult arcizmai komolyságot, fájdalmat, szégyenítést sugárzott.

Dúdolászni kezdte közös daluk refrénjét, miközben levelét a pirosló tűzbe tartotta, ami pillanatokon belül hamuvá égett. Már csak a koszos, jól ismert szaga maradt a levegőbe.
Ott voltak nála, a fényképek. A barátjairól. A családjáról. Minden, amit magával akar vinni.
-A remény hal meg utoljára, Cloe.-Beleszippanott számára utolsó cigarettájába, és lefojt egy könnycsepp arcáról.