6. rész

(http://www.youtube.com/watch?v=3dM2qCCg6GE)

"Az érzés folyamatosan kínoz. Nem hagy engem nyugodni. Hacsak a hangját meghallom, legyengülök. Legyengülök, és a levegőt kapkodva veszem. Szívem gyorsabban pumpál, zakatol, és nem bír megállni.Ajkaim remegni kezdenek, a tenyerem izzad. A lábam egyre nehezebben tartja a testemet, nemsokára összeesek. Ezt teszi az emberrel a szerelem? De miért csinálja ezt velünk? Hogy szenvedjünk? Utálom ezt az érzést, kérlek, menyj innen, nem akarlak látni! Nem akarom hogy így láss.. nem akarom hogy létezz! De mégis, itt van. Előttem. Nincs menekvés, szemtől szembe állunk. Bár kerülöm a tekintetét, hisz, ha belenéznék a smaragdzöld szemeibe, nem bírnám tovább. Az agyam azt mondja, ne nézz a szemeibe, nem szabad! De a szívem azt súgja: kell neked.Hozzád tartozik. A testem két döntés között áll. Nehéz, egyszerűen nem bírok választani. Most két csata folyik az agyam és a szívem között. Egyet biztosan tudok: valamelyiket muszáj választanom. Esetleg van egy harmadik választás? Mi lenne ha.." 

Másra nem emlékszem.. vajon mi történt velem? Hol vagyok?

A fekete semmiségbe kerültem. Ott állok, a feketeségbe. Hol a francba vagyok? Körülnéztem, de semmit se láttam. Hirtelen vízcsepp folyását hallottam. Vízhangzott. Mintha egy barlangba lennék. De honnan jön ez a hang? Elkezdtem egy irányba indulni, óvatosan lépkedtem. A hang egyre közelebbről jött. Egyre több vízcsöpögést hallottam. Már olyan volt mintha vödörből öntenék a vizet. Olyan volt, mintha egy vízesés előtt állnék, de még mindig nem láttam semmit. Előre léptem két lépést, majd amikor még egyet akartam volna lépni, beleléptem a vízbe. Se nem hideg, se nem meleg nem volt a víz. Pont jó volt, olyan langyos. A szemem egy idő után megszokta a sötétséget, ki tudtam venni, hogy hol vagyok. Egy tó. Nem.. egy tenger. Hirtelen kivilágosodott a víz. Láttam benne aranyhalakat úszkálni. Csak azt vettem észre hogy... egyre magasabban volt a víz. Már a térdemig ért.. aztán a combomig.. elkezdtem kifelé futni, de csak emelkedett és emelkedett a víz. Most már nagyon nehezen tudtam mozogni. Lábam elnehezedett, mintha elhagyta volna testemet. Segítségért kiáltottam, de csak a vízhang jött vissza. Mellkasomat verte a víz, és csak nőt, nőtt. A vállamat elterítette...majd az államat.. 

-SEGÍTSÉÉG!

-Cher, Cher, ébredj fel, csak álmodsz!- Lesokkolt arccal feküdtem az ágyon, és Clo próbált ébresztgetni.- Nyugi Cher, itt vagyok, csak egy rossz álom volt-Magához szorított, én pedig nagyokat lélegeztem. Alig kaptam levegőt, mintha eddig a víz alatt lettem volna. Ellöktem magamtól a lányt, mert ha tovább szorít megfulladok.

-Mi történt? Hol vagyok?-Erőtlen hangomat aligha hallotta meg.

-Elájultál.. amikor vártuk Louis-t nem tudom hogyan, de elájultál. Mindenki odasietett hozzád, és próbált ébresztgetni, de semmi. Azonnal hívtuk a mentőket, ők pedig behoztak.

-Hol van Harry?..-Szemem lassan lecsukódott, nem bírtam nyitva tartani. Fáradt vagyok, elgyengült..
Bár testem nem mozdult, agyamba ide-oda cikáztak a gondolatok. Ha itt van Harry, én hogy nem tudtam róla? Vajon ő tudott rólam? Vajon gondolt rám az elmúlt 4 évben? Ha nem tudott volna, mit keresne most itt? Most világosodtam meg.. ő végig tudta hogy idemenekültem. Tudott arról hogy végig itt tartózkodtam. Ezt előre kieszelte? Hogy majd évek múlva megkeres? Évek.. 4 éve semmi életjelet nem mutatott magáról. Vagy.. vagy lehet hogy mutatott... de én nem vettem észre. Nem értek semmit, nem tudok semmit, csak azt, hogy most pihenésre van szükségem...

**

-Mi történt?!-Greg teljesen kifáradva ért a váróterembe. Én ide-oda járkáltam, körmöm a számba emelve, hajamat csavargatva, tekintetem pedig a kórteremtől a várópulthoz pillantott.
-Clo elájult.. de már jobban van.
-Úramisten amikor írtad az SMS-t futottam ahogy tudtam. De minden oké, ugye?
-Fogalmam sincs.. még nem engedtek be.-Kezemet lecsaptam a testem mellé, majd elsétáltam mellette.
-Várj! Egy baromi jó hírt akarok mondani! Ez biztosan tetszeni fog.-Greg mellém lépett és összecsapta a tenyerét. Érdeklődően figyeltem arcát, amin széles mosoly húzódott.
-Van munkánk.
-Hogy..hogy mink van?-Az állam azon nyomba le is esett, ahogy ki mondta.
-És hol, vagy kinél? Valaki velünk akar dolgozni? Vagy menedzserélné a bandánkat?
-Egyik se. Előzenekarként hívtak minket. És valami iszonyat híres banda. Jézusom most sem hiszem el amit mondok.
-De kicsoda, nyögd már ki!-Kicsit idegesen vágtam hozzá a kérdésemet.
-Az a neve hogy One Direction.
-Úr isten..-Szájamhoz óvatosan emeltem remegő kezemet.
-Talán baj van Clo?-Hirtelen hangot hallottam Greg mögül, ahonnan Ted lépett elő.
-NEM FOGJUK ELFOGADNI!-Hangomat feljebb emeltem, kezemet ökölbe szorítottam.
-Clo ne kezd még egyszer. Emlékszel amikor két éve ugyanezt csináltad amikor egy állásajánlatot kaptunk? Clo, kérlek, ez így mindenkinek jó lesz!
-És ha nekem nem? Ha én nem akarom?
-Elég volt Clo. Ebből már nekem is rohadtul elegem van. Leszarjuk hogy mi a hiszti témája, akkor is egy meló. Már a tököm kivan hogy nem bírsz egy rohadt melót találni, aztán pedig ha valami jó jön az életbe, azzal valami bajod van. Most ebbe nem te fogsz dönteni. Értetted kislány? Tudod hogy ki fog? Cher. Majd meglátjuk hogy ő mit szól hozzá. És ha igent mond, akkor elvállaljuk.-Ted velem szembe állt, és próbált az arcomba fúródni, szemei csak cikáztak a dühtől, az idegességtől.
-De..
-Nem érted hogy leszarom?
Csöndbe próbáltam felfogni a dolgokat körülöttem, majd leültem egy székre. Oké, engem nem érdekel más, csak hogy be tudjak menni Cherhez. Én csak azon aggódok hogy Cher újra beleszeret Harrybe, és ő csalódást okoz neki.. Ezt nem hiszem el! Megint csak aggódok, aggódok. Clo, Cher felnőtt! Miért nem tudom felfogni? Már tudja hogy mi a helyes neki és mi nem... Talán..

**

(http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=QXwPUYU8rTI)

A terembe valaki bejött. Ajtó halk nyikorgása után egy ember lépkedését hallottam egyre közelebbről.
Valaki hideg kezének érintését éreztem arcomon. Ahogy hozzám nyúlt kicsit megrezzentem, de próbáltam nyugodtan, tovább feküdni az ágyon. Nyakamig betakarózva, a hideg levegőt éreztem a lábamnál. Vajon ki lehet az? Éreztem közelségét. Kezét végig húzta arcomon, simogatott. Olyan gyengéd volt velem, észre sem vettem amikor már a kezemet is megfogta. Ekkor éreztem ahogy végighúzza ujjait a karomon.. majd megáll a kötésnél. Azt óvatosan elkezdi felhúzni, gyomrom pedig egyre jobban szűkül, és ver a szívem. A csomót kiengedte, majd elkezdte letekerni a kötést. Mikor már csak a csuklómnál éreztem a szövetanyagot, megállt, és elengedte azt. Egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon, majd ahogy egyre több folyt le az államról, kinyitottam a szemem... A sok könnytől csak homály foltokat láttam, de tökéletesen ki tudtam venni ki ül az ágyam mellett. Most nem érdekelt hogy hogy néztem ki, milyen állapotban voltam. Mutatóujjával letörölte az arcomat, majd elmosolyodott. Nem tudtam megszólalni, csak néztük egymást egy ideig.
-Hiányoztál...
Valamiért nem bírtam megszólalni. El voltam foglalva azzal a képpel, ami előttem volt. Vajon ez megint egy hülye álom? Természetesen az, hisz nem következhet be ilyen baromság. Ez csak egy hülye tündérmesébe lehet. Ilyen érzés is csak a tündérmesékben létezik. Az a megnyugvás, ami körülvesz téged, és semmi nem számít, csak az az ember, aki előtted ül. És ez a kép számodra tökéletes ebben a pillanatban. Elég ha csak érzed azt hogy itt van melletted.
Felnéztem rá, majd elmosolyodtam. Miért ilyen megnyugtató hogyha itt van? Mert ilyenkor az lehetek aki vagyok.
Csak meredten egymást néztük, majd a arcáról lefagyott a mosoly.. a kezemre pillantott, amit óvatosan felemelt, és megpuszilt.
-Nagyon hiányoztál...
Nem bírtam tovább, már patakokba folyt a könnyem.Óvatosan felültem, és megöleltem Harryt. Ahogy átkaroltuk egymást, én szép lassan beszippantottam abból az ismerős illatából. Becsukott szemmel, vagy 2 percig ölelkeztünk, de számomra ez 2 másodpercnek sem tűnt. Hallottam ahogy lüktet a szívem, és ahogyan az ő szíve is lüktet. Olyan tökéletes volt ez a néhány pillanat. Óvatosan eltoltam magamtól Harryt, aki belenézett a szemembe, majd elmosolyodott.
-Feküdj vissza, én kimegyek, megmondom a többieknek hogy bejöhetnek.
Fejbólintással visszadőltem az ágyra, ő pedig elhagyta a szobát.

**

Elég volt, most már komolyan be kell mennem Cherhez! Beszélnem kell vele, muszáj lesz. Felpattantam az ágyról, amikor egy nővér tipegett oda hozzánk.
-A hölgy felkelt, most már bemehetnek megnézni őt.
Sietősen lépkedtem a teremhez, amit szinte becsaptam, és besiettem.
-Szia Cher, hogy vagy?-Odaguggoltam az ágy mellé ahol kisírt szemekkel ült.
-Miért sírsz?
A lány mosolyogva ült, előre bambulva, ahogy mindig szokott. Tudom hogy minek, vagy éppen kinek örülhetett ennyire, de én még most sem tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Harry komolyan belepofátlankodik az életébe. Egyszerűen undorodom tőle. Irritál az az ember, belegondolok hány lánnyal láttam már együtt, hányszor csalta meg Chert, miközben a lány odáig volt érte. Nem tudom, miért is engedtem közel hozzá. Istenem Clo, mekkora egy hülye vagy! Harry úgy is csalódást fog okozni! Ezt nem hiszem el. Lehetetlen hogy kibírná 1 hétig is más lány nélkül. A nagy gondolkodásomat Greg szakította meg. Basszameg..
-Szia kiscsaj, jöttünk látogatni. Hogy vagy?
-Egész..egész jól-kipirosodott arcáról még pár könnycsepp potyogott le, de már csak elkente arcán, hogy kevésbé legyen feltűnő hogy sírt.
-Van egy nagyon jó hírünk számodra.
-Igen?
-Kaptunk egy állásajánlatot.
-És hol??
-Egy One Direction nevű bandánál. Állítólag nagyon híresek, bár fingom sincs hogy kik ők, de híresek az a lényeg.
-Már csak egy dolog van.-A beszélgetésbe Ted is beszállt. Ahogy ezt elmondta, szúrós tekintettel rám nézett, majd újra visszafordult Cherhez.-Rajtad áll a döntés. Elfogadjuk, vagy nem.
-Hát miért ne fogadnánk el? Ez nagyszerű ajánlat. Ki van pipálva nálam.
-ENNYI.-Odafordult mind a két fiú hozzám, és rám mutattak, én pedig idegesen  birizgáltam a kabátom ujjának végét. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Tudom.

*Másnap*

A hajamat kivasaltam, és feltettem a sminkemet. Egy fekete szegecses bakancsot, egy fehér toppot, és egy szürke szegecses mellényt vettem magamra. A táskámba belepakoltam a fontos dolgokat, majd a tükörhöz léptem. Még utoljára megigazítottam a hajamat, majd nagy levegőt vettem, és kimentem a szobából. A táskámat ledobtam a sarokba, amiből sikeresen is minden kiesett. Odaugráltam a konyhába ahol már furcsa módon Cher társaságát is köszönhettem.
-Jóreggelt hamupipőke. Hogy-hogy ilyenkor keltél?-Meglepődötten dőltem a pulthoz, ahonnan levettem egy tálat, majd a szekrényt kinyitva kivettem egy gabonapelyhes dobozt is.
-Nagyon fájt reggel a fejem, muszáj volt bevennem még olyan gyógyszert amit felírt a nővér.
-De ugye csak egyet?
-Persze.
Nagyot sóhajtva léptem a hűtőnkhöz, amiből egy doboz tejet is elővettem, majd az alapanyagokat összeöntöttem és egy kanállal együtt az asztalhoz léptem.
Cher leült velem szembe a reggeli kávéja kíséretében, majd elkezdtem a reggelim fogyasztását.
-Próbálj normálisan viselkedni és ne legyél bunkó.
-Jólvan anyu.-Kávéjába szürcsölt egyet, majd felhúzta a szemöldökét.
Megforgattam a szememet, majd tovább étkeztem.

Mikor készen voltam besiettem a szobámba, hogy megkeressem két cicámat. Azt hiszem Liát nem kell keresnem, mert tudom hogy kint lófrál a pasijával. Már csak Zafírt kell megkeresni, hiszen ő még kicsi, és vigyázni kell rá. Ahogy beléptem a szobámba, kirázott a hideg, és összehúztam magamon a mellényt. Ez elég hülyeség volt, mivel ez semmit nem melegít. Odavánszorogtam a fehér szekrényemhez és kinyitottam. A vállfákon lógó egyberuhák és kabátok sorakoztak, a kis polcokon pedig szépen összehajtott pólók és pulcsik voltak, az alsó polcon pedig a három kedvenc magassarkúm állt sorba. Soha nem hordtam még őket, nem tudok bennük járni.
Lekaptam két pulcsit, az egyik egy vékony sötétbordó gombos pulcsi volt, a másik pedig egy melegebb, barna türkiz-kék bebújós  pulcsi volt. Az egybe-pulóvert betettem a táskámba, a másikat pedig gyorsan felkaptam magamra, nehogy szétfagyjak, és a nagy ablakhoz sétáltam, ahonnan kimásztam a saját kiülőmre. Itt nem volt lépcső, ez csak egy kiálló volt. A másik kiülő Cher oldalán van, ami nekem jobban tetszik, de ő ragaszkodott ahhoz a teraszhoz. Kihajoltam és megpillantottam Felicie nénit és Tobbie bácsit.
-Csókolom!
-Szia kedves, ma hova készülsz?
-Tessék elképzelni, a zenekarunk állásfelkérést kapott, de.. jaj.. sajnos egy olyan tagja van a másik bandának, akit nem akarok közel engedni Cherhez.. jaj, ez nagyon hosszú, muszáj lesz valamikor beszélgetnünk Felicie néni.
-Én is így vagyok ezzel aranyom, majd valamikor átmegyek hozzátok, és ő valami fiúcska?
-Mondom, sajnos ez tényleg, nagyon nagyon hosszú történet..
-Hát, mindenesetre azt tanácsolom hogy ha nagyon veszélyes a fiú, tényleg védd Chert, de nem szabad nagyon kiakadnod aranyom..
-Miért mondja mindenki ezt?-Cinikusan felnevettem, és összefontam karjaimat. Nekidőltem a kis korlátnak, majd elmerengtem a tájba. Már ami látszott. Azért egy lakópark ami a főút 10 méternyi részére néz nem valami csodálatos kép, de nekem teljesen meg tette az autók elsuhanása is.
Amit tegnap mondtam Harrynek, hogy ha bármilyen módon is próbál közeledni Cherhez, legyilkolom, és megkeserítem az életét, nem pont így akartam magam kifejezni. Biztosan megijedt, mert tudja jól, hogy én az iskolába is azért az a "verekedős" lány voltam, és nem sokat változtam azóta. Akik idegesítettek, vagy éppen másokat idegesítettek, azt megvertem. Marhára irritáltak a hülye tinipicsák akiket az osztálytársaimnak neveztem. Én voltam a kemény csaj az iskolában. Párszor meg is bűntettek, de legalább a jóért verekedtem, nem szórakozásból. De ezt a tanárok miért is értenék meg?
Azon gondolkoztam hogy vajon hogy fognak viselkedni egymással Cher és Harry? Biztosan meg lepődik Cher hogy a híres neves One Direction énekese Harry, és velük együtt fognak dolgozni, de ez munka, és nem szabadna bármilyen barátságnál többet mutatni a sajtónak... Nagyon nagy botrány lenne belőle, és tudom hogy Cher azt nem bírná. Miért bírná? Egy törékeny lány akit kamerák és riportvezetők veszik körbe, amíg meg nem fullad a pletykák tömbhalmazába? Biztosan megőrülne.
-Ne megyünk má'?-Cher ordított be a szobámba, teljesen elkészülten. A nadrágján több lyuk volt, mint farmer. Barna bakancsa már ütött kopott volt a sok gyaloglástól és egyéb dolgoktól. Nála kétszer nagyobb, indiánmintás pulóver a combja feléig ért, nyakánál gallér lógott ki.
-Mit bámészkodsz, el fogunk késni!
-Ennyire izgatott vagy?
-Csak kíváncsi vagyok. Ennyi.
Feltápászkodtam a korlátról, majd visszaléptem a szobámba. Felkaptam az ajtó mellől a táskámat, majd becsaptam az ajtót.
-Hú, egyszer nagyon ki fogsz kapni emiatt az ajtócsapkodás miatt..
-Jólvan, menjünk már.
Becsaptam az ajtót, és elindultunk lefelé a lépcsőn. Amíg leértünk a lépcsőn Cher nagy levegőket vett, és valamin nagyon agyalt. Bárcsak belelátnék az emberek agyába, és megtudnám hogy ebbe a pillanatba mire vagy kire gondolhatnak.. Bár ebben az esetben elég egyszerű megfejteni, hogy kire gondolhat Cher. Bármit is gondol, azt mind a ketten tudjuk, előbb utóbb ő is, hogy szép kis év elé nézünk...

5. rész

A kilincs kattanását hallottam, majd az ajtó halk nyikorgása ütötte meg a fülemet. Valaki bejött a házba.

-Halló, van itthon valaki?-Ismerős hang jött ki az előszobából. Greg volt az. Mit keres itt?

Semmi válasz. A fiú bemerészkedett a lakásba, levetette kabátját és cipőjét, majd lassú léptekkel besettenkedett a nappaliba. A levegő hideg volt, semmi életjelet nem mutatott a lakás. Körülnézett a nyitott konyhába, majd az ajtófélfán hármat kopogott.

-Valaki?

-Itt ülök a fotelbe te sötét.-Látszott rajta hogy megijesztettem, de próbált nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.-Amúgy mit keresel itt?

-Öhm... Clo küldött, hogy figyeljelek téged.-Minek?? Mit hisz magáról ez a lány? Teljesen kiborultam. Igyekeztem gyorsan felpattanni a fotelből, és odasietni, egyenesen Greghez. Körülbelül 5 centi volt köztünk, csak éppen ő egy fejjel magasabb volt nálam. Szúrós tekintetem szinte villámokat szórt, és legalább 2 percig farkasszemet néztünk.

-Rám nem kell vigyázni. Nem emlékszik hány éves vagyok? 17, segítek. Nem vagyok egy vadbarom, hogy vigyázni kell rám. Szóval, értelmetlen volt idejönnöd.

-Sajnos kislány ez most nem fog összejönni. Itt maradok, megígértem Clonak. Nos..-kikerülve belépett a hangyaméretű nappalinkba, majd zsebre dugott kézzel megfordult.-Mit csináljunk?

-Csinálj amit akarsz, én bemegyek a szobámba.

-Cher, hagyd már abba ezt a bunkózást. Lazulj már egy kicsit el. 

-Nem mindegy neked hogy hogy viselkedek? Jó szórakozást, én leléptem.

-Nem lehet veled semmit se csinálni..-kicsoszogott a konyhába, egyenesen a hűtőhöz, és egy doboz sört vett ki.-De mindegy, akkor csinálj amit akarsz. De nem mehetsz ki a lakásból.

Nem válaszoltam, egyszerűen csak becsaptam az ajtómat. Ez fele olyan hangos nem volt, mint Clo ajtócsapkodása. A szobám kinézete igen meglepett. Rend volt. Vagyis, most már látni lehetett a szobám padlóját. Körülnéztem a szobába, majd lehuppantam az ágyamra. Hosszas gondolkodás után arra jutottam hogy kimászok az ablakon. Nem bírok itt maradni. Odaléptem a nagyméretű ablakomhoz, majd feltoltam, így kitudtam rajta mászni. A kis teraszról rá lehetett látni egy kis zsákutcára. A zsákutca végén pedig a főút kezdődött. Ha jobbra és balra nézünk, két ugyanakkora tömbházat látunk, mint amekkorában mi lakunk. A teraszok fekete díszes ráccsal voltak bekerítve, ami már rozsdás, olyan öreg. Ezek a házak vörös téglából voltak kirakva. A szomszédok teraszain zöld növények, és gyönyörű virágok másztak fel a rácsra. A tőlem balra lévő tömbház egyik teraszán egy néni és egy bácsi pihent, egy egy hintaszékben. A néni éppen kötött valamit, talán egy pulóvert, a bácsi pedig boldogan pipázgatott. Valami 70-es évekbeli Elvis Presley számot hallgattak a kis rádiójukon, ami betöltötte az egész lakóparkot. Az öreg házaspárral szembeni teraszon egy 25 év körüli nő volt. Az ő teraszuk úgy nézett ki, mint egy dolgozószoba. Fából készült sötétbarna íróasztaluk volt, amin egy laptop pihent a nővel szemben. Szerintem épp dolgozott valamit a számítógépén. Mögötte egy hintaágy volt, és egy kisebb dohányzóasztal, amin újságok, és egy cigarettacsikk tartó volt. A kinti "dolgozószobát" mindenhol növények díszítették. Nekünk is van egy ilyen kiülőnk, csak éppen az a nappaliból kezdődik, és rá lehet látni Londonra. Nem sokat szoktam ott lenni, inkább a tűzlépcső lejárónál. Ez csak egyszerűen be van kerítve egy mellkasig érő kerítéssel, hogy ne essünk ki. De az oszlopok (mondjuk így, oszlopok) között 20 centis lyukak vannak. Leültem a földre, és kilógattam a lábamat. A lábamat előre-hátra lóbáltam, így sikeresen leesett a bal lábamról a papucs. 

- Áu!Mi a franc volt ez?-A zsákutcába esett a papucsom, és úgy tűnt, valakinek a fején landolt. Felsóhajtottam majd leszóltam.

-Bocsánat, mindjárt lemegyek érte.

Felugrottam a helyemről és besiettem a szobámba. Az ajtó előtt megtorpantam. Basszus, nem mehetek ki a házból, mert Greg nem enged le. Akkor mi a fenét csináljak? Hirtelen belehasalt az agyamba: a tűzlépcső.

Felkaptam a szobámba lévő barna bakancsomat, és egy sötétzöld egybe-pulcsit, és kimentem megint a tűzlépcsőhöz. Nagyot nyeltem majd elkezdtem lefelé mászni. Megérkeztem a hetedik szintre. Egyre lejjebb értem, amikor már a 2. szinten voltam, azt vettem észre, hogy nincs több lépcső. Basszus, most hogyan tovább?

Lenéztem, és egy óriási konténert pillantottam meg. Tele volt szeméttel, ami nagy, világoskék zacskókkal volt bekötve. Hülye vagyok vagy hülye vagyok? Igen, leugrottam. Ráestem a konténerre, ami következtében felsikítottam. Próbáltam kimászni a zacskók közül, de mindig visszacsúsztam. Egy segítséget nyújtó kezet pillantottam meg, amibe belekapaszkodtam, és kirántott. Egy barna hajú srác állt előttem. Melegítő gatya, és egy szürke póló volt rajta. Nyaka körül fülhallgató lógott, valószínűleg épp futott.

-Öhm..izé..bocs a papucs miatt. Remélem nem fájt annyira.

-Nem, dehogyis. Csak kicsit megijedtem. Hallgattam a zenét amikor betévedtem ebbe az utcába, és éppen visszaakartam fordulni amikor ráesett a fejemre ez.-Odanyújtotta a fekete strandpapucsomat, majd egy mosoly húzódott az arcára. Én fejbólintással elvettem a kezéből, majd halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

-Egyébként Liam vagyok. Te pedig...

-Cher. 

-Örvendek Cher.-odanyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam a kézrázást. Kedves fiúnak tűnt.

-Londoni vagy?-Mondtam érdeklődően.

-Öhm...Mondjuk.

-Mondjuk?

-Hát ez hosszú.-Megvakarta a tarkóját és elmosolyodott. Felhúzott szemöldökkel figyeltem arcát, majd megvontam a vállamat.

-Nos mindegy.. nekem nagyon nagyon gyorsan vissza kéne valahogy jutnom abba a házba, úgy, hogy ne vegyék észre hogy bemegyek a lakásba. Tehát valahogyan a tűzlépcsőn kellene felmásznom...

-Akkor segítek neked. Mássz fel arra a konténerre, és majd te felmászol a nyakamba.

-Hogy mi? Úristen, na nem! A-a.

-Nyugi, biztonságba leszel. Gyakorlott vagyok az ilyenbe. Csak ne nézz le, és akkor nem fogsz leesni.-Felnevetett majd közelebb lépett hozzám.-Na gyere, mássz fel, én is felmászok.

Óvatosan felugrottam a konténer szélére. Felsegítettem Liamet.. Igen Liamnek hívták.. Leguggolt, és terpeszbe nyitotta a lábát. A combjára álltam, és a kezével segített feltolni a vállára. Még mindig fogta a kezemet, és lassan, de biztosan felemelkedett. A tűzlépcső a mellkasom környékén volt, tehát éppen feltudtam rá mászni.

-Le fogok esni, le fogok esni!

-Csak húzd fel magad, óvatosan!-Belekapaszkodtam jó erősen a létrába, majd egyik kezemet feljebb raktam, így könnyebben fel tudtam magam húzni. Jobb lábamat a fiú feltolta így fel tudtam tenni azt a lépcső legalsó fokára. Elértem a lépcsőt, így most már biztonságba voltam.

-Kösz a segítséget!-Visszapillantottam, de ő már lassan kocogni kezdett.

-Szívesen. Örülök hogy megismerhettelek. Remélem majd valamikor még összefutunk.-Még integetett nekem, majd lassan elindult ki a főútra, egyenesen a park felé.

Zavartan visszamosolyogtam, majd elkezdtem felfelé mászni...

.

**

-Hellóka mindenki! Hazajöttem... Hahó, valaki?

-Itt vagyok kint.-Mondta Greg, én pedig mosolyogva kiugráltam a teraszunkra. Az ajtó nyitva volt, tehát egyenesen kifutottam. Épp elszívott egy cigit.

-Na, hogy van Cher?

-Már egy ideje nem jött ki a szobájából.-Beleszippantott egyet cigijébe, majd lassan kifújta azt.

-Megnézted? Mióta nem jött ki?

-Nyugi, körülbelül olyan fél órája. 

-Basszus, miért nem mentél be? Mi van ha.. ha kimászott az ablakon és elszökött?

-Clo, le kéne nyugodnod. Nem hülye ő annyira, hogy elszökik. Nem kisgyerek. Ennyire nem kéne érte aggódnod, már nagylány.

-Még nem. Még csak 17.

-Khm.. novemberben lesz 18. Ez már beteges, esküszöm Clo..

-Figyelj, te nem tudod hogy mit csinált Cher! Nem tudod hogy mire képes csak azért hogy elszökjön innen! Nem én vagyok a beteges, hanem ő!

-Csönd már, még meghallja, és elszökik.-Kuncogni kezdett Greg, de szerintem ez egyáltalán nem volt vicces.

-Abbahagyhatod. Amúgy is, neked nem kéne dolgozni menned?

-Basszus, kösz hogy szólsz.

Greg sietősen távozott, én pedig bementem a házba, és bekopogtattam Cherhez.
-Hé, Cher, hazajöttem. Itt vagy?- nem jött ki semmi hang sem a szobából. Megijedtem. Úristen, mi van ha elment? Nem, nem, biztos csak alszik. Mostanában tényleg sokat aggódok miatta. Megpróbálom megint.
-Hahó, Cher, bemehetek?
Mikor már másodszorra se válaszolt senki, muszáj volt bemennem.
Kinyitottam gyorsan az ajtót, és sietve beléptem a szobába.
-Igen?- A földön ült, mint aki most esett volna be abba a szobába.
-Ja, semmi, csak nem hallottam senkit se idebent, és azt hittem hogy...
-Hogy? Istenem Clo, elegem van hogy mindig kételkedsz bennem. Látod, élek. Most már nyugodtan kimehetsz, és békén hagyhatsz. Köszöntem.-Kezével kitessékelt, én pedig ledermedve kisétáltam az ajtón. Én komolyan beteges vagyok. De féltem. Nagyon féltem. Csak éppenséggel a 4 év alatt nem vettem észre hogy felnőtt. Én pedig úgy viselkedtem mint egy idióta. Mintha az anyja lennék. Azt hiszem tévedtem Cherrel kapcsolatban... Már felnőtt.

*Másnap*

-Sharks! Maga annál a résznél fog pakolni. Minden dobozt fel kell tenni a teherautóra.
Calder! Maga pedig segít az újoncnak. Mindenki munkára! Fél óra múlva jön a másik teherautó!!
Mivel új voltam még nem tudtam hogy hogymint kell pakolni, ezért kaptam magam mellé egy segítőt. Vagy éppen ő kapott maga mellé egy gyakornokot. Odafordultam a lányhoz. Nagyon szép volt. Igaz, nem öltözött ki, de így is nagyon csinosan állt rajta minden. Hullámos haja lágyan a hátán pihent, és az első két nagyobb tincs fel volt kötve hátra.

-Nos, akkor gyere velem, nehogy még a végén kirúgasson ez az őrült hárpia.-Rám mosolygott, majd kezével intett hogy kövessem. Egy nagy kupac doboz elé vezetett, majd megállt.
-És.. ezt mind be kéne pakolni fél óra alatt??-Kikerekedett szemekkel figyeltem reakcióját, de ő egy fej bólintással válaszolt is a kérdésemre.
-Uhh, akkor kezdjünk neki, nem akarok már az első nap kint végezni.-Félrehúztam a számat és magam mögé mutattam hüvelykujjammal.Ő csak felnevetett, majd meg fogtunk egy-egy dobozt, és a teherautó felé sétáltunk.-Amúgy te mióta dolgozol itt?
-Én sem olyan rég óta. Pár hónapja.
-Értem... egyébként nagyon tetszik a stílusod. 
-Nekem is a tiéd. Imádom a csizmádat. És a pólódat is.
-Köszönöm. De siessünk, én komolyan beszéltem az előbb, félek ettől a nőtől!

Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy még jött két pakolóember, aki segített nekünk a dobozoknál. Az egyiket Donnának hívták. Rövid, szőkés-barna haja, kicsit begörnyedt háta és hosszú, vékony lába volt. Barna rövidujjú póló, és leopárd mintás leggingset viselt, egy balerinacipővel. A másik lány, Flory kicsit fiúsan öltözött: Nála kétszer nagyobb kockás ing volt rajta, ami nyakáig be volt gombolva, és hanyagul fel voltak az ujjai hajtva. Hosszú csőnadrág, ami kicsit le van tolva, hogy hátul kissé buggyosnak nézzen ki. E mellé egy fekete converse cipőt viselt. Mindkét lány kedves volt velem, bár Flory kicsit pimasz volt, de jó értelemben. Donna az a visszahúzódó fajta lány, nem sokat beszélt.
Kicsit több mint fél óra múlva tele is pakoltuk a teherkocsit. A másik autó szerencsére késett, szóval volt egy kis időnk pihenni.
-Hé Eleanor, fogadjunk van barátod.
-Szólíts csak El-nek.-kacsintott rám.-És ohh.. bizony van. És fülig szerelmes vagyok belé.
-Mióta jártok együtt?
-Őszintén? Fogalmunk sincs. Egyikünk se tudja pontosan. Kicsit gáz. Talán olyan 8-9 hónapja.
-Váó, az már egy idő!
-Hát igen..
-És hogy hívják?
-Louis.
-Ö..ö Louis, mint...
-Igen, Louis Tomlinson, a One Direction énekese. Tudom.. azt gondolod rólam hogy beképzelt vagyok, meg hasonlók, de kérlek, ne viselkedj velem máshogy! Ugyan olyan lány vagyok mint bárki más.
-De várjunk.. neked nem Franciaországba kéne lenned?
-Neem, tegnap jöttünk haza. Egy hetet töltöttünk ott, nyaralásképp. Olyan nyárbúcsúztató.
-Jókor búcsúztatjátok. Szeptember közepén.És nyugi, én nem fogok veled azért másképp viselkedni, mert énekes a barátod.

Két egész órát töltöttünk a Holisternél. Elmesélte a főnökünk, hogy jövőhéten már ha minden jól megy, eladók is lehetünk.
-Huh, azért fárasztó ez a munka-Felkaptam a táskámat, majd rászegeztem arcomat Elre.-Na, te kire vársz?
-Louisra. Azt mondta hogy eljön. Te kire vársz?
-A barátnőmre. Azt mondtam neki hogy jöjjön ide.
-Nézd ő nem ő?
-De!-Cher lassan jött, lehajtott fejjel, kezét a nadrág zsebébe bujtatva közeledett felénk. Mikor odaért hozzánk, halkan köszönt nekünk majd elénk állt.
-Nem mehetnénk, fázom. Amúgy is, minek jöttem?
-Mindjárt, akkor már megvárjuk Eleanoréket is.-Nem kellett sokat várnunk, mert pár percen belül egy kapucnis, pilótaszemcsis srácot pillantottunk meg, ahogy közeledik felénk. Mögötte még egy fiú.. Ő is kapucniba volt, lehajtott feje miatt nem láttam hogy ki ő. De amikor már nem voltak messze tőlünk, megláttam ki az.. Most komolyan, mi a francot keres itt? Hogy kerül ide? Miért? Minek? Sok kérdésem volt, de azt már előre tudtam, hogy nem fogunk egyhamar elmenni innen...

4. rész

-Cher, még egy picit pihenj, hiszen még csak most jöttünk ki a kórházból, és az orvos is mondta hogy ki kell pihenned magad.-megrovó hangnememet leszarva folytatta tennivalóit a szobájában, hogy egy kis rend legyen. Mert be kell vallani, a szobája... undorító. Koszos, büdös, amit csak el lehet képzelni. És most hirtelen megjött volna a kedve a rendrakáshoz? Kétlem. Valamit keresett, de hogy mit, azt magam sem tudom. Lehet hogy a füzetét? Hisz leejtettem a földre, és kirohantam a szobából. Basszus, ha megtudja hogy elolvastam, ki fog nyírni. A szó legszorosabb értelmében. Nagyot nyelve próbáltam kinyögni valamilyen hangot is a torkomon, de mivel semmi nem jött ki, becsuktam a számat és folytattam a lány ide-oda cikázó testét figyelni. Olyan törékenynek néz ki, mint egy porcelánbaba. De most valamiért erősnek tűnt. Lehet az aggódás miatt, nemtudom. Biztosan fontos neki az a könyv, hiszen ez az egyetlen megmaradt emlék Harryről. És még a haja. Miatta festette be vörösre. És azóta festi. Furcsa egy lány Cher, be kell hogy valljam, de nem mindig volt ilyen. Régen a folyamatosan mosolygó, röhögcsélő lány volt, életkedvvel. Most pedig hát.. goromba lett.
Megáztam a fejemet majd nagyot sóhajtva kimentem a szobából, és hangosan becsaptam. Tudom hogy utálja, de hát ez van, meg kell hogy szokja hogy én ilyen vagyok. Bementem a szobámba majd a laptopomhoz siettem. Mikor bekapcsoltam, Zafírt éreztem hogy megérkezett a hátamra, és pár karmolással üdvözölve lefeküdt mellém.
Rutin szerűen begépeltem a facebook nevemet, majd végignéztem az értesítéseimet. Az üzenőfalat is gyorsan átlapoztam aztán megakadt valamin a szemem. Nagyot nyelve olvastam a cikket.
A híres Angol/Ír banda tagja, Harry Stylest látták a minap újdonsült barátnőjével kézen fogva sétálni London utcáin. Szerintünk nagyon aranyosak együtt, bár pár rajongó igen féltékeny Emma Watsonra, és az utálkozók se maradhatnak el, akik szerint Emma nem érdemli meg Harryt. A Harry Potter Hermioneje egy riport közben mesélte, hogy boldog párkapcsolatot folytat Harryvel, és nem igazán érdekli az utálkozók véleménye.
"Nagyon boldogok vagyunk együtt, és remélem ez sokáig így is fog maradni"- mesélte a reggeli tévéshowban Emma. 
Mi is reméljük hogy sokáig így maradnak, hisz azt elnézve hogy Harry egy nála idősebb nővel kezdett ki, a korkülönbség nem számít a szerelemben, nemigaz?
Nagyon nyelve csuktam le a laptopom tetejét, és becsuktam a szememet. Tudtam. Mindig is tudtam hogy nem szereti igazán Chert. Csak kihasználja. Elég volt, muszáj lesz beszélnem vele. Elegem volt, valamit muszáj tennem ez érdekében!

**


Mikor végre kihúzta a seggét Clo a szobámból, tovább kerestem azt a rohadt naplót. Hova tehettem? Nekem kell az a napló! Szükségem van rá!.. Olyan mintha hiányozna egy darab belőlem. De komolyan, hogy fogom meg találni ekkora kupiban? Nagyot sóhajtva szedtem fel a földről a ruhákat, amit egy kupacba gyűjtve a szennyes kosaram felé vittem. Hú, de rég használtam.. szerintem soha. Bedobáltam a ruhákat majd megláttam egy kibújó füzetsarkat az ágyam alatt. Erősen a homlokomra csaptam majd oda sittem az ágyhoz és kihúztam azt a naplót, amit eddig kerestem. Nagy levegővétel társaságába öleltem magamhoz, és hirtelen mintha az a hiányzó darab visszakerült a helyére. De ez sem tartott sokáig, mert hirtelen rám jött a köhögőroham, majd amikor végre abbahagytam az éjjeli szekrényemen lévő pohár után nyúltam, amit sikeresen is levertem a padlóra, és sikeresen összetört. Felsóhajtva indultam a fürdőszobába, ahonnan előkaptam a sarokban lévő seprűt, amivel kicsoszogtam az ajtón, egyenesen a szilánkok felé. Rögtön belehasalt a fejembe, hogy szilánk.. éles, üvegszilánk. Felkaptam egyet a földről, majd rászegeztem a tekintetemet. Hisz nekem már úgy is mindegy. Hirtelen éreztem hogy bőrömön áthatol a hideg üveg, majd elkezdem felfelé húzni, így széthasítva a bőrömet lecsöppen az első vércsepp is a földre. Szememet lehunyva éreztem át a fájdalmat, amikor hirtelen egy ajtó csapódást hallottam a szoba végéből.
-TE MI A FRANCOT CSINÁLSZ?
-Tűnj innen!-Lehajtott fejjel engedtem le kezemet a testem mellé.
-Cher, kérlek hagyd abba!-Odarohant hozzám és kezemből kikapta a szilánkot. Ránéztem, és arcáról az ijedséget, a bánatot és a csalódást egyaránt le tudtam olvasni.-És ha te csinálod...-felemelte kezét és már kezdte volna megvágni magát, amikor kikaptam kezéből az üveget és a szoba legvégébe dobtam.
-Akkor TE nem fogod csinálni. Elég baj hogy én csináltam. De többet nem fogom csinálni...
-Nem Cher, ezzel nem elégszek meg! Elegem van hogy ígérgetsz, és nem tartod be. Itt fogok maradni, és mindenhova követni foglak. Nem engedlek el egyedül sehova se.
Pár percig még figyeltem tekintetét, szinte farkasszemet néztünk egymással amikor sarkon fordultam és kiléptem az ajtón.
-Nem érted hogy sehova?
-Nem.
-Pedig jobb lenne, mert egykönnyen nem szabadulsz meg tőlem. Nos, hová készülsz?
Nagy levegőt vettem, és vállamat nekiütközve az ő vállával, elsuhantam mellette és a konyha felé vettem az irányt. Kiöntöttem a kávéfőzőben maradt zaccot és újra töltöttem. Miközben ügyeskedtem a kávéfőzőnél valaki tekintetét éreztem magamon. Hirtelen a hideg rázott ki, majd oldalra fordítottam a fejemen. Clo sejtelmes tekintetével találtam magam szembe, amit egy szemöldökfelhúzással ajándékoztam meg.
-Látod, kávét csinálok. Most már elmehetsz. Törődj a macskáiddal. Velük még beszélgethetsz is ha akarsz.
-Jó hogy szólsz, mert nem tudom hova lett Lia. Aggódok érte. Tegnap óta keresem, és azóta nem is csuktam be a tűzlépcsőhöz vezető ablakot, de semmi. Nem jött vissza.-Olyan érzésem volt, mintha nem is hozzám beszélt volna, inkább magával. Mostanában igen sokszor szokott hangosan gondolkozni.
-Hát akkor hajrá. Nyugi, nem fogok kiszökni, mint a hülye macskád.
-Csak... Maradj itt.

**

Bízok hogy Cher tényleg nem fog elmenni, mert nem szeretném hogy megint keressem, majd aztán megtalálom egy híd tetején, vagy bármi. Beléptem a szobámba ahol a sarokban Zafírt láttam az alvóhelyén. Ő megvan. Már csak Liát kell megkeresnem. Kimásztam a tűzlépcsőre, ahol vagy 2 négyzetméternyi hely van, és rögtön mellettem balra a lépcső található. Megfogtam a rozsdás korlátot és kihajoltam, hogy körbenézzek a tömbházak teraszán. Nagy szerencsémre az egyik korláton mászott Lia egy kandúr macskával.
-Lia cicc-cicc gyere ide! Lia.. LIA!- A macska egy pillanatra odafordult, majd sietősen lemászott egyik teraszról a másikra. Most komolyan, hülye vagyok? Ráordítok egy macskára? És még azt hiszem hogy idejön hozzám. Legalább tudom hol van. Hirtelen megfagyott bennem a vér, és felordítottam, majd lehuppantam a földre. A lábamat felemeltem, és egy rozsdás szög fúródott a talpamba, ami felsértette a talpamat. Az én szerencsém ilyen. Bebicegtem óvatosan a nyitott ablakon, majd a szobámból kilépve a nappaliban lévő gyógyszeres szekrényhez léptem. Kivettem belőle egy gézt, és a fertőtlenítőt, majd lehuppantam a mögöttem lévő barna, kicsit már összekarmolászott fotelbe, és lekezeltem a lábamat.
-Segítsek?
Eldobtam az üveget, ami sikeresen is a földön landolt, összetörve. A lé ráfolyt a száraz fapadlóra, ami sikeresen is felszívta azt. Hirtelen már csak egy sárga folt volt a helyén, és pár üvegdarab.
-Ótejóég majdnem szívrohamot kaptam!
-Nem vetted észre hogy itt vagyok?
-Olyan csöndbe voltál itt hogy nem...nem nem kell segíteni csak egy szög..ÁUCS!
-Bekötöm.. várj..
Mikor végre bekötötte a lábamat megkönnyebbülten tettem le a földre, Cher pedig folytatta a kávéja kortyolgatását, és az ablakon kibambulását. Úgy gondoltam hogy most egy kis ideig egyedül hagyom, felálltam a székből, és visszamentem a szobámba. Ráugrottam az ágyamra és a még mindig bekapcsolt laptopomhoz nyúltam. Kis ideig gondolkodtam, majd felnéztem egy 1D rajongói oldalra, ahol mindig kiírják hogy épp hol tartózkodnak, mit csinálnak mikor vesznek levegőt... Végig pörgettem az egyik ilyen oldal üzenőfalát amikor megláttam egy mai cikket.
"Liam és Harry még mindig Londonba vannak, miközben Niall Írországban a szüleinél, Zayn Bradfordban, Louis pedig Eleanorral utazott el megint Franciaországba. 
Liam és Danielle ma megint együtt mentek el valahova, miközben Harry és Emma ha jól láttuk  egy moziba sétáltak be."
Kiszűrtem a számomra fontos adatokat a cikkből és kikapcsoltam a gépet. Sietősen felkaptam egy fehér pólót, egy hosszú farmert és a kedvenc csizmámat, majd kirohantam az előszobába ahonnan a fogasról a fekete bőrdzsekimmel és a telefonommal távoztam a lakásból.
-Majd jövök! Addig ne csinálj semmit kérlek!
-Ok. Szia.-becsaptam az ajtót majd lesiettem a lépcsőn egyenesen az utcára. Nem.. nem fogom egyedül hagyni Chert. Tárcsáztam egy számot..
-Hallo?
-Szia Greg, nagyon nagyon nagy szívességet kérek.
-Mi lenne az?
-Először is.. otthon vagy?
-Igen, de fél hattól én megyek dolgozni.
-Nem tudsz átjönni hozzánk, Cherre vigyázni?
-Miért kéne Cherre vigyázni?
-Ez..ez hosszú-kezemmel magyaráztam, amit persze nem látott.
-Oké.
-Köszönöm szépen! És még valami: Ne hagyd hogy egyedül maradjon. Vagy legalábbis ne hagyd hogy kimenjen az utcára, sőt, a házból se engedd ki!
-Igenis kapitány!
Lecsaptam a telefont, és rohanni kezdtem, mint egy idióta. Majdnem fellöktem egy idős bácsit az utcán, de szerencsére pont kikerültem. Kicsit lassítottam a tempóból, és szemeim a butikok és az épületek között cikázott. Mikor megtaláltam azt a helyet ami nekem kellett felcsillant a szemem: a mozi, amit láttam a képeken. Besiettem a bejárati ajtón de rögtön visszafordultam és kirohantam amikor megláttam a szerelmespárt. Most óvatosan, nem feltűnően kell őket követnem. Láttam ahogyan lesietnek a VIP moziteremhez. Na és én oda hogy fogok bejutni?
-Jónapot, megmutatná a jegy... maga... Elnézést, Black kisasszony.- A jegyellenőrző beengedett semmi nélkül..Black kisasszony? Kinek nézett? Én most ezt nem értem. De próbáltam nem meglepett fejjel besétálni és Harryék után menni. Ők valószínűleg már a terembe vannak. Sietősen a moziterembe mentem, és leültem egészen közel hozzájuk. Akarom mondani Harryéktől egy sorral feljebb, mögöttük. Már ment a film, de ők éppen egymást nyalták falták, szóval engem nem vettek észre. Most legszívesebben arcon ütném ezt a szemétládát, de próbáltam lenyugodni. Mikor végre elváltak egymástól két perc múlva újra egymás szájába voltak. Megforgattam a szememet majd odahajoltam Harryhez
-Látom gyorsan elfelejtetted Chert.. Ennyit jelent neked? Úgy látszik. Egy valamit jegyezz meg. Ha be akarnád bizonyítani hogy tényleg szereted, akkor bizonyíts is.
Megfagyott, és nem tudott mit csinálni. Csak ült, és előre bambult. Szinte hallottam ahogy lüktet a szíve.
-Elnézést szívem, ki kell mennem a wc-re. Mindjárt jövök.-Harry felállt majd megbökte a kezemet, ezzel jelezve hogy én is menjek.

-Mit akarsz tőlem?
-Meg szeretném tudni, hogy ki ez a csaj.
-Miért érdekel?
-Mert éppenséggel TE mondtad hogy még mindig szereted Chert. Én ezt nem úgy látom.
-Igazából..-Megvakarta a tarkóját, majd nagy levegőt vett- Nem szeretem úgy Emmát..Úgy értem... Nem szerelemből. Megpróbálom elvonni vele a figyelmemet Cherről. Mert mindig rá gondolok..Az arcára, a gyönyörű szemeire.. és basszus, én igenis szeretem!
-Tehát csak kihasználod ezt a csajt. Értem én. Te abba a hitben élsz hogy cserélgetheted napról napra a lányokat. De akkor viszont ne lepődj meg, amikor az utolsó esélyed is el fogod veszíteni Chernél. Emlékezz rá hogy én ezt mondtam.
Sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé.
-Tehát találkozhatok vele?
Egy pillanatra megálltam, és a fél fejemmel visszafordultam.
-Nulláról kezded.-mondtam, majd tovább sétáltam, egyenesen haza...

3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=iieFVKcTxjw 

Most kérlek hallgasd ezt meg, ha rákattintasz akkor megnyitja egy másik ablakban, 

tehát hallgathatod háttérzeneként. Olvasd lassan, próbálj minden szót megérteni. Így jobban át tudod érezni. Köszönöm. x

Mi lenne? Mi lenne ha az ember csak lehunyja a szemét, és eltűnik. Eltűnik a világ elől. A problémák elől. Minden eltűnik körülötte. És egyszerűen csak álmodik. Álmod egy szép életet. Amilyet ő akar. Problémák nélkül. De az túl tökéletes lenne. Az ember olyan sok mindent akar, amiket az életben el akar élni. De olyan sok a gond, ami miatt ezek nem válhatnak valóra. Vegyük példáját ennek a lánynak. A lánynak akinek az álma egy csodás élet egy csodás emberrel. Ketten boldogan élhetnének, gondtalanul. Viszont az életben mindig van egy De.. a de.. néha eltűnhetne az a de. Sajnos ez lehetetlen. De talán egy nap... egy nap amikor végre egymásnak lehet ez a két csodálatos ember. Mikor fog ez valóra válni? Mikor történik meg a csoda? Az álom, amire már olyan rég vágynak. Ez csak rajtuk múlik, hogy mikor vágnak bele az álmok teljesítésébe. Van aki nem mer belevágni, túl ijesztő az út a végéig. Vagy esetleg már belevágott, de elbukott a közepénél. De ilyenkor is ott van az a de. Vannak akik felállnak, és nem állnak meg a végéig. Vannak, akik felállnak, és bármilyen akadályba ütköznek, ők megbirkóznak vele. Azt mondják "Én kibírok bármilyen akadályt, csak hogy elérjem a célomat" De ez a lány túl törékeny. Túlságosan sokat bukott már el. Vajon fel tud állni, sikerül neki?

Egy könnycsepp folyt le arcomon, majd mosolyra húzódott a szám. Furcsa, hogy még mindig felismerem a hangját. Még mindig ugyanolyan tökéletes mint akkor. Már a hangjától megállt a szívem. Vajon ő is ugyanezt érzi irántam? Biztos nem. Már biztos meg találta az igazit. Biztosan boldog. Miért gondolok ilyeneket? Akkor most nem mondta volna azt amit mondott. Bár lehet, nem is rám célzott, talán Cloera. Lehet. Miért is hitegetem magamat..nem én vagyok az igazi. (leállíthatod a zenét ha akarod)

-Cher, gyere már, éhen halok.-fel emeltem fejemet, majd letöröltem azt az egy kibuggyanó könnycseppet, felsóhajtottam és tovább sétáltam. Gyenge vagyok, ez van. Talán így lesz jól. Mikor végre odaértem az asztalhoz levágtam a tálcát és leültem. 

-Kajaaaa-vetette rá magát a velem szembe ülő lány én pedig elmosolyodtam. Azért jó hogy itt vannak velem ők. Meg tudnak néha nevettetni.

-Akkor csütörtökön, azaz két nap múlva, újra nálunk próba van, oké?-végig kémlelte mindenki arcát Greg, majd felsóhajtott és a csirke után nyúlt, de Clo rácsapott a kezére.-A-a. Ez mind enyém.-Miután magához húzta a tálcát, nyelvét rányújtotta Gregre aki csak felemelte fejjel besértődést színlelt.-De éhes vagyok! Egész nap nem ettem semmi.-alsó ajkát lebiggyesztve úgy nézett ki, mint egy ötéves.

-Vegyél magadnak. Én is éhes vagyok. És elég jó ez a csirke. Hmm..-Szenvedélyesen beleharapott a csirkébe, és miután kiélte magát a még meleg hús elfogyasztásába, és lenyelte még hümmögött egy sort.

Ha nem ismerném őket tuti elmebetegnek titulálnám mind a kettőt mint mindenki más ebben az étteremben. Mert persze mindenki minket nézett, én pedig eltakart arccal, vérvörös fejjel rejtettem el magam a "közönség" elől. 

Mikor végre befejeztük khm... befejezték az ebédelést, felálltunk és fizettünk. Elköszönt mindenki mindenkitől majd minél gyorsabban távoztunk az étteremből. Mikor kiértem nagy megkönnyebbülés volt hogy már nem lát minket senki. Clo kiengedte hajából a hajgumit, ami lágyan a vállára hullot, és táskájából előkapott egy bőrdzsekit és egy kalapot. Fel kapta magára a kabátot, majd a zsebéből elővette a napszemüvegét. Értelmes, ősszel szemüveget hordani amikor semmi nap sincsen. Hirtelen egy erős szél lökést éreztem, ezért összébb húztam magamon a pulóvert. Becsuktam a szememet, és beleszagoltam London őszies hideg, szeles illatába, amit már olyan jól ismertem. Hirtelen valami büdöst szinpantottam be, ami eredményeként elkezdtem köhögni. Felnéztem és persze Cloet láttam egy cigivel a szájában.

-Baj van?-húzta ki szájából a cigarettát.

-Hát, talán lehetnél annyira illedelmes hogy nem az emberek arcába fújod azt a szart.-Megforgattam szemeimet majd elindultam hazafelé. 

Egész úton nem szólaltam meg. Azon gondolkodtam hogy mi lett volna ha megfordulok? Lehet hogy nem is ő lett volna ott? Hisz mit keresne pont Ő, pont Londonba, pont ott ahol én? Most már soha nem tudhatom meg.. Ilyenkor imádom magam.. Olyannyira felidegesítem magamat hogy a végére már nem merek semmit se csinálni. Nem kéne ennyit gondolkodnom dolgokon. Csak megtennem. Mint Clo. De én nem ő vagyok. Nekem túlságosan nyüzsgő az ő élete. A ház előtt megálltam, majd fel néztem a tömbházra. Mire fölérünk a 8-ik emeletre, leszakad a lábam. Főleg hogy a lift rossz. Hirtelen megint egy nagy széllökés kíséretében, lehajtottam a fejemet, hogy ne csapja meg arcom a szinte csípő őszi szél. Reggel azért egy hosszú nadrágot felvehettem volna. Most már mindegy már csak pár perc, és ledobhatom magamról a ruha tömeget...

Mikor végre hazaértünk óvatosan tettem bele a zárba a kulcsomat, és mikor kinyitottam egy hús- és szőrtömeg ugrott rám, majd miután végignyalta a fejemet megpróbáltam kimászni szeretett kutyám karmai közül. Sikeresen. Mindenem szőrös lett. És mivel a kötött pulcsim volt rajtam, jól beleragadtak a szőr csomók. Levetettem magamról, és eldobtam a nappali sarkába. Majd később elteszem. Gyorsan besiettem a szobámba, hogy a többi ruhadarabomtól is megszabaduljak.

**

http://www.youtube.com/watch?v=ktaqH4M-S9Q

Mikor megállt Cher, már tudtam hogy meghallotta. Nem, nem teheti meg amit akkor csinált. Ha megfordul, én esküszöm oda megyek hozzá. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, és lefagyva figyeltem a lányt, és a mögötte 4-5 méterre ülő fiút. Kattogott az agyam, mit tehetek hogy ne forduljon meg. Ez az egyetlen megoldás, el kell kerülni őt. Nagy ívbe. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, a fejemet kapkodtam, de végül eszembe jutott valami.
-Cher gyere már, éhen halok.-Kezemmel jeleztem hogy siessen. Megkönnyebbülve figyeltem tovább a lányt, miután kicsit lassan, de elindult felénk. Letagadni se tudta volna, de én láttam hogy letörölt valamit az arcáról. Jól döntött, és egyenesen felénk jött.
Kajálás után sietősen távoztunk a helyszínről, igazából csak Cher akart minél előbb kijutni az étteremből.
Nem is értem miért. Most tök normálisan viselkedtem.

-Oké, megértem hogy nem nagyon élvezted ezt az ebédelést, de azért nyugodtan kinyithatnád azt a rohadt ajtót.-erősen dörömbölni kezdtem-Cheryl Toghter azonnal nyisd ki!
Egy halk nyikorgást hallottam majd egy előttem álló kócos vörös lányt láttam elsuhanni a vállam mellett, majd egy hangos ajtócsapódás kíséretében távozott. Felsóhajtottam majd beléptem a szobájába. A földön vércseppeket láttam. Uramisten. Mit tett? Körülnéztem, majd szemem az ágyra szegeződött. Odarohantam majd megláttam egy füzetet, amire az volt ráírva: Titkos. nem tehetek mást, muszáj elolvasnom. Kinyitottam az első oldalon majd a szemem háromszorosára nőtt. Kezemből kiesett a könyv, és remegni kezdett az egész karom. Lefagytam, nem tudtam megmozdulni. Nem..nem teheti, muszáj megkeresnem, vagy.. akármit csinálhat magával..vagy mással.
Hova mehetett? Nem tudtam gondolkodni, elfogott a pánik, hisz egy őrült lány mászkál London utcáin, lehet épp végezni akar valakivel, vagy szomorúságában belefolytja magát egy tóba vagy... nem, nem hagyd abba. Elhessegettem a gondolataimat és visszabújtam a tornacipőmbe majd a lehető leggyorsabban kirohantam a házból. Futottam le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam ki az utcára. Merre mehetett? A fejemet jobbra és balra forgattam és tehetetlenségemet egy öreg nő oldotta meg aki éppen a járdán sétálgatott a járókeretével. Gyorsan odafutottam hozzá majd kapkodva kinyögtem neki mit akarok tőle.
-Elnézést, nem tetszett látni egy vörös lányt, körülbelül olyan magas volt mint én, fehér bőre volt, vékonyka, egy rövidnadrág volt rajta, meg egy barna csizma.
-De, láttam, arra futott aranyom.-remegő kézzel mutatott maga mögé én pedig fejbiccentéssel megköszönve rohanni kezdtem. Hogy én még ilyen tempóba ennyit soha nem futottam, az már biztos. Futottam már egy ideje, már csak arra emlékszem hogy a Temze folyó partjához értem. Egyenesen a Tower Bridgével szembe. Nem tudom hogy a futás, vagy az erős szél miatt de már csak homályosan láttam, ezért csak a vörös hajtömeget kerestem a nagy embertömeg között. Miután vagy 10-en fellöktek, megláttam egy lányt aki elindult a Tower Bridge teteje felé. Utána szaladtam, és amikor felértem a híd tetejére megfagyott az ér a kezembe. Összeszorított öklökkel sétáltam oda a lányhoz aki az épület legszélén állt, megdermedve.
-Cher. Szálj le, ne csinálj hülyeséget! Kérlek! Mindent meg fogunk oldani. Könyörgöm ne ugorj le!-A kezemet előre nyújtottam hátha meggondolja magát és visszajön. De nem. Ő még mindig rezzenéstelenül előre nézett. Rám. Arcáról nem lehetett semmi érzelmet se leolvasni. Ökölbe szorított keze lassan szét nyílt, majd a szemébe is láttam valamit. Mintha hirtelen a régi Chert láttam volna. Pár másodpercig. Majd hirtelen elengedte magát én pedig ijedtemben utána kaptam. Gyomrom összeszorult és szemem könnyekbe szökött a hirtelen eltűnő lány testétől.
-CHER NEEE!

Nem akartam elhinni hogy megtette. Még mindig nem tudtam levegőt venni, annyira sírtam. De nem állhatok egy helyben semmit se téve. Adrenalin szintem már az egekbe lehetett, mert hirtelen énis utána ugrottam. Becsuktam a szememet, és hirtelen visszaugrottam a múltba. Előjött egy kép. A találkozásunk.
Óvatosan fordultam hátra, hogy megnézzem az új lányt aki ma érkezett az osztályunkba. Mikor hátra pillantottam egy szőke hajú kicsit szeplős lányt pillantottam meg. Ő rám mosolygott én pedig visszamosolyogtam. Olyan egyedül ült ott a sarokba. Egyenruháján látszott hogy ki volt reggel vasalva, haja gondosan ki volt fésülve, uzsonnáját majszolgatva összekulcsolt lábbal ült egy padnál. Mintha valakit várt volna. Gondoltam odamegyek hozzá, mégis olyan egyedül van ott. Mikor éppen felálltam volna, Harry lépkedett oda mellé és óriási vigyor húzódott a szájára, majd lehuppant a mellette üresen ácsorgó székre. Először csak figyelte őt majd elkezdett hozzá beszélni. Mintha kicsit elvörösödött volna a lány, és a haját kezdte csavargatni. Odafordult hozzá, majd rá mosolygott. Kicsit később már nagy beszélgetésbe voltak, én pedig elbambulva figyeltem őket. Hirtelen egy kéz szorítását éreztem a karjaim között.
-Kelj fel, hamupipőke, becsöngettek, és szállj le az asztalomról!
Lehuppantam a padról és láttam hogy a fiú felállt a székről és kisétált a teremből. A lány még egy ideig mosolygott maga elé, majd felnézett és rám szegezte tekintetét. Integettem neki, ő pedig mosolyogva jelezte kezével, hogy mennyek oda.
-Szia, Cheryl vagyok.-nyújtotta oda kezét, majd belenéztem csillogó kék szemeibe. Megfogtam a kezét és megráztam.
-Örvendek, Cloe Sharks-rákacsintottam, amire felnevetett.
-És kedves Cloe, ideülsz mellém matek órán?
-Szíves örömest.-nevettem fel én is. Mintha már évek óta ismernénk egymást, úgy beszélgettünk egész órán. Nem is figyeltünk hogy hozzánk beszélt a tanár, hogy az órára kéne figyelnünk, mi nagy traccspartiba kezdtünk. Mikor már egy nagy vonalzóval jött oda hozzánk a tanár összerezzentünk majd lenéztünk a padra. Mikor hallottuk hogy eltopogott, egymásra néztünk majd halk vihorászásba kezdtünk.
-Hé, nem hívhatlak Chernek? Olyan nehéz kimondani azt hogy Cheryl.
-Nagyon nehéz-megforgatta szemeit majd nagy vigyor húzódott arcára.-Csak ha én hívhatlak Clonak.
-Áll az alku-nyújtottam ismét oda neki a kezemet.-Amúgy, te honnan ismered Harryt?-felhúztam szemöldökömet és kaján vigyor húzódott a számra, ő pedig elvörösödött. 
-Hát.. már kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk de..
-De te belé vagy zúg-hirtelen rátapasztotta a kezét a számra majd másik kezét az ajkai elé tette-Shhh! Nem, nem vagyok! És most ezt itt le is zártuk.
-Jól van na.-Megforgattam szemeimet majd nagyot sóhajtva kivettem a dobozomból a szendvicsemet.
-Hé, Cher..
-Igen?
-Mi..mi most ugye barátnők vagyunk?
-Ez természetes!-Rám kacsintott majd megpuszilta az arcomat. Felnevettem majd én is adtam neki egy puszit.
Pár perc múlva éreztem hogy levegőt kell vennem, vagy megfulladok. Kinyitottam a szemeimet és a mélységben éreztem magamat. Rögtön Chert kezdtem keresni szemeimmel majd megláttam egy tőlem nem messze, egyre mélyebbre süllyedő alak testét, én pedig gyors tempóval odaúsztam hozzá, és amikor megláttam hogy ki ő, felkaptam és elkezdtem felfelé evezni. Mikor végre kiértem a vízből gyors levegővételek sokasága után segítségért kezdtem kiáltozni, ami hamarosan meg is megérkezett, egy teherhajó révén. Mikor végre kihúztak minket a vízből rögtön elkezdtem a rutin lélegeztető gyakorlatot csinálni Cheren.  Pumpálás, majd szájon át lélegeztetés. Újra pumpálás, újra szájon át lélegeztetés. Pár perc után, már sírva próbáltam újraéleszteni, de semmi. Egy előttem fekvő test. Egy hideg, test, semmi élettel. Nem bírtam tovább. Szemeimből már csorgott a könny, egyenesen az elhalt testre.
-NEM HAGYHATSZ ITT ENGEM. MIÉRT TESZED EZT VELEM? MIÉRT?
Arcomat beletemettem a kezembe és csak bőgtem. Itt hagyott. Egyedül. Magányosan.. Mit fogok most én tenni magammal? Nem, ez csak álom.. ébredj fel.. De nem, ez a valóság. Cher meghalt. Itthagyott.. ezt még mindig nem tudom feldolgozni..
-C..Clo?-Hirtelen felnéztem. Megláttam egy kék szempárt amit olyan jól ismerek. Nem tudom miért de felnevettem. Talán nem hittem a szememnek? Lehet. De amikor megéreztem a hideg kezét a kezemen elhittem. Visszajött. És itt van mellettem.
-Istenem Cher.-Szorosan megöleltem, talán a szuszt is kinyomtam belőle, amikor elengedtem arcán végigfolyt sok-sok könnycsepp. Ahogyan nálam is. Együtt sírtunk egy hajón, miközben körbevesznek az emberek. De engem ez nem érdekelt, csak az, hogy láttam hogy élt.
Hirtelen köhögésbe kezdett, én pedig megpróbáltam neki segíteni, hogy kijöjjön a maradék víz is a tüdejéből. Mikor ez sikerült, és abbahagyta a köhögést újra rám nézett.
-Te..te megmentetted az életemet.-Megint könnyek gyűltek a szemembe. Még mindig nem hittem el hogy itt van velem. Megsimogattam a hátát.
-Igen.. és még mindig itt vagy. És annyira örülök neki. És nagyon szeretlek.-Újra megöleltem. Nem akartam elhinni hogy ha most nem lettem volna itt akkor lehet hogy a folyó elvitte volna elhalt testét és a tengerbe sodorta volna.. De megmentettem. Nem dobhatja el magától az életet.
-Én is szeretlek..
-De te idióta! Mit gondoltál? Hogy leugrasz? Ezt miért csináltad?
-Ezt ne itt jó..?
-Miért? Kérlek mond el...könyörgöm az istenért!
-Nem tudom... Fogalmam sincs..-bambult a Temze sodró vizére, miközben a fejét jobbra balra forgatta, és néha felröhögött. Ebbe semmi vicces nincsen.-De most menjünk haza..kérlek.