Másra nem emlékszem.. vajon mi történt velem? Hol vagyok?
A fekete semmiségbe kerültem. Ott állok, a feketeségbe. Hol a francba vagyok? Körülnéztem, de semmit se láttam. Hirtelen vízcsepp folyását hallottam. Vízhangzott. Mintha egy barlangba lennék. De honnan jön ez a hang? Elkezdtem egy irányba indulni, óvatosan lépkedtem. A hang egyre közelebbről jött. Egyre több vízcsöpögést hallottam. Már olyan volt mintha vödörből öntenék a vizet. Olyan volt, mintha egy vízesés előtt állnék, de még mindig nem láttam semmit. Előre léptem két lépést, majd amikor még egyet akartam volna lépni, beleléptem a vízbe. Se nem hideg, se nem meleg nem volt a víz. Pont jó volt, olyan langyos. A szemem egy idő után megszokta a sötétséget, ki tudtam venni, hogy hol vagyok. Egy tó. Nem.. egy tenger. Hirtelen kivilágosodott a víz. Láttam benne aranyhalakat úszkálni. Csak azt vettem észre hogy... egyre magasabban volt a víz. Már a térdemig ért.. aztán a combomig.. elkezdtem kifelé futni, de csak emelkedett és emelkedett a víz. Most már nagyon nehezen tudtam mozogni. Lábam elnehezedett, mintha elhagyta volna testemet. Segítségért kiáltottam, de csak a vízhang jött vissza. Mellkasomat verte a víz, és csak nőt, nőtt. A vállamat elterítette...majd az államat..
-SEGÍTSÉÉG!
-Cher, Cher, ébredj fel, csak álmodsz!- Lesokkolt arccal feküdtem az ágyon, és Clo próbált ébresztgetni.- Nyugi Cher, itt vagyok, csak egy rossz álom volt-Magához szorított, én pedig nagyokat lélegeztem. Alig kaptam levegőt, mintha eddig a víz alatt lettem volna. Ellöktem magamtól a lányt, mert ha tovább szorít megfulladok.
-Mi történt? Hol vagyok?-Erőtlen hangomat aligha hallotta meg.
-Elájultál.. amikor vártuk Louis-t nem tudom hogyan, de elájultál. Mindenki odasietett hozzád, és próbált ébresztgetni, de semmi. Azonnal hívtuk a mentőket, ők pedig behoztak.
-Hol van Harry?..-Szemem lassan lecsukódott, nem bírtam nyitva tartani. Fáradt vagyok, elgyengült..
Bár testem nem mozdult, agyamba ide-oda cikáztak a gondolatok. Ha itt van Harry, én hogy nem tudtam róla? Vajon ő tudott rólam? Vajon gondolt rám az elmúlt 4 évben? Ha nem tudott volna, mit keresne most itt? Most világosodtam meg.. ő végig tudta hogy idemenekültem. Tudott arról hogy végig itt tartózkodtam. Ezt előre kieszelte? Hogy majd évek múlva megkeres? Évek.. 4 éve semmi életjelet nem mutatott magáról. Vagy.. vagy lehet hogy mutatott... de én nem vettem észre. Nem értek semmit, nem tudok semmit, csak azt, hogy most pihenésre van szükségem...
**
-Mi történt?!-Greg teljesen kifáradva ért a váróterembe. Én ide-oda járkáltam, körmöm a számba emelve, hajamat csavargatva, tekintetem pedig a kórteremtől a várópulthoz pillantott.
-Clo elájult.. de már jobban van.
-Úramisten amikor írtad az SMS-t futottam ahogy tudtam. De minden oké, ugye?
-Fogalmam sincs.. még nem engedtek be.-Kezemet lecsaptam a testem mellé, majd elsétáltam mellette.
-Várj! Egy baromi jó hírt akarok mondani! Ez biztosan tetszeni fog.-Greg mellém lépett és összecsapta a tenyerét. Érdeklődően figyeltem arcát, amin széles mosoly húzódott.
-Van munkánk.
-Hogy..hogy mink van?-Az állam azon nyomba le is esett, ahogy ki mondta.
-És hol, vagy kinél? Valaki velünk akar dolgozni? Vagy menedzserélné a bandánkat?
-Egyik se. Előzenekarként hívtak minket. És valami iszonyat híres banda. Jézusom most sem hiszem el amit mondok.
-De kicsoda, nyögd már ki!-Kicsit idegesen vágtam hozzá a kérdésemet.
-Az a neve hogy One Direction.
-Úr isten..-Szájamhoz óvatosan emeltem remegő kezemet.
-Talán baj van Clo?-Hirtelen hangot hallottam Greg mögül, ahonnan Ted lépett elő.
-NEM FOGJUK ELFOGADNI!-Hangomat feljebb emeltem, kezemet ökölbe szorítottam.
-Clo ne kezd még egyszer. Emlékszel amikor két éve ugyanezt csináltad amikor egy állásajánlatot kaptunk? Clo, kérlek, ez így mindenkinek jó lesz!
-És ha nekem nem? Ha én nem akarom?
-Elég volt Clo. Ebből már nekem is rohadtul elegem van. Leszarjuk hogy mi a hiszti témája, akkor is egy meló. Már a tököm kivan hogy nem bírsz egy rohadt melót találni, aztán pedig ha valami jó jön az életbe, azzal valami bajod van. Most ebbe nem te fogsz dönteni. Értetted kislány? Tudod hogy ki fog? Cher. Majd meglátjuk hogy ő mit szól hozzá. És ha igent mond, akkor elvállaljuk.-Ted velem szembe állt, és próbált az arcomba fúródni, szemei csak cikáztak a dühtől, az idegességtől.
-De..
-Nem érted hogy leszarom?
Csöndbe próbáltam felfogni a dolgokat körülöttem, majd leültem egy székre. Oké, engem nem érdekel más, csak hogy be tudjak menni Cherhez. Én csak azon aggódok hogy Cher újra beleszeret Harrybe, és ő csalódást okoz neki.. Ezt nem hiszem el! Megint csak aggódok, aggódok. Clo, Cher felnőtt! Miért nem tudom felfogni? Már tudja hogy mi a helyes neki és mi nem... Talán..
**
A terembe valaki bejött. Ajtó halk nyikorgása után egy ember lépkedését hallottam egyre közelebbről.
Valaki hideg kezének érintését éreztem arcomon. Ahogy hozzám nyúlt kicsit megrezzentem, de próbáltam nyugodtan, tovább feküdni az ágyon. Nyakamig betakarózva, a hideg levegőt éreztem a lábamnál. Vajon ki lehet az? Éreztem közelségét. Kezét végig húzta arcomon, simogatott. Olyan gyengéd volt velem, észre sem vettem amikor már a kezemet is megfogta. Ekkor éreztem ahogy végighúzza ujjait a karomon.. majd megáll a kötésnél. Azt óvatosan elkezdi felhúzni, gyomrom pedig egyre jobban szűkül, és ver a szívem. A csomót kiengedte, majd elkezdte letekerni a kötést. Mikor már csak a csuklómnál éreztem a szövetanyagot, megállt, és elengedte azt. Egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon, majd ahogy egyre több folyt le az államról, kinyitottam a szemem... A sok könnytől csak homály foltokat láttam, de tökéletesen ki tudtam venni ki ül az ágyam mellett. Most nem érdekelt hogy hogy néztem ki, milyen állapotban voltam. Mutatóujjával letörölte az arcomat, majd elmosolyodott. Nem tudtam megszólalni, csak néztük egymást egy ideig.
-Hiányoztál...
Valamiért nem bírtam megszólalni. El voltam foglalva azzal a képpel, ami előttem volt. Vajon ez megint egy hülye álom? Természetesen az, hisz nem következhet be ilyen baromság. Ez csak egy hülye tündérmesébe lehet. Ilyen érzés is csak a tündérmesékben létezik. Az a megnyugvás, ami körülvesz téged, és semmi nem számít, csak az az ember, aki előtted ül. És ez a kép számodra tökéletes ebben a pillanatban. Elég ha csak érzed azt hogy itt van melletted.
Felnéztem rá, majd elmosolyodtam. Miért ilyen megnyugtató hogyha itt van? Mert ilyenkor az lehetek aki vagyok.
Csak meredten egymást néztük, majd a arcáról lefagyott a mosoly.. a kezemre pillantott, amit óvatosan felemelt, és megpuszilt.
-Nagyon hiányoztál...
Nem bírtam tovább, már patakokba folyt a könnyem.Óvatosan felültem, és megöleltem Harryt. Ahogy átkaroltuk egymást, én szép lassan beszippantottam abból az ismerős illatából. Becsukott szemmel, vagy 2 percig ölelkeztünk, de számomra ez 2 másodpercnek sem tűnt. Hallottam ahogy lüktet a szívem, és ahogyan az ő szíve is lüktet. Olyan tökéletes volt ez a néhány pillanat. Óvatosan eltoltam magamtól Harryt, aki belenézett a szemembe, majd elmosolyodott.
-Feküdj vissza, én kimegyek, megmondom a többieknek hogy bejöhetnek.
Fejbólintással visszadőltem az ágyra, ő pedig elhagyta a szobát.
**
Elég volt, most már komolyan be kell mennem Cherhez! Beszélnem kell vele, muszáj lesz. Felpattantam az ágyról, amikor egy nővér tipegett oda hozzánk.
-A hölgy felkelt, most már bemehetnek megnézni őt.
Sietősen lépkedtem a teremhez, amit szinte becsaptam, és besiettem.
-Szia Cher, hogy vagy?-Odaguggoltam az ágy mellé ahol kisírt szemekkel ült.
-Miért sírsz?
A lány mosolyogva ült, előre bambulva, ahogy mindig szokott. Tudom hogy minek, vagy éppen kinek örülhetett ennyire, de én még most sem tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Harry komolyan belepofátlankodik az életébe. Egyszerűen undorodom tőle. Irritál az az ember, belegondolok hány lánnyal láttam már együtt, hányszor csalta meg Chert, miközben a lány odáig volt érte. Nem tudom, miért is engedtem közel hozzá. Istenem Clo, mekkora egy hülye vagy! Harry úgy is csalódást fog okozni! Ezt nem hiszem el. Lehetetlen hogy kibírná 1 hétig is más lány nélkül. A nagy gondolkodásomat Greg szakította meg. Basszameg..
-Szia kiscsaj, jöttünk látogatni. Hogy vagy?
-Egész..egész jól-kipirosodott arcáról még pár könnycsepp potyogott le, de már csak elkente arcán, hogy kevésbé legyen feltűnő hogy sírt.
-Van egy nagyon jó hírünk számodra.
-Igen?
-Kaptunk egy állásajánlatot.
-És hol??
-Egy One Direction nevű bandánál. Állítólag nagyon híresek, bár fingom sincs hogy kik ők, de híresek az a lényeg.
-Már csak egy dolog van.-A beszélgetésbe Ted is beszállt. Ahogy ezt elmondta, szúrós tekintettel rám nézett, majd újra visszafordult Cherhez.-Rajtad áll a döntés. Elfogadjuk, vagy nem.
-Hát miért ne fogadnánk el? Ez nagyszerű ajánlat. Ki van pipálva nálam.
-ENNYI.-Odafordult mind a két fiú hozzám, és rám mutattak, én pedig idegesen birizgáltam a kabátom ujjának végét. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Tudom.
*Másnap*
A hajamat kivasaltam, és feltettem a sminkemet. Egy fekete szegecses bakancsot, egy fehér toppot, és egy szürke szegecses mellényt vettem magamra. A táskámba belepakoltam a fontos dolgokat, majd a tükörhöz léptem. Még utoljára megigazítottam a hajamat, majd nagy levegőt vettem, és kimentem a szobából. A táskámat ledobtam a sarokba, amiből sikeresen is minden kiesett. Odaugráltam a konyhába ahol már furcsa módon Cher társaságát is köszönhettem.
-Jóreggelt hamupipőke. Hogy-hogy ilyenkor keltél?-Meglepődötten dőltem a pulthoz, ahonnan levettem egy tálat, majd a szekrényt kinyitva kivettem egy gabonapelyhes dobozt is.
-Nagyon fájt reggel a fejem, muszáj volt bevennem még olyan gyógyszert amit felírt a nővér.
-De ugye csak egyet?
-Persze.
Nagyot sóhajtva léptem a hűtőnkhöz, amiből egy doboz tejet is elővettem, majd az alapanyagokat összeöntöttem és egy kanállal együtt az asztalhoz léptem.
Cher leült velem szembe a reggeli kávéja kíséretében, majd elkezdtem a reggelim fogyasztását.
-Próbálj normálisan viselkedni és ne legyél bunkó.
-Jólvan anyu.-Kávéjába szürcsölt egyet, majd felhúzta a szemöldökét.
Megforgattam a szememet, majd tovább étkeztem.
Mikor készen voltam besiettem a szobámba, hogy megkeressem két cicámat. Azt hiszem Liát nem kell keresnem, mert tudom hogy kint lófrál a pasijával. Már csak Zafírt kell megkeresni, hiszen ő még kicsi, és vigyázni kell rá. Ahogy beléptem a szobámba, kirázott a hideg, és összehúztam magamon a mellényt. Ez elég hülyeség volt, mivel ez semmit nem melegít. Odavánszorogtam a fehér szekrényemhez és kinyitottam. A vállfákon lógó egyberuhák és kabátok sorakoztak, a kis polcokon pedig szépen összehajtott pólók és pulcsik voltak, az alsó polcon pedig a három kedvenc magassarkúm állt sorba. Soha nem hordtam még őket, nem tudok bennük járni.
Lekaptam két pulcsit, az egyik egy vékony sötétbordó gombos pulcsi volt, a másik pedig egy melegebb, barna türkiz-kék bebújós pulcsi volt. Az egybe-pulóvert betettem a táskámba, a másikat pedig gyorsan felkaptam magamra, nehogy szétfagyjak, és a nagy ablakhoz sétáltam, ahonnan kimásztam a saját kiülőmre. Itt nem volt lépcső, ez csak egy kiálló volt. A másik kiülő Cher oldalán van, ami nekem jobban tetszik, de ő ragaszkodott ahhoz a teraszhoz. Kihajoltam és megpillantottam Felicie nénit és Tobbie bácsit.
-Csókolom!
-Szia kedves, ma hova készülsz?
-Tessék elképzelni, a zenekarunk állásfelkérést kapott, de.. jaj.. sajnos egy olyan tagja van a másik bandának, akit nem akarok közel engedni Cherhez.. jaj, ez nagyon hosszú, muszáj lesz valamikor beszélgetnünk Felicie néni.
-Én is így vagyok ezzel aranyom, majd valamikor átmegyek hozzátok, és ő valami fiúcska?
-Mondom, sajnos ez tényleg, nagyon nagyon hosszú történet..
-Hát, mindenesetre azt tanácsolom hogy ha nagyon veszélyes a fiú, tényleg védd Chert, de nem szabad nagyon kiakadnod aranyom..
-Miért mondja mindenki ezt?-Cinikusan felnevettem, és összefontam karjaimat. Nekidőltem a kis korlátnak, majd elmerengtem a tájba. Már ami látszott. Azért egy lakópark ami a főút 10 méternyi részére néz nem valami csodálatos kép, de nekem teljesen meg tette az autók elsuhanása is.
Amit tegnap mondtam Harrynek, hogy ha bármilyen módon is próbál közeledni Cherhez, legyilkolom, és megkeserítem az életét, nem pont így akartam magam kifejezni. Biztosan megijedt, mert tudja jól, hogy én az iskolába is azért az a "verekedős" lány voltam, és nem sokat változtam azóta. Akik idegesítettek, vagy éppen másokat idegesítettek, azt megvertem. Marhára irritáltak a hülye tinipicsák akiket az osztálytársaimnak neveztem. Én voltam a kemény csaj az iskolában. Párszor meg is bűntettek, de legalább a jóért verekedtem, nem szórakozásból. De ezt a tanárok miért is értenék meg?
Azon gondolkoztam hogy vajon hogy fognak viselkedni egymással Cher és Harry? Biztosan meg lepődik Cher hogy a híres neves One Direction énekese Harry, és velük együtt fognak dolgozni, de ez munka, és nem szabadna bármilyen barátságnál többet mutatni a sajtónak... Nagyon nagy botrány lenne belőle, és tudom hogy Cher azt nem bírná. Miért bírná? Egy törékeny lány akit kamerák és riportvezetők veszik körbe, amíg meg nem fullad a pletykák tömbhalmazába? Biztosan megőrülne.
-Ne megyünk má'?-Cher ordított be a szobámba, teljesen elkészülten. A nadrágján több lyuk volt, mint farmer. Barna bakancsa már ütött kopott volt a sok gyaloglástól és egyéb dolgoktól. Nála kétszer nagyobb, indiánmintás pulóver a combja feléig ért, nyakánál gallér lógott ki.
-Mit bámészkodsz, el fogunk késni!
-Ennyire izgatott vagy?
-Csak kíváncsi vagyok. Ennyi.
Feltápászkodtam a korlátról, majd visszaléptem a szobámba. Felkaptam az ajtó mellől a táskámat, majd becsaptam az ajtót.
-Hú, egyszer nagyon ki fogsz kapni emiatt az ajtócsapkodás miatt..
-Jólvan, menjünk már.
Becsaptam az ajtót, és elindultunk lefelé a lépcsőn. Amíg leértünk a lépcsőn Cher nagy levegőket vett, és valamin nagyon agyalt. Bárcsak belelátnék az emberek agyába, és megtudnám hogy ebbe a pillanatba mire vagy kire gondolhatnak.. Bár ebben az esetben elég egyszerű megfejteni, hogy kire gondolhat Cher. Bármit is gondol, azt mind a ketten tudjuk, előbb utóbb ő is, hogy szép kis év elé nézünk...
Bár testem nem mozdult, agyamba ide-oda cikáztak a gondolatok. Ha itt van Harry, én hogy nem tudtam róla? Vajon ő tudott rólam? Vajon gondolt rám az elmúlt 4 évben? Ha nem tudott volna, mit keresne most itt? Most világosodtam meg.. ő végig tudta hogy idemenekültem. Tudott arról hogy végig itt tartózkodtam. Ezt előre kieszelte? Hogy majd évek múlva megkeres? Évek.. 4 éve semmi életjelet nem mutatott magáról. Vagy.. vagy lehet hogy mutatott... de én nem vettem észre. Nem értek semmit, nem tudok semmit, csak azt, hogy most pihenésre van szükségem...
**
-Mi történt?!-Greg teljesen kifáradva ért a váróterembe. Én ide-oda járkáltam, körmöm a számba emelve, hajamat csavargatva, tekintetem pedig a kórteremtől a várópulthoz pillantott.
-Clo elájult.. de már jobban van.
-Úramisten amikor írtad az SMS-t futottam ahogy tudtam. De minden oké, ugye?
-Fogalmam sincs.. még nem engedtek be.-Kezemet lecsaptam a testem mellé, majd elsétáltam mellette.
-Várj! Egy baromi jó hírt akarok mondani! Ez biztosan tetszeni fog.-Greg mellém lépett és összecsapta a tenyerét. Érdeklődően figyeltem arcát, amin széles mosoly húzódott.
-Van munkánk.
-Hogy..hogy mink van?-Az állam azon nyomba le is esett, ahogy ki mondta.
-És hol, vagy kinél? Valaki velünk akar dolgozni? Vagy menedzserélné a bandánkat?
-Egyik se. Előzenekarként hívtak minket. És valami iszonyat híres banda. Jézusom most sem hiszem el amit mondok.
-De kicsoda, nyögd már ki!-Kicsit idegesen vágtam hozzá a kérdésemet.
-Az a neve hogy One Direction.
-Úr isten..-Szájamhoz óvatosan emeltem remegő kezemet.
-Talán baj van Clo?-Hirtelen hangot hallottam Greg mögül, ahonnan Ted lépett elő.
-NEM FOGJUK ELFOGADNI!-Hangomat feljebb emeltem, kezemet ökölbe szorítottam.
-Clo ne kezd még egyszer. Emlékszel amikor két éve ugyanezt csináltad amikor egy állásajánlatot kaptunk? Clo, kérlek, ez így mindenkinek jó lesz!
-És ha nekem nem? Ha én nem akarom?
-Elég volt Clo. Ebből már nekem is rohadtul elegem van. Leszarjuk hogy mi a hiszti témája, akkor is egy meló. Már a tököm kivan hogy nem bírsz egy rohadt melót találni, aztán pedig ha valami jó jön az életbe, azzal valami bajod van. Most ebbe nem te fogsz dönteni. Értetted kislány? Tudod hogy ki fog? Cher. Majd meglátjuk hogy ő mit szól hozzá. És ha igent mond, akkor elvállaljuk.-Ted velem szembe állt, és próbált az arcomba fúródni, szemei csak cikáztak a dühtől, az idegességtől.
-De..
-Nem érted hogy leszarom?
Csöndbe próbáltam felfogni a dolgokat körülöttem, majd leültem egy székre. Oké, engem nem érdekel más, csak hogy be tudjak menni Cherhez. Én csak azon aggódok hogy Cher újra beleszeret Harrybe, és ő csalódást okoz neki.. Ezt nem hiszem el! Megint csak aggódok, aggódok. Clo, Cher felnőtt! Miért nem tudom felfogni? Már tudja hogy mi a helyes neki és mi nem... Talán..
**
A terembe valaki bejött. Ajtó halk nyikorgása után egy ember lépkedését hallottam egyre közelebbről.
Valaki hideg kezének érintését éreztem arcomon. Ahogy hozzám nyúlt kicsit megrezzentem, de próbáltam nyugodtan, tovább feküdni az ágyon. Nyakamig betakarózva, a hideg levegőt éreztem a lábamnál. Vajon ki lehet az? Éreztem közelségét. Kezét végig húzta arcomon, simogatott. Olyan gyengéd volt velem, észre sem vettem amikor már a kezemet is megfogta. Ekkor éreztem ahogy végighúzza ujjait a karomon.. majd megáll a kötésnél. Azt óvatosan elkezdi felhúzni, gyomrom pedig egyre jobban szűkül, és ver a szívem. A csomót kiengedte, majd elkezdte letekerni a kötést. Mikor már csak a csuklómnál éreztem a szövetanyagot, megállt, és elengedte azt. Egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon, majd ahogy egyre több folyt le az államról, kinyitottam a szemem... A sok könnytől csak homály foltokat láttam, de tökéletesen ki tudtam venni ki ül az ágyam mellett. Most nem érdekelt hogy hogy néztem ki, milyen állapotban voltam. Mutatóujjával letörölte az arcomat, majd elmosolyodott. Nem tudtam megszólalni, csak néztük egymást egy ideig.
-Hiányoztál...
Valamiért nem bírtam megszólalni. El voltam foglalva azzal a képpel, ami előttem volt. Vajon ez megint egy hülye álom? Természetesen az, hisz nem következhet be ilyen baromság. Ez csak egy hülye tündérmesébe lehet. Ilyen érzés is csak a tündérmesékben létezik. Az a megnyugvás, ami körülvesz téged, és semmi nem számít, csak az az ember, aki előtted ül. És ez a kép számodra tökéletes ebben a pillanatban. Elég ha csak érzed azt hogy itt van melletted.
Felnéztem rá, majd elmosolyodtam. Miért ilyen megnyugtató hogyha itt van? Mert ilyenkor az lehetek aki vagyok.
Csak meredten egymást néztük, majd a arcáról lefagyott a mosoly.. a kezemre pillantott, amit óvatosan felemelt, és megpuszilt.
-Nagyon hiányoztál...
Nem bírtam tovább, már patakokba folyt a könnyem.Óvatosan felültem, és megöleltem Harryt. Ahogy átkaroltuk egymást, én szép lassan beszippantottam abból az ismerős illatából. Becsukott szemmel, vagy 2 percig ölelkeztünk, de számomra ez 2 másodpercnek sem tűnt. Hallottam ahogy lüktet a szívem, és ahogyan az ő szíve is lüktet. Olyan tökéletes volt ez a néhány pillanat. Óvatosan eltoltam magamtól Harryt, aki belenézett a szemembe, majd elmosolyodott.
-Feküdj vissza, én kimegyek, megmondom a többieknek hogy bejöhetnek.
Fejbólintással visszadőltem az ágyra, ő pedig elhagyta a szobát.
**
Elég volt, most már komolyan be kell mennem Cherhez! Beszélnem kell vele, muszáj lesz. Felpattantam az ágyról, amikor egy nővér tipegett oda hozzánk.
-A hölgy felkelt, most már bemehetnek megnézni őt.
Sietősen lépkedtem a teremhez, amit szinte becsaptam, és besiettem.
-Szia Cher, hogy vagy?-Odaguggoltam az ágy mellé ahol kisírt szemekkel ült.
-Miért sírsz?
A lány mosolyogva ült, előre bambulva, ahogy mindig szokott. Tudom hogy minek, vagy éppen kinek örülhetett ennyire, de én még most sem tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Harry komolyan belepofátlankodik az életébe. Egyszerűen undorodom tőle. Irritál az az ember, belegondolok hány lánnyal láttam már együtt, hányszor csalta meg Chert, miközben a lány odáig volt érte. Nem tudom, miért is engedtem közel hozzá. Istenem Clo, mekkora egy hülye vagy! Harry úgy is csalódást fog okozni! Ezt nem hiszem el. Lehetetlen hogy kibírná 1 hétig is más lány nélkül. A nagy gondolkodásomat Greg szakította meg. Basszameg..
-Szia kiscsaj, jöttünk látogatni. Hogy vagy?
-Egész..egész jól-kipirosodott arcáról még pár könnycsepp potyogott le, de már csak elkente arcán, hogy kevésbé legyen feltűnő hogy sírt.
-Van egy nagyon jó hírünk számodra.
-Igen?
-Kaptunk egy állásajánlatot.
-És hol??
-Egy One Direction nevű bandánál. Állítólag nagyon híresek, bár fingom sincs hogy kik ők, de híresek az a lényeg.
-Már csak egy dolog van.-A beszélgetésbe Ted is beszállt. Ahogy ezt elmondta, szúrós tekintettel rám nézett, majd újra visszafordult Cherhez.-Rajtad áll a döntés. Elfogadjuk, vagy nem.
-Hát miért ne fogadnánk el? Ez nagyszerű ajánlat. Ki van pipálva nálam.
-ENNYI.-Odafordult mind a két fiú hozzám, és rám mutattak, én pedig idegesen birizgáltam a kabátom ujjának végét. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Tudom.
*Másnap*
A hajamat kivasaltam, és feltettem a sminkemet. Egy fekete szegecses bakancsot, egy fehér toppot, és egy szürke szegecses mellényt vettem magamra. A táskámba belepakoltam a fontos dolgokat, majd a tükörhöz léptem. Még utoljára megigazítottam a hajamat, majd nagy levegőt vettem, és kimentem a szobából. A táskámat ledobtam a sarokba, amiből sikeresen is minden kiesett. Odaugráltam a konyhába ahol már furcsa módon Cher társaságát is köszönhettem.
-Jóreggelt hamupipőke. Hogy-hogy ilyenkor keltél?-Meglepődötten dőltem a pulthoz, ahonnan levettem egy tálat, majd a szekrényt kinyitva kivettem egy gabonapelyhes dobozt is.
-Nagyon fájt reggel a fejem, muszáj volt bevennem még olyan gyógyszert amit felírt a nővér.
-De ugye csak egyet?
-Persze.
Nagyot sóhajtva léptem a hűtőnkhöz, amiből egy doboz tejet is elővettem, majd az alapanyagokat összeöntöttem és egy kanállal együtt az asztalhoz léptem.
Cher leült velem szembe a reggeli kávéja kíséretében, majd elkezdtem a reggelim fogyasztását.
-Próbálj normálisan viselkedni és ne legyél bunkó.
-Jólvan anyu.-Kávéjába szürcsölt egyet, majd felhúzta a szemöldökét.
Megforgattam a szememet, majd tovább étkeztem.
Lekaptam két pulcsit, az egyik egy vékony sötétbordó gombos pulcsi volt, a másik pedig egy melegebb, barna türkiz-kék bebújós pulcsi volt. Az egybe-pulóvert betettem a táskámba, a másikat pedig gyorsan felkaptam magamra, nehogy szétfagyjak, és a nagy ablakhoz sétáltam, ahonnan kimásztam a saját kiülőmre. Itt nem volt lépcső, ez csak egy kiálló volt. A másik kiülő Cher oldalán van, ami nekem jobban tetszik, de ő ragaszkodott ahhoz a teraszhoz. Kihajoltam és megpillantottam Felicie nénit és Tobbie bácsit.
-Csókolom!
-Szia kedves, ma hova készülsz?
-Tessék elképzelni, a zenekarunk állásfelkérést kapott, de.. jaj.. sajnos egy olyan tagja van a másik bandának, akit nem akarok közel engedni Cherhez.. jaj, ez nagyon hosszú, muszáj lesz valamikor beszélgetnünk Felicie néni.
-Én is így vagyok ezzel aranyom, majd valamikor átmegyek hozzátok, és ő valami fiúcska?
-Mondom, sajnos ez tényleg, nagyon nagyon hosszú történet..
-Hát, mindenesetre azt tanácsolom hogy ha nagyon veszélyes a fiú, tényleg védd Chert, de nem szabad nagyon kiakadnod aranyom..
-Miért mondja mindenki ezt?-Cinikusan felnevettem, és összefontam karjaimat. Nekidőltem a kis korlátnak, majd elmerengtem a tájba. Már ami látszott. Azért egy lakópark ami a főút 10 méternyi részére néz nem valami csodálatos kép, de nekem teljesen meg tette az autók elsuhanása is.
Amit tegnap mondtam Harrynek, hogy ha bármilyen módon is próbál közeledni Cherhez, legyilkolom, és megkeserítem az életét, nem pont így akartam magam kifejezni. Biztosan megijedt, mert tudja jól, hogy én az iskolába is azért az a "verekedős" lány voltam, és nem sokat változtam azóta. Akik idegesítettek, vagy éppen másokat idegesítettek, azt megvertem. Marhára irritáltak a hülye tinipicsák akiket az osztálytársaimnak neveztem. Én voltam a kemény csaj az iskolában. Párszor meg is bűntettek, de legalább a jóért verekedtem, nem szórakozásból. De ezt a tanárok miért is értenék meg?
Azon gondolkoztam hogy vajon hogy fognak viselkedni egymással Cher és Harry? Biztosan meg lepődik Cher hogy a híres neves One Direction énekese Harry, és velük együtt fognak dolgozni, de ez munka, és nem szabadna bármilyen barátságnál többet mutatni a sajtónak... Nagyon nagy botrány lenne belőle, és tudom hogy Cher azt nem bírná. Miért bírná? Egy törékeny lány akit kamerák és riportvezetők veszik körbe, amíg meg nem fullad a pletykák tömbhalmazába? Biztosan megőrülne.
-Ne megyünk má'?-Cher ordított be a szobámba, teljesen elkészülten. A nadrágján több lyuk volt, mint farmer. Barna bakancsa már ütött kopott volt a sok gyaloglástól és egyéb dolgoktól. Nála kétszer nagyobb, indiánmintás pulóver a combja feléig ért, nyakánál gallér lógott ki.
-Mit bámészkodsz, el fogunk késni!
-Ennyire izgatott vagy?
-Csak kíváncsi vagyok. Ennyi.
Feltápászkodtam a korlátról, majd visszaléptem a szobámba. Felkaptam az ajtó mellől a táskámat, majd becsaptam az ajtót.
-Hú, egyszer nagyon ki fogsz kapni emiatt az ajtócsapkodás miatt..
-Jólvan, menjünk már.
Becsaptam az ajtót, és elindultunk lefelé a lépcsőn. Amíg leértünk a lépcsőn Cher nagy levegőket vett, és valamin nagyon agyalt. Bárcsak belelátnék az emberek agyába, és megtudnám hogy ebbe a pillanatba mire vagy kire gondolhatnak.. Bár ebben az esetben elég egyszerű megfejteni, hogy kire gondolhat Cher. Bármit is gondol, azt mind a ketten tudjuk, előbb utóbb ő is, hogy szép kis év elé nézünk...
Super^^ Nem tudok mást mondani...:D:DD kiváncsi vagyok hogy mi lesz majd Cher és Harry között a továbbiakban xdd :))
VálaszTörlésnagyon jó lett ( :imádom a kövit gyorsaaaan ♥ :pp
VálaszTörlés