4. rész

-Cher, még egy picit pihenj, hiszen még csak most jöttünk ki a kórházból, és az orvos is mondta hogy ki kell pihenned magad.-megrovó hangnememet leszarva folytatta tennivalóit a szobájában, hogy egy kis rend legyen. Mert be kell vallani, a szobája... undorító. Koszos, büdös, amit csak el lehet képzelni. És most hirtelen megjött volna a kedve a rendrakáshoz? Kétlem. Valamit keresett, de hogy mit, azt magam sem tudom. Lehet hogy a füzetét? Hisz leejtettem a földre, és kirohantam a szobából. Basszus, ha megtudja hogy elolvastam, ki fog nyírni. A szó legszorosabb értelmében. Nagyot nyelve próbáltam kinyögni valamilyen hangot is a torkomon, de mivel semmi nem jött ki, becsuktam a számat és folytattam a lány ide-oda cikázó testét figyelni. Olyan törékenynek néz ki, mint egy porcelánbaba. De most valamiért erősnek tűnt. Lehet az aggódás miatt, nemtudom. Biztosan fontos neki az a könyv, hiszen ez az egyetlen megmaradt emlék Harryről. És még a haja. Miatta festette be vörösre. És azóta festi. Furcsa egy lány Cher, be kell hogy valljam, de nem mindig volt ilyen. Régen a folyamatosan mosolygó, röhögcsélő lány volt, életkedvvel. Most pedig hát.. goromba lett.
Megáztam a fejemet majd nagyot sóhajtva kimentem a szobából, és hangosan becsaptam. Tudom hogy utálja, de hát ez van, meg kell hogy szokja hogy én ilyen vagyok. Bementem a szobámba majd a laptopomhoz siettem. Mikor bekapcsoltam, Zafírt éreztem hogy megérkezett a hátamra, és pár karmolással üdvözölve lefeküdt mellém.
Rutin szerűen begépeltem a facebook nevemet, majd végignéztem az értesítéseimet. Az üzenőfalat is gyorsan átlapoztam aztán megakadt valamin a szemem. Nagyot nyelve olvastam a cikket.
A híres Angol/Ír banda tagja, Harry Stylest látták a minap újdonsült barátnőjével kézen fogva sétálni London utcáin. Szerintünk nagyon aranyosak együtt, bár pár rajongó igen féltékeny Emma Watsonra, és az utálkozók se maradhatnak el, akik szerint Emma nem érdemli meg Harryt. A Harry Potter Hermioneje egy riport közben mesélte, hogy boldog párkapcsolatot folytat Harryvel, és nem igazán érdekli az utálkozók véleménye.
"Nagyon boldogok vagyunk együtt, és remélem ez sokáig így is fog maradni"- mesélte a reggeli tévéshowban Emma. 
Mi is reméljük hogy sokáig így maradnak, hisz azt elnézve hogy Harry egy nála idősebb nővel kezdett ki, a korkülönbség nem számít a szerelemben, nemigaz?
Nagyon nyelve csuktam le a laptopom tetejét, és becsuktam a szememet. Tudtam. Mindig is tudtam hogy nem szereti igazán Chert. Csak kihasználja. Elég volt, muszáj lesz beszélnem vele. Elegem volt, valamit muszáj tennem ez érdekében!

**


Mikor végre kihúzta a seggét Clo a szobámból, tovább kerestem azt a rohadt naplót. Hova tehettem? Nekem kell az a napló! Szükségem van rá!.. Olyan mintha hiányozna egy darab belőlem. De komolyan, hogy fogom meg találni ekkora kupiban? Nagyot sóhajtva szedtem fel a földről a ruhákat, amit egy kupacba gyűjtve a szennyes kosaram felé vittem. Hú, de rég használtam.. szerintem soha. Bedobáltam a ruhákat majd megláttam egy kibújó füzetsarkat az ágyam alatt. Erősen a homlokomra csaptam majd oda sittem az ágyhoz és kihúztam azt a naplót, amit eddig kerestem. Nagy levegővétel társaságába öleltem magamhoz, és hirtelen mintha az a hiányzó darab visszakerült a helyére. De ez sem tartott sokáig, mert hirtelen rám jött a köhögőroham, majd amikor végre abbahagytam az éjjeli szekrényemen lévő pohár után nyúltam, amit sikeresen is levertem a padlóra, és sikeresen összetört. Felsóhajtva indultam a fürdőszobába, ahonnan előkaptam a sarokban lévő seprűt, amivel kicsoszogtam az ajtón, egyenesen a szilánkok felé. Rögtön belehasalt a fejembe, hogy szilánk.. éles, üvegszilánk. Felkaptam egyet a földről, majd rászegeztem a tekintetemet. Hisz nekem már úgy is mindegy. Hirtelen éreztem hogy bőrömön áthatol a hideg üveg, majd elkezdem felfelé húzni, így széthasítva a bőrömet lecsöppen az első vércsepp is a földre. Szememet lehunyva éreztem át a fájdalmat, amikor hirtelen egy ajtó csapódást hallottam a szoba végéből.
-TE MI A FRANCOT CSINÁLSZ?
-Tűnj innen!-Lehajtott fejjel engedtem le kezemet a testem mellé.
-Cher, kérlek hagyd abba!-Odarohant hozzám és kezemből kikapta a szilánkot. Ránéztem, és arcáról az ijedséget, a bánatot és a csalódást egyaránt le tudtam olvasni.-És ha te csinálod...-felemelte kezét és már kezdte volna megvágni magát, amikor kikaptam kezéből az üveget és a szoba legvégébe dobtam.
-Akkor TE nem fogod csinálni. Elég baj hogy én csináltam. De többet nem fogom csinálni...
-Nem Cher, ezzel nem elégszek meg! Elegem van hogy ígérgetsz, és nem tartod be. Itt fogok maradni, és mindenhova követni foglak. Nem engedlek el egyedül sehova se.
Pár percig még figyeltem tekintetét, szinte farkasszemet néztünk egymással amikor sarkon fordultam és kiléptem az ajtón.
-Nem érted hogy sehova?
-Nem.
-Pedig jobb lenne, mert egykönnyen nem szabadulsz meg tőlem. Nos, hová készülsz?
Nagy levegőt vettem, és vállamat nekiütközve az ő vállával, elsuhantam mellette és a konyha felé vettem az irányt. Kiöntöttem a kávéfőzőben maradt zaccot és újra töltöttem. Miközben ügyeskedtem a kávéfőzőnél valaki tekintetét éreztem magamon. Hirtelen a hideg rázott ki, majd oldalra fordítottam a fejemen. Clo sejtelmes tekintetével találtam magam szembe, amit egy szemöldökfelhúzással ajándékoztam meg.
-Látod, kávét csinálok. Most már elmehetsz. Törődj a macskáiddal. Velük még beszélgethetsz is ha akarsz.
-Jó hogy szólsz, mert nem tudom hova lett Lia. Aggódok érte. Tegnap óta keresem, és azóta nem is csuktam be a tűzlépcsőhöz vezető ablakot, de semmi. Nem jött vissza.-Olyan érzésem volt, mintha nem is hozzám beszélt volna, inkább magával. Mostanában igen sokszor szokott hangosan gondolkozni.
-Hát akkor hajrá. Nyugi, nem fogok kiszökni, mint a hülye macskád.
-Csak... Maradj itt.

**

Bízok hogy Cher tényleg nem fog elmenni, mert nem szeretném hogy megint keressem, majd aztán megtalálom egy híd tetején, vagy bármi. Beléptem a szobámba ahol a sarokban Zafírt láttam az alvóhelyén. Ő megvan. Már csak Liát kell megkeresnem. Kimásztam a tűzlépcsőre, ahol vagy 2 négyzetméternyi hely van, és rögtön mellettem balra a lépcső található. Megfogtam a rozsdás korlátot és kihajoltam, hogy körbenézzek a tömbházak teraszán. Nagy szerencsémre az egyik korláton mászott Lia egy kandúr macskával.
-Lia cicc-cicc gyere ide! Lia.. LIA!- A macska egy pillanatra odafordult, majd sietősen lemászott egyik teraszról a másikra. Most komolyan, hülye vagyok? Ráordítok egy macskára? És még azt hiszem hogy idejön hozzám. Legalább tudom hol van. Hirtelen megfagyott bennem a vér, és felordítottam, majd lehuppantam a földre. A lábamat felemeltem, és egy rozsdás szög fúródott a talpamba, ami felsértette a talpamat. Az én szerencsém ilyen. Bebicegtem óvatosan a nyitott ablakon, majd a szobámból kilépve a nappaliban lévő gyógyszeres szekrényhez léptem. Kivettem belőle egy gézt, és a fertőtlenítőt, majd lehuppantam a mögöttem lévő barna, kicsit már összekarmolászott fotelbe, és lekezeltem a lábamat.
-Segítsek?
Eldobtam az üveget, ami sikeresen is a földön landolt, összetörve. A lé ráfolyt a száraz fapadlóra, ami sikeresen is felszívta azt. Hirtelen már csak egy sárga folt volt a helyén, és pár üvegdarab.
-Ótejóég majdnem szívrohamot kaptam!
-Nem vetted észre hogy itt vagyok?
-Olyan csöndbe voltál itt hogy nem...nem nem kell segíteni csak egy szög..ÁUCS!
-Bekötöm.. várj..
Mikor végre bekötötte a lábamat megkönnyebbülten tettem le a földre, Cher pedig folytatta a kávéja kortyolgatását, és az ablakon kibambulását. Úgy gondoltam hogy most egy kis ideig egyedül hagyom, felálltam a székből, és visszamentem a szobámba. Ráugrottam az ágyamra és a még mindig bekapcsolt laptopomhoz nyúltam. Kis ideig gondolkodtam, majd felnéztem egy 1D rajongói oldalra, ahol mindig kiírják hogy épp hol tartózkodnak, mit csinálnak mikor vesznek levegőt... Végig pörgettem az egyik ilyen oldal üzenőfalát amikor megláttam egy mai cikket.
"Liam és Harry még mindig Londonba vannak, miközben Niall Írországban a szüleinél, Zayn Bradfordban, Louis pedig Eleanorral utazott el megint Franciaországba. 
Liam és Danielle ma megint együtt mentek el valahova, miközben Harry és Emma ha jól láttuk  egy moziba sétáltak be."
Kiszűrtem a számomra fontos adatokat a cikkből és kikapcsoltam a gépet. Sietősen felkaptam egy fehér pólót, egy hosszú farmert és a kedvenc csizmámat, majd kirohantam az előszobába ahonnan a fogasról a fekete bőrdzsekimmel és a telefonommal távoztam a lakásból.
-Majd jövök! Addig ne csinálj semmit kérlek!
-Ok. Szia.-becsaptam az ajtót majd lesiettem a lépcsőn egyenesen az utcára. Nem.. nem fogom egyedül hagyni Chert. Tárcsáztam egy számot..
-Hallo?
-Szia Greg, nagyon nagyon nagy szívességet kérek.
-Mi lenne az?
-Először is.. otthon vagy?
-Igen, de fél hattól én megyek dolgozni.
-Nem tudsz átjönni hozzánk, Cherre vigyázni?
-Miért kéne Cherre vigyázni?
-Ez..ez hosszú-kezemmel magyaráztam, amit persze nem látott.
-Oké.
-Köszönöm szépen! És még valami: Ne hagyd hogy egyedül maradjon. Vagy legalábbis ne hagyd hogy kimenjen az utcára, sőt, a házból se engedd ki!
-Igenis kapitány!
Lecsaptam a telefont, és rohanni kezdtem, mint egy idióta. Majdnem fellöktem egy idős bácsit az utcán, de szerencsére pont kikerültem. Kicsit lassítottam a tempóból, és szemeim a butikok és az épületek között cikázott. Mikor megtaláltam azt a helyet ami nekem kellett felcsillant a szemem: a mozi, amit láttam a képeken. Besiettem a bejárati ajtón de rögtön visszafordultam és kirohantam amikor megláttam a szerelmespárt. Most óvatosan, nem feltűnően kell őket követnem. Láttam ahogyan lesietnek a VIP moziteremhez. Na és én oda hogy fogok bejutni?
-Jónapot, megmutatná a jegy... maga... Elnézést, Black kisasszony.- A jegyellenőrző beengedett semmi nélkül..Black kisasszony? Kinek nézett? Én most ezt nem értem. De próbáltam nem meglepett fejjel besétálni és Harryék után menni. Ők valószínűleg már a terembe vannak. Sietősen a moziterembe mentem, és leültem egészen közel hozzájuk. Akarom mondani Harryéktől egy sorral feljebb, mögöttük. Már ment a film, de ők éppen egymást nyalták falták, szóval engem nem vettek észre. Most legszívesebben arcon ütném ezt a szemétládát, de próbáltam lenyugodni. Mikor végre elváltak egymástól két perc múlva újra egymás szájába voltak. Megforgattam a szememet majd odahajoltam Harryhez
-Látom gyorsan elfelejtetted Chert.. Ennyit jelent neked? Úgy látszik. Egy valamit jegyezz meg. Ha be akarnád bizonyítani hogy tényleg szereted, akkor bizonyíts is.
Megfagyott, és nem tudott mit csinálni. Csak ült, és előre bambult. Szinte hallottam ahogy lüktet a szíve.
-Elnézést szívem, ki kell mennem a wc-re. Mindjárt jövök.-Harry felállt majd megbökte a kezemet, ezzel jelezve hogy én is menjek.

-Mit akarsz tőlem?
-Meg szeretném tudni, hogy ki ez a csaj.
-Miért érdekel?
-Mert éppenséggel TE mondtad hogy még mindig szereted Chert. Én ezt nem úgy látom.
-Igazából..-Megvakarta a tarkóját, majd nagy levegőt vett- Nem szeretem úgy Emmát..Úgy értem... Nem szerelemből. Megpróbálom elvonni vele a figyelmemet Cherről. Mert mindig rá gondolok..Az arcára, a gyönyörű szemeire.. és basszus, én igenis szeretem!
-Tehát csak kihasználod ezt a csajt. Értem én. Te abba a hitben élsz hogy cserélgetheted napról napra a lányokat. De akkor viszont ne lepődj meg, amikor az utolsó esélyed is el fogod veszíteni Chernél. Emlékezz rá hogy én ezt mondtam.
Sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé.
-Tehát találkozhatok vele?
Egy pillanatra megálltam, és a fél fejemmel visszafordultam.
-Nulláról kezded.-mondtam, majd tovább sétáltam, egyenesen haza...