5. rész

A kilincs kattanását hallottam, majd az ajtó halk nyikorgása ütötte meg a fülemet. Valaki bejött a házba.

-Halló, van itthon valaki?-Ismerős hang jött ki az előszobából. Greg volt az. Mit keres itt?

Semmi válasz. A fiú bemerészkedett a lakásba, levetette kabátját és cipőjét, majd lassú léptekkel besettenkedett a nappaliba. A levegő hideg volt, semmi életjelet nem mutatott a lakás. Körülnézett a nyitott konyhába, majd az ajtófélfán hármat kopogott.

-Valaki?

-Itt ülök a fotelbe te sötét.-Látszott rajta hogy megijesztettem, de próbált nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.-Amúgy mit keresel itt?

-Öhm... Clo küldött, hogy figyeljelek téged.-Minek?? Mit hisz magáról ez a lány? Teljesen kiborultam. Igyekeztem gyorsan felpattanni a fotelből, és odasietni, egyenesen Greghez. Körülbelül 5 centi volt köztünk, csak éppen ő egy fejjel magasabb volt nálam. Szúrós tekintetem szinte villámokat szórt, és legalább 2 percig farkasszemet néztünk.

-Rám nem kell vigyázni. Nem emlékszik hány éves vagyok? 17, segítek. Nem vagyok egy vadbarom, hogy vigyázni kell rám. Szóval, értelmetlen volt idejönnöd.

-Sajnos kislány ez most nem fog összejönni. Itt maradok, megígértem Clonak. Nos..-kikerülve belépett a hangyaméretű nappalinkba, majd zsebre dugott kézzel megfordult.-Mit csináljunk?

-Csinálj amit akarsz, én bemegyek a szobámba.

-Cher, hagyd már abba ezt a bunkózást. Lazulj már egy kicsit el. 

-Nem mindegy neked hogy hogy viselkedek? Jó szórakozást, én leléptem.

-Nem lehet veled semmit se csinálni..-kicsoszogott a konyhába, egyenesen a hűtőhöz, és egy doboz sört vett ki.-De mindegy, akkor csinálj amit akarsz. De nem mehetsz ki a lakásból.

Nem válaszoltam, egyszerűen csak becsaptam az ajtómat. Ez fele olyan hangos nem volt, mint Clo ajtócsapkodása. A szobám kinézete igen meglepett. Rend volt. Vagyis, most már látni lehetett a szobám padlóját. Körülnéztem a szobába, majd lehuppantam az ágyamra. Hosszas gondolkodás után arra jutottam hogy kimászok az ablakon. Nem bírok itt maradni. Odaléptem a nagyméretű ablakomhoz, majd feltoltam, így kitudtam rajta mászni. A kis teraszról rá lehetett látni egy kis zsákutcára. A zsákutca végén pedig a főút kezdődött. Ha jobbra és balra nézünk, két ugyanakkora tömbházat látunk, mint amekkorában mi lakunk. A teraszok fekete díszes ráccsal voltak bekerítve, ami már rozsdás, olyan öreg. Ezek a házak vörös téglából voltak kirakva. A szomszédok teraszain zöld növények, és gyönyörű virágok másztak fel a rácsra. A tőlem balra lévő tömbház egyik teraszán egy néni és egy bácsi pihent, egy egy hintaszékben. A néni éppen kötött valamit, talán egy pulóvert, a bácsi pedig boldogan pipázgatott. Valami 70-es évekbeli Elvis Presley számot hallgattak a kis rádiójukon, ami betöltötte az egész lakóparkot. Az öreg házaspárral szembeni teraszon egy 25 év körüli nő volt. Az ő teraszuk úgy nézett ki, mint egy dolgozószoba. Fából készült sötétbarna íróasztaluk volt, amin egy laptop pihent a nővel szemben. Szerintem épp dolgozott valamit a számítógépén. Mögötte egy hintaágy volt, és egy kisebb dohányzóasztal, amin újságok, és egy cigarettacsikk tartó volt. A kinti "dolgozószobát" mindenhol növények díszítették. Nekünk is van egy ilyen kiülőnk, csak éppen az a nappaliból kezdődik, és rá lehet látni Londonra. Nem sokat szoktam ott lenni, inkább a tűzlépcső lejárónál. Ez csak egyszerűen be van kerítve egy mellkasig érő kerítéssel, hogy ne essünk ki. De az oszlopok (mondjuk így, oszlopok) között 20 centis lyukak vannak. Leültem a földre, és kilógattam a lábamat. A lábamat előre-hátra lóbáltam, így sikeresen leesett a bal lábamról a papucs. 

- Áu!Mi a franc volt ez?-A zsákutcába esett a papucsom, és úgy tűnt, valakinek a fején landolt. Felsóhajtottam majd leszóltam.

-Bocsánat, mindjárt lemegyek érte.

Felugrottam a helyemről és besiettem a szobámba. Az ajtó előtt megtorpantam. Basszus, nem mehetek ki a házból, mert Greg nem enged le. Akkor mi a fenét csináljak? Hirtelen belehasalt az agyamba: a tűzlépcső.

Felkaptam a szobámba lévő barna bakancsomat, és egy sötétzöld egybe-pulcsit, és kimentem megint a tűzlépcsőhöz. Nagyot nyeltem majd elkezdtem lefelé mászni. Megérkeztem a hetedik szintre. Egyre lejjebb értem, amikor már a 2. szinten voltam, azt vettem észre, hogy nincs több lépcső. Basszus, most hogyan tovább?

Lenéztem, és egy óriási konténert pillantottam meg. Tele volt szeméttel, ami nagy, világoskék zacskókkal volt bekötve. Hülye vagyok vagy hülye vagyok? Igen, leugrottam. Ráestem a konténerre, ami következtében felsikítottam. Próbáltam kimászni a zacskók közül, de mindig visszacsúsztam. Egy segítséget nyújtó kezet pillantottam meg, amibe belekapaszkodtam, és kirántott. Egy barna hajú srác állt előttem. Melegítő gatya, és egy szürke póló volt rajta. Nyaka körül fülhallgató lógott, valószínűleg épp futott.

-Öhm..izé..bocs a papucs miatt. Remélem nem fájt annyira.

-Nem, dehogyis. Csak kicsit megijedtem. Hallgattam a zenét amikor betévedtem ebbe az utcába, és éppen visszaakartam fordulni amikor ráesett a fejemre ez.-Odanyújtotta a fekete strandpapucsomat, majd egy mosoly húzódott az arcára. Én fejbólintással elvettem a kezéből, majd halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

-Egyébként Liam vagyok. Te pedig...

-Cher. 

-Örvendek Cher.-odanyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam a kézrázást. Kedves fiúnak tűnt.

-Londoni vagy?-Mondtam érdeklődően.

-Öhm...Mondjuk.

-Mondjuk?

-Hát ez hosszú.-Megvakarta a tarkóját és elmosolyodott. Felhúzott szemöldökkel figyeltem arcát, majd megvontam a vállamat.

-Nos mindegy.. nekem nagyon nagyon gyorsan vissza kéne valahogy jutnom abba a házba, úgy, hogy ne vegyék észre hogy bemegyek a lakásba. Tehát valahogyan a tűzlépcsőn kellene felmásznom...

-Akkor segítek neked. Mássz fel arra a konténerre, és majd te felmászol a nyakamba.

-Hogy mi? Úristen, na nem! A-a.

-Nyugi, biztonságba leszel. Gyakorlott vagyok az ilyenbe. Csak ne nézz le, és akkor nem fogsz leesni.-Felnevetett majd közelebb lépett hozzám.-Na gyere, mássz fel, én is felmászok.

Óvatosan felugrottam a konténer szélére. Felsegítettem Liamet.. Igen Liamnek hívták.. Leguggolt, és terpeszbe nyitotta a lábát. A combjára álltam, és a kezével segített feltolni a vállára. Még mindig fogta a kezemet, és lassan, de biztosan felemelkedett. A tűzlépcső a mellkasom környékén volt, tehát éppen feltudtam rá mászni.

-Le fogok esni, le fogok esni!

-Csak húzd fel magad, óvatosan!-Belekapaszkodtam jó erősen a létrába, majd egyik kezemet feljebb raktam, így könnyebben fel tudtam magam húzni. Jobb lábamat a fiú feltolta így fel tudtam tenni azt a lépcső legalsó fokára. Elértem a lépcsőt, így most már biztonságba voltam.

-Kösz a segítséget!-Visszapillantottam, de ő már lassan kocogni kezdett.

-Szívesen. Örülök hogy megismerhettelek. Remélem majd valamikor még összefutunk.-Még integetett nekem, majd lassan elindult ki a főútra, egyenesen a park felé.

Zavartan visszamosolyogtam, majd elkezdtem felfelé mászni...

.

**

-Hellóka mindenki! Hazajöttem... Hahó, valaki?

-Itt vagyok kint.-Mondta Greg, én pedig mosolyogva kiugráltam a teraszunkra. Az ajtó nyitva volt, tehát egyenesen kifutottam. Épp elszívott egy cigit.

-Na, hogy van Cher?

-Már egy ideje nem jött ki a szobájából.-Beleszippantott egyet cigijébe, majd lassan kifújta azt.

-Megnézted? Mióta nem jött ki?

-Nyugi, körülbelül olyan fél órája. 

-Basszus, miért nem mentél be? Mi van ha.. ha kimászott az ablakon és elszökött?

-Clo, le kéne nyugodnod. Nem hülye ő annyira, hogy elszökik. Nem kisgyerek. Ennyire nem kéne érte aggódnod, már nagylány.

-Még nem. Még csak 17.

-Khm.. novemberben lesz 18. Ez már beteges, esküszöm Clo..

-Figyelj, te nem tudod hogy mit csinált Cher! Nem tudod hogy mire képes csak azért hogy elszökjön innen! Nem én vagyok a beteges, hanem ő!

-Csönd már, még meghallja, és elszökik.-Kuncogni kezdett Greg, de szerintem ez egyáltalán nem volt vicces.

-Abbahagyhatod. Amúgy is, neked nem kéne dolgozni menned?

-Basszus, kösz hogy szólsz.

Greg sietősen távozott, én pedig bementem a házba, és bekopogtattam Cherhez.
-Hé, Cher, hazajöttem. Itt vagy?- nem jött ki semmi hang sem a szobából. Megijedtem. Úristen, mi van ha elment? Nem, nem, biztos csak alszik. Mostanában tényleg sokat aggódok miatta. Megpróbálom megint.
-Hahó, Cher, bemehetek?
Mikor már másodszorra se válaszolt senki, muszáj volt bemennem.
Kinyitottam gyorsan az ajtót, és sietve beléptem a szobába.
-Igen?- A földön ült, mint aki most esett volna be abba a szobába.
-Ja, semmi, csak nem hallottam senkit se idebent, és azt hittem hogy...
-Hogy? Istenem Clo, elegem van hogy mindig kételkedsz bennem. Látod, élek. Most már nyugodtan kimehetsz, és békén hagyhatsz. Köszöntem.-Kezével kitessékelt, én pedig ledermedve kisétáltam az ajtón. Én komolyan beteges vagyok. De féltem. Nagyon féltem. Csak éppenséggel a 4 év alatt nem vettem észre hogy felnőtt. Én pedig úgy viselkedtem mint egy idióta. Mintha az anyja lennék. Azt hiszem tévedtem Cherrel kapcsolatban... Már felnőtt.

*Másnap*

-Sharks! Maga annál a résznél fog pakolni. Minden dobozt fel kell tenni a teherautóra.
Calder! Maga pedig segít az újoncnak. Mindenki munkára! Fél óra múlva jön a másik teherautó!!
Mivel új voltam még nem tudtam hogy hogymint kell pakolni, ezért kaptam magam mellé egy segítőt. Vagy éppen ő kapott maga mellé egy gyakornokot. Odafordultam a lányhoz. Nagyon szép volt. Igaz, nem öltözött ki, de így is nagyon csinosan állt rajta minden. Hullámos haja lágyan a hátán pihent, és az első két nagyobb tincs fel volt kötve hátra.

-Nos, akkor gyere velem, nehogy még a végén kirúgasson ez az őrült hárpia.-Rám mosolygott, majd kezével intett hogy kövessem. Egy nagy kupac doboz elé vezetett, majd megállt.
-És.. ezt mind be kéne pakolni fél óra alatt??-Kikerekedett szemekkel figyeltem reakcióját, de ő egy fej bólintással válaszolt is a kérdésemre.
-Uhh, akkor kezdjünk neki, nem akarok már az első nap kint végezni.-Félrehúztam a számat és magam mögé mutattam hüvelykujjammal.Ő csak felnevetett, majd meg fogtunk egy-egy dobozt, és a teherautó felé sétáltunk.-Amúgy te mióta dolgozol itt?
-Én sem olyan rég óta. Pár hónapja.
-Értem... egyébként nagyon tetszik a stílusod. 
-Nekem is a tiéd. Imádom a csizmádat. És a pólódat is.
-Köszönöm. De siessünk, én komolyan beszéltem az előbb, félek ettől a nőtől!

Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy még jött két pakolóember, aki segített nekünk a dobozoknál. Az egyiket Donnának hívták. Rövid, szőkés-barna haja, kicsit begörnyedt háta és hosszú, vékony lába volt. Barna rövidujjú póló, és leopárd mintás leggingset viselt, egy balerinacipővel. A másik lány, Flory kicsit fiúsan öltözött: Nála kétszer nagyobb kockás ing volt rajta, ami nyakáig be volt gombolva, és hanyagul fel voltak az ujjai hajtva. Hosszú csőnadrág, ami kicsit le van tolva, hogy hátul kissé buggyosnak nézzen ki. E mellé egy fekete converse cipőt viselt. Mindkét lány kedves volt velem, bár Flory kicsit pimasz volt, de jó értelemben. Donna az a visszahúzódó fajta lány, nem sokat beszélt.
Kicsit több mint fél óra múlva tele is pakoltuk a teherkocsit. A másik autó szerencsére késett, szóval volt egy kis időnk pihenni.
-Hé Eleanor, fogadjunk van barátod.
-Szólíts csak El-nek.-kacsintott rám.-És ohh.. bizony van. És fülig szerelmes vagyok belé.
-Mióta jártok együtt?
-Őszintén? Fogalmunk sincs. Egyikünk se tudja pontosan. Kicsit gáz. Talán olyan 8-9 hónapja.
-Váó, az már egy idő!
-Hát igen..
-És hogy hívják?
-Louis.
-Ö..ö Louis, mint...
-Igen, Louis Tomlinson, a One Direction énekese. Tudom.. azt gondolod rólam hogy beképzelt vagyok, meg hasonlók, de kérlek, ne viselkedj velem máshogy! Ugyan olyan lány vagyok mint bárki más.
-De várjunk.. neked nem Franciaországba kéne lenned?
-Neem, tegnap jöttünk haza. Egy hetet töltöttünk ott, nyaralásképp. Olyan nyárbúcsúztató.
-Jókor búcsúztatjátok. Szeptember közepén.És nyugi, én nem fogok veled azért másképp viselkedni, mert énekes a barátod.

Két egész órát töltöttünk a Holisternél. Elmesélte a főnökünk, hogy jövőhéten már ha minden jól megy, eladók is lehetünk.
-Huh, azért fárasztó ez a munka-Felkaptam a táskámat, majd rászegeztem arcomat Elre.-Na, te kire vársz?
-Louisra. Azt mondta hogy eljön. Te kire vársz?
-A barátnőmre. Azt mondtam neki hogy jöjjön ide.
-Nézd ő nem ő?
-De!-Cher lassan jött, lehajtott fejjel, kezét a nadrág zsebébe bujtatva közeledett felénk. Mikor odaért hozzánk, halkan köszönt nekünk majd elénk állt.
-Nem mehetnénk, fázom. Amúgy is, minek jöttem?
-Mindjárt, akkor már megvárjuk Eleanoréket is.-Nem kellett sokat várnunk, mert pár percen belül egy kapucnis, pilótaszemcsis srácot pillantottunk meg, ahogy közeledik felénk. Mögötte még egy fiú.. Ő is kapucniba volt, lehajtott feje miatt nem láttam hogy ki ő. De amikor már nem voltak messze tőlünk, megláttam ki az.. Most komolyan, mi a francot keres itt? Hogy kerül ide? Miért? Minek? Sok kérdésem volt, de azt már előre tudtam, hogy nem fogunk egyhamar elmenni innen...