**
Szinte kipattantam az ágyból, de olyan gyorsan is szállt ki belőlem az erő, és visszarogytam. Erőt vettem magamon és kiugrottam az ágyamból, majd sietősen a kis fürdőbe lépkedtem. Felkötöttem konytba a hajamat, és akkor láttam meg, hogy a tegnapi sminkem rajtam maradt. Miután végre megnyitottam a csapot, és éreztem arcomon a szinte égető vízcseppeket, lassan felemeltem a fejemet, hogy a vízsugár egyenesen az arcomat érje.
-Cheeeeeer, kelj fel, mindjárt megyünk.-pár perc múlva végre feltápászkodott, és amikor már örültem hogy felébredt, olyan gyorsan is kaparta le tekintetemről a vidámságot egy szúrós tekintettel, én pedig rögtön védekező pozícióba emeltem fel magam elé a kezemet, és óvatosan hátrálni kezdtem. Mikor végre kiértem a szobából felsóhajtva léptem a konyhába. Csípőre tett kézzel álltam a pult és az asztal közötti kis résznél, amikor a hűtő felé kezdtem sétálni. Rántotta. Remélem nem fogom úgy odaégetni mint a palacsintát.
**
Mit vegyek fel? Istenem, úgyis mindegy mit veszek fel, csak egy ebéd erejéig leszünk ott. Fel vettem egy fehér inget, egy kötött pulcsit meg egy szétvágott nadrágot amit felhajtottam, és mivel lógott rajtam egy övet is felcsatoltam. Unott tekintettel léptem ki a szobámból és rögtön megcsapta orromat az égett szag. Ezt nem hiszem el, már megint odaégette a reggelijét?
-Most mi kozmált oda?-dőltem neki a falnak, és félig felhúzott szemöldökkel folytattam Clo arcának kutatását.
-Gondoltam csinálok egy kis rántottát-levett a polcról egy tányért és beleöntötte a fekete égett tojásrántottát-..és hát, nem pont úgy sikerült ahogy szerettem volna.
-Azt látom-alig bírtam visszafogni a nevetésemet, ezért beleharaptam belső ajkamba.-Majd eszünk a Nadosba.
-Nandos.
-Ugyanaz.-forgattam szemeimet.Most hogy visszagondolok a tegnapira, lehet nem volt jó ötlet hogy belementem ebbe a "találkába". De most már mindegy, egy napot talán túl élek. Talán..
-Kész vagy?
-Kész...
-Remek, menjünk-sietősen kifutott a lakásból, majd én is távoztam a magam tempójában, majd lassan becsuktam az ajtót és bezártam. Lementünk az utcára ahol Teddel találtuk szembe magunkat. Köszöntük neki majd elindultunk az étteremhez. Valószínűleg Greg éppen dolgozik. Mikor odaértünk, és bementünk az ajtón rögtön kiszúrtuk Greget. Odajött hozzánk köszönni majd egy asztalhoz kísért minket ahova mindannyian leültünk.
-Na mit kértek?
-Én olyan csirkét kérek amit az a hapsi eszik mellettünk-mutogatott Clo, persze minél feltűnőbben.
-Oké, és ti mit kértek?
-Én most semmit haver..
-Köszi, most nem vagyok éhes.-válaszoltam. Igazából oda se figyeltem mert kicsit elbambultam az ablakon kinézve. Már Szokásommá vált.Nem tudom mennyi idő telhetett el, de aztán hirtelen észbe kaptam, mert észrevettem hogy beszélnek hozzám.
-Na akkor hogy legyen szerinted?
-Micsoda?-néztem kérdőre Clora.
-A dalunk. Mert nem voltunk azért annyira tökéletes, gyakorolnunk kéne. Csak hogy mikor, azt kell megbeszélni. Én holnap nem leszek itthon. Lehetne mondjuk csütörtökön, akkor én ráérek.
-Nekem hót mindegy, én ráérek bármikor.-vontam meg vállamat, majd kortyoltam egyet poharamból.-majd én kihozom a kaját, ti addig beszéljétek meg mikor legyen.-felálltam a székről és elindultam a pult felé.
-10 Csirkeszárny.-mondtam az eladónak amikor valaki szemeit éreztem magamon. Hirtelen lefagytam majd óvatosan elforgattam a fejem balra. Félig felhúztam a szemöldökömet, majd végig mértem a mellettem álló fiút.
-Segíthetek?
-Csak azon töprengtem hogy hogy tud valaki ilyen szép lenni.-Felém fordult teljes testével-Szia. Hogy hívnak?
Majdnem beleröhögtem a fejébe de hogy ez ne történjen meg beleharaptam ajkaimba.
-Ennyire béna vagy, vagy csak tetteted?
Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd mintha egy kicsit megrázta volna a fejét rám nézett és folytatta idétlen dumáját.
-Én csak nem bírok magammal a látványod miatt. Fájt, amikor leestél a mennyből?
-Fájt, amikor betörted a fejed? Kellett volna menned orvoshoz, mert maradandó sérülésed maradt. Szállj le rólam.
-De eltévedtem. A gyönyörű kék szemeidben.-egyre közelebb hajolt hozzám amikor eltoltam magamtól, idegesen kerültem tekintetét.
-Najó, most már lekophatnál szöszi.
-10 CSIRKESZÁRNY-ordította az eladó. Megkönnyebbülve emeltem a magasba a kezemet, hogy jelezzem itt vagyok. Odafordultam a szőke fiúhoz, majd gúnyos mosolyt küldtem felé.
-Óóóó sajnos be kell fejeznünk a beszélgetésünket, nagyon örülök hogy megismerhettelek, a viszont nem látásra aranyom.
Mikor elsétáltam még hallottam hogy valakikkel beszélget a háttérbe, de csak pár szót értettem.
-Komolyan...?
-Biztos vagy benne?
-Tuti nem.
-És még mindig ugyanolyan szép.-Megálltam. Lefagytam. A lábam földbe gyökerezett. Megint képzelődök? Pedig ma reggel nem is ittam olyan erős kávét. A szívem egyre gyorsabban kezdett lüktetni. Még mindig nem mertem megfordulni, vagy elindulni egyenesen. Mit tegyek? Megint tegyem azt, mint amit évekkel ezelőtt, lökjem el magamtól, viszont folytathatom az életemet mintha mi sem történt volna, vagy forduljak meg, és idézzem fel fájdalmas múltamat?
**
Már sírtam a röhögéstől, egy könnyem ki is csordult, annyira nevettem. Mikor végre abbahagytam újra ránéztem Gregre, és megint kitört belőlem a röhögés.
-Najó, elég lesz, istenem de ezt hogy gondoltad? Beszarok rajtad.
-Jólvan, egyszerűen muszáj volt már kiengednem. Tudod milyen nehéz bent tartani magadban a gázokat?
-Jó, értem, de mégis csak egy állásinterjún voltál. És az a durva, hogy még így is felvettek téged ide.-már majdnem leestem a székről amikor megkapaszkodtam a mellettem ülő fiúba, így vissza tudtam magam nyomni a székemre.-Najó, kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök.
Mikor elhagytam az asztalunkat a mosdó felé indultam de elállta az utamat egy... egy ismerős arc.
-T..te mit keresel itt?
-Régen találkoztunk.
-Ja...de te mit a szart csinálsz itt?- körbenéztem, és amikor már senkit nem láttam meg fogtam a vállát és behúztam a lányvécébe.
-Eljöttem a fiúkkal ebédelni. Baj?
-Nem mondtam hogy baj. Amúgy... eléggé megváltoztál az évek folyamán-végig néztem rajta majd felhúztam a szemöldököm.
-Hát igen-sóhajtott-Be jött a zeneipar.
-Tudom. Mindenhol ott vagytok. A csapból is ti folytok. Nem nehéz észre venni titeket. A legnagyobb szerencséd hogy Cher nem tud rólad semmit.-Azthiszem.-Mert ha megtudná hogy tovább léptél rajta, és boldog vagy nélküle, biztosan teljesen összetörne. Szóval, messziről kerüld el őt, ha neki akarsz jót.-Hangomat kicsit hangosabbra emeltem, csak hogy érezze hogy mit gondolok róla, majd megböktem a vállát.-Mindig is szerelmes volt beléd, ha nem tudnád. Te pedig magasról leszartad, pedig te is tudtad jól, de nem érdekelt. Minden nap más csajjal csókolóztál akit ugyanúgy otthagytál mint Chert. Neked ő nem jelent semmit. Neki viszont te a világ vagy.-végre kiadtam magamból azt, amit mindig is elakartam neki mondani.
-Te nem tudsz semmit rólam, se rólunk, Oké? Egyébként is mi közöd van hozzá? Néha jobban érdekel más emberek élete mint a saját magadé. Mindenki életébe bele akarsz szólni, pedig kurvára nem kéne. Törődj magaddal, kislány. És amúgy is, nem ő hagyott ott engem? Nem ő zárt ki az életéből? Mikor elmondtam neki hogy mit érzek iránta az igaz volt. Soha nem éreztem még egy lány iránt se ilyet. Tudod, amikor ha meglátod akaratlanul is mosoly húzódik a szádra, és mellette nem érzed magad gáznak.. És amikor elmondtam neki éreztem hogy ő is ezt érzi irántam.. és az a csók jelentett is valamit. Erre otthagy. Nem szól. Legalább mondhatott volna egy "bocs, soha többet nem látsz, szia"-t.
-Meg érdemelted. Amit tettél vele, ezt érdemled. Örülj hogy legalább most látod. De mostantól hagyd őt békén. Ne gyengítsd le megint. Most próbál új életet kezdeni, és elég jól halad. Kérlek, ne tedd ezt vele.
-Legalább annyit hadd mondjak neki hogy örülök hogy megint láttam.
-NEM, nem érted?-Hangomat megint felemeltem. És mivel alig bírtam a könnyeimmel küszködni, kirohantam a vécéből. Nem akarom megint olyannak látni, mint amikor tönkretette Harry. Hányszor próbáltam leszoktatni az önsanyargatásról, kínzásról. Hogy próbáljon enni, akkor is ha csak egy falatot eszik. Nem bírtam nézni ahogy egyre rosszabb állapotba kerül. Volt olyan is, hogy elájult. És csak egy fiú miatt. Féltem. És nem fogom neki engedni hogy megint meg tegye vele.
Visszaültem az asztalhoz, mintha mi sem történt volna, és folytattam a csevegést a többiekkel.
-Mikor próbáljunk-szólt nekem Ted.
-Teljesen mindegy, csak ne holnap. Holnap dolgozok.
-Komoly dolgozol? Hol?-érdeklődött Greg.
-A Holisternél fogok pakolni ilyen ruhákat. Nem valami érdekes munka.
-Aaaz egy bolt ugye?-röfögött fel Ted, majd megforgattam a szemeimet.
-Nem, egy benzinkút. Persze hogy az.
-Na de mikor fogunk próbálni?-Mondta Greg majd rácsapott az asztalra.
-Nemtudooom.-Egy nagyot nyújtóztam, hogy kicsit átjárja a testemet a vér, mert szinte elaludtam olyan fáradt voltam.-De én most rágyújtok.
-Hééé, nem szabad-mutatott Greg a tilos a dohányzás táblára.
-Leszarom, mindjárt befejezem. Csak egy szálaaat.-kiskutyaszemekkel néztem rá, majd feladta.
Beszélgetésünket már cigimet szívva folytattam, majd megláttam hogy Cher már egy ideje nem szót semmit csak bámult kifelé a fejéből. Min agyalhat ennyit?
-Na akkor hogy legyen szerinted?
-Micsoda?-nézett rám kérdően.
-A dalunk. Mert nem voltunk azért annyira tökéletes, gyakorolnunk kéne. Csak hogy mikor, azt kell megbeszélni. Én holnap nem leszek itthon. Lehetne mondjuk csütörtökön, akkor én ráérek.
-Nekem hót mindegy, én ráérek bármikor.-megvonta a vállát, bele kortyolt a poharába majd lassan felállt.-Majd én kihozom a kaját, ti addig beszéljétek meg mikor legyen.-felállt a székről és elindult a pult felé.
Drága N!
VálaszTörlésHa a blogomat látogatod, meglepetésem van számodra :)
Ölel, Em
Haha mindjárt olvasom, várom nagyooon ;) x
Törlés