-Ahh..-nyögtem egyet, remélem felfogta hogy nem fogok egy hamar kimászni az ágyból. Csak még adjon öt percet... kérlek szépeen.
-Oké, te akartad. Nem szoktam ilyenekhez folyamodni, de most úgy látszik muszáj lesz.
Ez után nem szólt semmit. Ahh szerencsére eltűnt. Akkor hol is tartottam? Ja, igen. Tavaszias idő, mindenhol színes virágok nyílnak. Én egy gyönyörű erdőben egy gyönyörű patak mellet ücsörgök és hallgatom a madarak éles csiripelését... hogy milyen szép ez a kép... Csak én, egyedül, gondok nélkül, felszabadultan. Aztán várj... Víz? Sok víz. Egyenesen felém. Hirtelen egy nagy hullám megragad és elnyel... nem kapok levegőt, fázom.. mi? Egy óriási hullám lökést érzek, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges, majd hirtelen forrósodó vízzel.
-Te meg mi a francot csinálsz?-kiugrottam az ágyamból, már nem voltam fáradt.
-Húzzad ki a segged a szobából és reggeliz meg-ripakodott rám Clo, és az ajtó felé mutatott, én pedig küldtem felé egy lenéző pillantást, felálltam és csurom vizes testemmel becsoszogtam a fürdőszobába. Gyors tusolás után éreztem magamon valaki szemeit, miközben vörös fürtjeimet fésültem át.
-Mit akarsz?- mondtam a lehető legflegmábban.
-Az arcod mint egy agyhalott zombié. Kiállnak a csontjaid. Mond, miért csinálod ezt magaddal?- húzta fel aggódóan szemöldökét, de engem hidegen hagyott amit mondott, ezért szó nélkül folytattam tennivalóimat.
-Ki mennél kérlek, felöltöznék-mikor végre kitolta seggét az ajtón, majd a szobámat is elhagyta ledobtam magamról a törölközőt és undorodva pásztáztam végig a testemet: kiálló bordáim és csípőm, fehér bőröm elég elijesztheti az embereket. Megráztam fejemet majd anyaszült meztelenül léptem be szobámba és a szekrényemhez siettem. Az első dolgot felkaptam amit megláttam, belebújtam a cipőmbe és unottan léptem a konyhába. Igen, reggelenként nem vagyok valami életvidám ember /nem mintha amúgy az lennék/ de rögtön mosoly húzódott a számra amikor Clot láttam a gáztűzhelynél palacsintát csinálni, több kevesebb sikerrel. Pár darab a plafonon csüngött, néhány a pult szélén lógott, tehát már a látványért érdemes volt bejönnöm a konyhába.
-Kérsz palacsintát? Nyugi, azokat majd leszedem, első próbálkozások. Majd odaadom Felixnek.-bökött először a pultra, majd az előbb megnevezett kutyára. Felixet az utcán találtuk egy fadobozban, amire az volt ráírva "Elvihetők!". Valószínű a többi kiskutyát már vagy az emberek vitték el, vagy pár éhes róka. Hazahoztuk, és felneveltük, inmár harmadik éve.
-Hogy tudod azt megenni?-kerekedett ki a szeme a tálat látva, amiből lapátolom ki a tejben áztatott búza és árpa darabokat.
-Szerintem finom.-tömtem még egy kanálnyit a fejembe.
-Azért ez mégis jobban néz ki-harapott a nutellával töltött palacsintájába, engem pedig már a látványától kirázott a hideg.
-De annál undorítóbb. Nem is értem azt hogy tudod enni. Fujj.-nyújtottam ki a nyelvemet.
-Majdnem elfelejtettem, ma próbálunk Gregéknél. Én pedig ma megyek állásinterjúra. Szóval ma te uralod a házat.
-Hurrá.-unottan néztem rá, erre csak bólintott, majd felállt.
Én is befejeztem a reggelim, már csak a napi frissítő kávémat kell meginnom. Feltettem egyet, és amikor kész volt egy fehér bögrébe öntöttem a fekete nektárt, majd pár csöppnyi tejjel és egy kávéskanálnyi cukorral ízesítettem. Leültem a fotelba és elkortyolgattam, miközben az ablakon néztem ki a fejemből.
-Hahó Cher én megyek-integetett a fejem előtt. 20 centis magassarkújában tipegett ki a konyhából az ajtóhoz sietve. Ő sosem szokott ilyet felvenni, most komolyan ennyire kiöltözik egy interjúra?
-Kell neked mindig állásinterjúkra járkálnod. Nem tudsz a seggeden maradni, az nem te lennél.
-Kell a pénz.-mosolygott, majd elköszönt és kiment az ajtón, persze a szokásos ajtó csapódás ki ne maradjon.
Mikor végre megittam a kávémat egy füzetet kaptam a kezembe és a már majdnem be fejezett dal utolsó sorain gondolkodtam. Szinte hallottam ahogy kattog az agyam, és mint mennyből a villámcsapás, úgy csattan az agyamba az ihlet. A ceruza csak írt, írta a sorokat, amikor az utolsó szót is leírtam fújtam egyet a lapra, hogy a rajta maradt grafitmaradékot eltakarítsam, majd dicsőiesen lecsaptam a dohányzó asztalra.
Szereplők:
Cheryl Toghter, mindig is egy goromba lány volt, de aki jobban megismeri, az egy jó barátra tesz szert. Nagyon megértő tud lenni, ha akar. Anyja Svédországból származik, ezért eléggé akcentusa van. Szeret dalokat írni, elfoglaltságában viszont énekel, fest. Amióta a szülei meghaltak, Cloeval eldöntötték hogy összeköltöznek, és meg próbálnak új életet kezdeni. 4 éve laknak kint.
Cloe Sharks, 14 éves korában ismerkedett meg Cherrel. Mindig is imádott élni, szeretett utazni, imád emberekkel ismerkedni. Nagy baráti köre van, ő is imád dalokat írni, tud gitározni. Minden álma hogy körbeutazza a világot. Sose tud egy helyben maradni, valamit mindig csinálnia kell. Nagyon megértő barát, sokszor az emberek fejébe lát, ha valami baja van az embereknek, ő meg tudja oldani a gondjaikat.
Greg Buttel
Amióta Angliában laknak, ő volt az első akivel találkoztak, és megismerkedtek. Cloe eléggé közeledett hozzá, sokáig jártak, de mára már csak barátok, és igen erős a kapcsolatuk. Ők hárman legjobb barátok. Greg nagyon szeret bulizni, csajozni, eléggé vidám az élete. Egy haverjával lakik egy albérletben, Teddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése